Nartai-lagúna – Wikipédia

Nartai-lagúna
A Nartai-lagúna látképe nyugat felől a zvërneci földnyelvvel
Ország(ok)	Albánia
Hely	Balkán-félsziget
Típus	lagúna
Felszíni terület	44 km2
Átlagos mélység	1,26 m
Legnagyobb mélység	2,08 m
Települések	Narta, Zvërnec
Elhelyezkedése
Nartai-lagúna Pozíció Albánia térképén
é. sz. 40° 32′ 11″, k. h. 19° 25′ 29″40.53639, 19.4247240.536390°N 19.424720°EKoordináták: é. sz. 40° 32′ 11″, k. h. 19° 25′ 29″40.53639, 19.4247240.536390°N 19.424720°E
A Wikimédia Commons tartalmaz Nartai-lagúna témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

A Nartai-lagúna (albán Laguna e Nartës) az Adriai-tenger délkeleti medencéjének egyik lagúnája Albánia délnyugati partvidékén, a Karavastai-lagúna mellett Alacsony-Albánia legnagyobb állóvize 44 km²-es felületével.

A lagúna egy egykori folyóvölgy szinklinálisában(wd) kialakult, mára lefűződött tengeröblözet. A holocénban a Vjosa folyó hordalékából épült turzások rekesztették el az Adriai-tengertől, de a lagúna két mesterséges csatornán keresztül továbbra is kapcsolódik a tengerhez. Vize sós, helyenként brakkvíz, a víz sótartalma a nyári évnegyedben 78‰.^[1] Az állóvíz felülete a csapadékosság és a széljárás függvényében változik, medencéje 44 km²-es területet foglal el. Természetes élővíznek azonban csupán mintegy 29 km²-nyi területe számít, északi harmadán ugyanis az 1950-es években Albánia egyik legnagyobb sópárló telepét alakították ki. A lagúna átlagos mélysége 1,26 méter, legmélyebb pontja 2,08 méter.^[2] Délnyugati részén kisebb szigetcsoport található, tagjai közül legnagyobb a 8,5 hektáros, ciprusokkal benőtt, gyaloghídon át megközelíthető, a középkori Szűz Mária-kolostornak otthont adó Zvërneci-sziget. A déli parton a 6-8 méteres magasságot is elérő homokdűnék sorakoznak.^[3] A lagúna partján fekvő fontosabb települések a névadó Narta mellett Zvërnec és Panaja(wd).

A lagúna a 19 738 hektáron elterülő Vjosa–Narta Tájvédelmi Körzet (Zona e Peizazhit të Mbrojtur Vjosë–Nartë) része, sós- és brakkvizes vízi élőhelyekkel. A Természetvédelmi Világszövetség V. kategóriájába tartozó védett táj mintegy kétszáz madárfaj gyakran 80 ezres állományának biztosít fészkelő- vagy áttelelőhelyet. Közülük említésre érdemes a borzas gödény, a rózsás flamingó, a széki lile, az ezüstlile, a korallsirály, a bütykös ásólúd, a cigányréce, a kerceréce, a nyílfarkú réce és a kékcsőrű réce, a veszélyeztetett ragadozó madárfajok közül megtalálható a rétisas, a fekete sas és a fehérkarmú vércse. Évente átlagosan 630-830 madárpár – széki lile, gólyatöcs, gulipán stb. – költ a lagúna területén. A jellemző halfajok az aranydurbincs(wd), a farkassügér, az európai angolna, a nagyfejű tengeri pér és az Atherina nem tagjai. A lagúna délnyugati partján 1200 hektárt borítanak erdőfoltok, melyek fő állományalkotói a ciprusfélék mellett a tengerparti fenyő és az örökzöld pisztácia(wd).^[4]

• ↑ Dienes 2017: Dienes Tibor: Albánia: Útikönyv. 4. kiadás. Budapest: Hibernia. [2017]. = Varázslatos Tájak, ISBN 9789637617638  
• ↑ Nagel 1989: Albánia. [Pécs]: Baranya Megyei Könyvtár. 1989. = Nagel Útienciklopédiák, ISBN 9637272194  
• ↑ Sheme & Mara 2017: Selman Sheme – Valbona Mara: Gjeografia 11. Tiranë: Albas. 2017. ISBN 9789928028631  
• ↑ Somogyi 1955: Somogyi Sándor: Albánia természeti földrajza. Földrajzi Közlemények, LXXIX. évf. 2. sz. (1955) 167–188. o.
• ↑ Vjosa–Narta 2005: Management plan: Vjose–Narta Landscape Protected Area. vinc.s.free.fr (2005) (Hozzáférés: 2019. május 9.)