Nekropolisz – Wikipédia

A nekropolisz a városokon kívül elhelyezkedő nagy méretű temető, a szó jelentése: „a halottak városa”. A nekropolisz elnevezés a görög: νεκρόπολις (nekropolisz), a νεκρός (nekrosz) „halott” + πόλις (polisz) „város” szavak összekapcsolásából ered.

Történet és felépítés

A legrégibb ismert nekropolisz Kr. e. 2500-ból való Ħal-Saflieni Hypogeum Máltán.

A nekropoliszokat különböző okokból, célokból építették. Volt amikor vallási okok miatt, mint például a Királyok völgyét Egyiptomban. Más kultúrákban a város falain belül való temetkezés tilalma vett rá a nekropoliszok létrehozására. Ezek a nekropoliszok főként az etruszk civilizáció jellegzetességei, jellemzőjük a művészi kivitelezés. Ilyen nekropoliszokat találhatók Toszkána keleti részén és Lazio északi vidékein. A Római Birodalom idejében a városfalakon kívül az elhunytak emlékére szokás volt emléket emelni. Ilyen nekropoliszok a Via Appia mellett található nekropolisz, mindjárt Róma után, valamint a Franciaországban található Alyscamps.

A nekropoliszok a viktoriánus korszakban divatossá váltak. Szokás volt a holtaknak nagy impozáns emlékművet állítani.

Napjaink egyik legnagyobb nekropolisza a kaliforniai Colmában található. Ez a temető San Franciscóhoz közel fekszik és még vasútállomása is van, valamint egyre több élő lakosa is.