Nyitra ostroma (1664) – Wikipédia

Nyitra ostroma (1664)
Nyitra ostroma Bubics Zsigmond kassai püspök korabeli képén.
Konfliktus	Habsburg–török háború (1663–64)
Időpont	1664. április 17. – május 3.
Helyszín	Nyitra vármegye, Észak-Magyarország, Nyitrán (ma Nitra, Szlovákia)
Eredmény	Az osztrákok beveszik a várat
Szemben álló felek
Habsburg Birodalom  Magyar Királyság  Oszmán Birodalom
Parancsnokok
Jean-Louis Raduit de Souches Koháry I. István Gházi Husszein pasa Kurd Mehmed pasa
Szemben álló erők
12-13 000 osztrák 2-3000 magyar 1000 fő
Veszteségek
Ismeretlen 400 fő
é. sz. 48° 18′ 53″, k. h. 18° 05′ 15″48.314722222222, 18.087548.314722°N 18.087500°EKoordináták: é. sz. 48° 18′ 53″, k. h. 18° 05′ 15″48.314722222222, 18.087548.314722°N 18.087500°E

Nyitra ostroma 1664. április 17-étől egészen május 3-áig tartott. A várat a törökök védték a Jean-Louis Raduit de Souches vezette osztrák csapatokkal szemben.
A török elleni 1663-1664-es háború fő hadszíntere a Dél-Dunánátúlon volt, mivel a török főhaderő a Rába feletti ellenőrzést akarta megszerezni. Addig északon, a Felvidéken a francia de Souchest bízták meg hadműveletek folytatásával és parancsba adták neki, hogy március végéig mindenképp vegye blokád alá Nyitrát. Ezt de Souches végrehajtotta és a törökök két hét múlva már kapituláltak. A következő lépésben Léva került keresztény kézre, s szétverték a váradi pasa seregét is. Július vége felé a két elvesztett erősséget az esztergomi pasa megpróbálta visszaszerezni, de vereséget szenvedett.

Nyitrát 1663. október 12-én foglalta el Gházi Husszein vezetésével egy török sereg. A vár védői rövid harc után kapituláltak a pasának, így az komolyabb ellenállás nélkül bevette az erősséget. A nyitrai püspökség és a nyitrai vár tiszttartója, szenterzsébeti Terjék János volt, Zala vármegye volt adószedője,^[1] aki egyben Szelepcsényi György nyitrai püspök szervitora, és rokona^[2] (egy évvel később, 1664. november 4.-én, I. Lipót magyar király, kegyelmet adott Terjék Jánosnak a Nyitra vár feladásával elkövetett hűtlensége miatt).^[3]

A következő év telén a francia de Souches, a magyar, illetve lengyel csapatok közreműködésével hadműveleteket hajtott végre a Felvidéken, amik részint elterelő célt szolgáltak, amíg a horvát bán Zrínyi Miklós a Dráva mentén vezette a főerőket.

Nyitra visszavételére de Souches és Koháry István vezetésével egy 16 000 fős sereg vonult, amelyből körülbelül 2-3000 katona volt magyar. Nyitrát Husszein vezetésével 1000 török védte.

Az első rohamot a vár török védői kivédték, mire de Souches a vár folyamatos ágyúzására tért át, amely nagymértékben zavarta a törököket, ezért a Felső- és Alsóvárost felgyújtották. A vár lövetése még három napig tartott, s falak egyrésze teljesen leomlott, de a törökök nem adták meg magukat.

A várban tartózkodó érsekújvári pasa Kurd Mehmed kísérletet tett 300 lovassal a kitörésre, ami sikerült neki, de katonái többsége elveszett a harcban.

De Souches aztán erősítést kapott, s ekkor a várvédők tárgyalni kezdtek a megadásról. A tábornokkal a szabad elvonulás feltételében egyeztek meg, s április 18-án a megmaradt török katonaság, 400 lovas és 200 gyalogos távozott Nyitráról.

A várban de Souches 800 katonát és néhány száz lovast hagyott helyőrségül.^[4]

De Souches azt tervezte, hogy a lerombolt falakat helyreállítja. Paris von Spankau, akit a vár kapitányának tett meg, azt tanácsolta rombolják le az Alsóvárost, egyrészt stratégiai okból, másrészt innen szerezhetnének a helyreállítási munkálatokhoz építőanyagot. Wesselényi Ferenc nádor kérésére de Souches tábornok végül letett erről a tervéről.

Nyitra a vasvári béke után is a Királyi Magyarország területén maradt. A város püspöke Pálffy Miklós 1669-ben elkezdte a vár megerősítését, mert félt, hogy újabb török támadás érné. Így új, nagyobb falak építésére került sor, amiket 1673-ban fejeztek be.

• Nyitra ostroma
• Török félhold Nyitra fölött (szlovákul)