Ódry Lehel – Wikipédia

Ódry Lehel
Életrajzi adatok
Született	1837. november 30. Nemesmilitics
Elhunyt	1920. február 5. (82 évesen) Arad
Gyermekei	Odry Attila Odry Árpád Odry Zuárd
Pályafutás
Műfajok	opera
Hangszer	ének
Hang	bariton
Tevékenység	operaénekes, operarendező
A Wikimédia Commons tartalmaz Ódry Lehel témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Pacséri Ódry Lehel, Ódry András Boldizsár Lehel (Nemesmilitics, 1837. november 30.^[1] – Arad, 1920. február 5.) magyar operaénekes (bariton), operarendező. Ódry Árpád édesapja.

Nemes Ódry Gergely és Piukovits Karolina fiaként született, 1837. december 3-án keresztelték a nemesmiliticsi római katolikus templomban. Eleinte a pécsi katonai nevelőintézetben, később Halason tanult. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc alatt apja anyagi veszteségeket szenvedett, ezért gyermekei nevelését nagyanyjuk vette át. Ódry a gimnáziumot Baján folytatta 14 éves koráig, amikor is saját akaratából vaskereskedő-inas lett, ahol fel is szabadult. Vándoréveit Bécsben és Pesten töltötte. Ezalatt a kereskedelmi könyvvitelt is megtanulta, és könyvviteli minőségben egy pesti gyárban működött.

1857-ben hazatért, és vaskereskedést akart nyitni, de apja ebben nem támogatta. Ezért egy színtársulathoz szegődött; nagy kedvet érezve a színi pályához, melyen csakhamar feltűnt ritka szép bariton hangjával. Molnár György 1858. október 8-án pécsi társulatához szerződtette. 1862-ben Somssich Pál ajánlatára a Nemzeti Színház énekkarának lett tagja Radnótfáy Nagy Sámuel intendánssága alatt, aki Stoll Péter színházi énektanárral képeztette. 1862-ben Kolozsvárott szerepelt. 1863–64-ben a Nemzeti Színház karénekese, majd magánénekese lett.

A Nemzeti Színháznál nem tudván tehetségét kamatoztatni, a kolozsvári színházhoz szerződött, ahol a közönségnek 1865-től 1869-ig kedvence volt, szólistaként lépve színre. Ekkor ismét a Nemzeti Színház operájához tért vissza, ahol rokonszenves hangjával és alakító tehetségével rövid idő alatt főszerepekben tűnt ki, és a magyar dalművészet egyik legjelesebb képviselője lett. 1872-ben elhagyta a Nemzetit és csak egy évi külföldi távollét után tért oda vissza.

A Hamletben lépett fel újra, amit a Bolygó Hollandi, Brankovics György (melynek címszerepét Erkel Ferenc neki írta), a Mignonban Lothario szerepe, a Sába királynőben Salamon király és más erőteljes alakításai követtek. Erkel valamennyi operájának bariton szerepét énekelte. 1876-ban új szerződésre lépett a Nemzeti Színházzal és időközben a dalműrendező Böhm elhalálozván, Ódry vette át e tisztséget. Közreműködött az írók és művészek társaságának létesítése és fennállása körül; annak ünnepélyein folyton tevékeny részt vett. 1895-ben nyugdíjazták.

Drámaírással is foglalkozott: népszínműveket és vígjátékokat írt (Piros Panna, A fehér páva, A virágasszony leánya).

Első neje Radeczky Jozefa volt, akitől törvényesen elvált. 1882. március 7-én Budapesten, a Kálvin téri református templomban feleségül vette a nála 15 évvel fiatalabb Moskovszki Irmát, Moskovszky János és Mohola Anna lányát, az esküvői tanúk Türr István és Munkácsy Mihály voltak.^[2]

• Gounod: Faust – Mephisto
• Leoncavallo: Bajazzók – Canio
• Verdi: Otello – Jago
• Wagner: A nürnbergi mesterdalnokok – Hans Sachs
• Erkel Ferenc: Brankovics György – címszerep

• Az életből és a színpadról. Bpest, 1875. Két kötet
• Brankovics György, Szerbia despotája. Eredeti dalmű négy felv., zenéjét szerzé Erkel Ferencz, a szövegét Obernyik Károly drámája után Ormai Ferencz és Odry. Bpest, 1875 (Nemzeti Színház Könyvtára 82. Először adták 1874. máj. 20. a budapesti nemzeti színházban)
• Piros Panna. Énekes népszínmű három felv. Bpest, 1877 (Népszínház Könyvtára 8.)
• Az ének- és játékmester. Újpest, 1893

• Szórakozott, vígj. egy felv., Nemesek kapitánya és Falu nyelve c. népszínművek; A házi politika, vígj.

• Magyar színházművészeti lexikon. Főszerk. Székely György. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6635-4  
• Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái IX. (Mircse–Oszvaldt). Budapest: Hornyánszky. 1903.