Ostoros moszatok – Wikipédia

Ostoros moszatok
	Zöld szemesostoros (Euglena viridis)
Rendszertani besorolás
Domén:	Eukarióták;
Ország:	Excavata;
Törzs:	Ostoros moszatok (Euglenophyta); Cavalier-Smith, 1981
Osztályok és altörzsek
	Euglenophyceae; Kinetoplastea; Diplonemea; Postgaardia Symbiontida; ;
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Ostoros moszatok témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Ostoros moszatok témájú kategóriát.

Az ostoros moszatok (Euglenophyta) vagy Euglenozoa az ostoros protozoák egy nagy csoportja. Képviselői egysejtű, nagy sejtméretű (átlagban 15-40 µm, a legnagyobbak akár 500 µm-esek is lehetnek) fajok, melyek többsége szabadon élő, de akadnak köztük az embert is megfertőző parazita fajok. Mintegy 800–1000 fajuk ismert, ezek közül Magyarországon mintegy 230 található meg. Két nagy csoportra oszthatók: euglenidák (Euglenophyceae) és kinetoplastidák.^[3]

Testfelépítésük

Az ostoros moszatok többsége egy vagy két ostorral rendelkezik, amelyek egy apikális vagy szubapikális ostorzacskóból erednek. Az ostorok gyakran kapcsolatban állnak egy sejtszájjal, amelybe baktériumokat vagy más kisebb szervezeteket terelnek. A heterotróf táplálkozást segíti még az ostor alapjából eredő mikrotubulus triplett és a sejt dorzális, illetve ventrális felszíne.^[4]

A heterotróf táplálkozás mellett a legtöbb ostoros rendelkezik kloroplasztiszokkal és fotoszintézis útján állítja elő szerves anyagát (autotrófia). A kloroplasztiszokat három membrán veszi körül, bennük klorofill-a és -b található más egyéb pigmentekkel, amelyeket zöldalgáktól származnak endoszimbiózis útján. Tartalék tápanyaguk paramilon szemcsék. Szaporodásuk kizárólag sejtosztódással történik. A mitózis során a sejtmag membránja érintetlen marad, és a magorsó azon belül jön létre.^[4]

Az ostor felépítése alapján két kisebb csoportot különítenek el: diplonemidák és Postgaardi.^[5]

A zöld szemes ostorosoknak nincs sejtfaluk, citoplazmájukban zöld színtestek találhatók. A tápanyagokat sejtszájukon keresztül veszik fel. Ostoruk segítségével képesek mozogni. Ostoruk kiindulási pontja közelében egy fényérzékelő szervecske és egy vörös szemfolt található, melyek a fényingert érzékelik, és az ostor mozgását a fény irányától függően szabályozzák. Átlagos méretük mikrométeres nagyságrendű.^[6]

Osztályozás

Az ostoros moszatokat monofiletikus csoportként tartják számon. A Percolozoával rokon törzs, mindkettő korong alakú membránbetüremkedésekkel (crista) rendelkezik a mitokondriumban, ami csak kevés más csoportnál fordul elő.^[7] Mindkét törzs az Excavata országba tartozik.^[8] Ezzel a csoportosítással szemben léteznek eltérő álláspontok.^[9]

Élőhelyük

Főleg szennyezett, sekély vizekben fordulnak elő. Tisztítják a vizeket, és az állatoknak táplálékul szolgálnak. Hazai vizeinkben gyakoriak a zöld szemes ostorosok.^[6]

Genetika

A KDEL-receptor nyújtott „kapuőr”-köre kizárólag az ostoros moszatokra jellemző.^[10]

Jegyzetek

↑ T. Cavalier-Smith (1981). „Eukaryote Kingdoms: Seven or Nine?”. BioSystems 14 (3–4), 461–481. o. DOI:10.1016/0303-2647(81)90050-2. PMID 7337818.
↑ Cavalier-Smith, Thomas (2016). „Higher classification and phylogeny of Euglenozoa”. European Journal of Protistology 56, 250–276. o. DOI:10.1016/j.ejop.2016.09.003. PMID 27889663.
↑ Euglenozoa. (Hozzáférés: 2013. május 21.)
↑ ^a ^b David J. Patterson (1999). „The Diversity of Eukaryotes”. American Naturalist 154 (S4), S96–S124. o. DOI:10.1086/303287. PMID 10527921.
↑ Alastair G.B. Simpson (1997). „The Identity and Composition of Euglenozoa”. Archiv für Protistenkunde 148, 318–328. o.
↑ ^a ^b Ostorosmoszatok – user.atw.hu
↑ doi:10.1126/science.290.5493.972
↑ Alastair G. Simpson (2003). „Cytoskeletal organization, phylogenetic affinities and systematics in the contentious taxon Excavata (Eukaryota)”. International Journal of Systematic and Evolutionary Microbiology 53 (Pt 6), 1759–1777. o. DOI:10.1099/ijs.0.02578-0. PMID 14657103.
↑ Cavalier-Smith T (2009. december 1.). „Kingdoms Protozoa and Chromista and the eozoan root of the eukaryotic tree”. Biol Lett 6 (3), 342–5. o. [2020. május 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. DOI:10.1098/rsbl.2009.0948. PMID 20031978. PMC 2880060. (Hozzáférés: 2014. március 4.)
↑ Zeke A, Gibson TJ, Dobson L (2024. február 16.). „Linear motifs regulating protein secretion, sorting and autophagy in Leishmania parasites are diverged with respect to their host equivalents”. PLoS Comput Biol 20 (2), e1011902. o. DOI:10.1371/journal.pcbi.1011902. PMID 38363808. PMC 10903960.

Források

A Wikimédia Commons tartalmaz Ostoros moszatok témájú médiaállományokat.

↑ Ostorosmoszatok – user.atw.hu: T. Ostorosmoszatok. users.atw.hu. (Hozzáférés: 2014. augusztus 6.)

További információk

Tree of Life: Euglenozoa Archiválva 2019. december 8-i dátummal a Wayback Machine-ben

Biológiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[C-S1981-1] T. Cavalier-Smith (1981). „Eukaryote Kingdoms: Seven or Nine?”. BioSystems 14 (3–4), 461–481. o. DOI:10.1016/0303-2647(81)90050-2. PMID 7337818.

[Cavalier-Smith-2] Cavalier-Smith, Thomas (2016). „Higher classification and phylogeny of Euglenozoa”. European Journal of Protistology 56, 250–276. o. DOI:10.1016/j.ejop.2016.09.003. PMID 27889663.

[3] Euglenozoa. (Hozzáférés: 2013. május 21.)

[Pat1999-4] David J. Patterson (1999). „The Diversity of Eukaryotes”. American Naturalist 154 (S4), S96–S124. o. DOI:10.1086/303287. PMID 10527921.

[Sim1997-5] Alastair G.B. Simpson (1997). „The Identity and Composition of Euglenozoa”. Archiv für Protistenkunde 148, 318–328. o.

[Ostorosmoszatok_–_user.atw.hu_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_--6] Ostorosmoszatok – user.atw.hu

[Bal2000-7] :10.1126/science.290.5493.972

[Sim2003-8] Alastair G. Simpson (2003). „Cytoskeletal organization, phylogenetic affinities and systematics in the contentious taxon Excavata (Eukaryota)”. International Journal of Systematic and Evolutionary Microbiology 53 (Pt 6), 1759–1777. o. DOI:10.1099/ijs.0.02578-0. PMID 14657103.

[pmid20031978-9] Cavalier-Smith T (2009. december 1.). „Kingdoms Protozoa and Chromista and the eozoan root of the eukaryotic tree”. Biol Lett 6 (3), 342–5. o. [2020. május 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. DOI:10.1098/rsbl.2009.0948. PMID 20031978. PMC 2880060. (Hozzáférés: 2014. március 4.)

[10] Zeke A, Gibson TJ, Dobson L (2024. február 16.). „Linear motifs regulating protein secretion, sorting and autophagy in Leishmania parasites are diverged with respect to their host equivalents”. PLoS Comput Biol 20 (2), e1011902. o. DOI:10.1371/journal.pcbi.1011902. PMID 38363808. PMC 10903960.

[1]

[2]

[3]

[4]

[5]

[6]

[7]

[8]

[9]

[10]