Pamacslaboda – Wikipédia

Pamacslaboda
Pamacslabodák Alsó-Ausztriában
Magyarországon védett Természetvédelmi érték: 10 000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae) Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta) Csoport: Valódi kétszikűek (eudicots) Csoport: Core eudicots Rend: Szegfűvirágúak (Caryophyllales) Család: Disznóparéjfélék (Amaranthaceae) Alcsalád: Libatopformák (Chenopodioideae) Nemzetség: Krascheninnikovia Faj: K. ceratoides
Tudományos név
Krascheninnikovia ceratoides (L.) Gueldenst.
Szinonimák
Szinonimák Axyris ceratoides L.[1] Ceratoides latens (J.F.Gmel.) Rev. et Holm.[1] Ceratoides papposa Botsch. et Ikonn.[1] Diotis ceratoides (L.) Willd.[1] Diotis ferruginea T.Nees[1] Eurotia ceratoides (L.) C.A.Mey.[1] Eurotia ceratoides (L.) Hook.[1] Eurotia pungens (Popov) Pazij[1] Krascheninnikovia latens J.F.Gmel.[1] Krascheninnikovia pungens Podlech[1]
Hivatkozások
A Wikifajok tartalmaz Pamacslaboda témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Pamacslaboda témájú kategóriát.

A pamacslaboda vagy gyapjaslaboda^[2] (Krascheninnikovia ceratoides) a disznóparéjfélék (Amaranthaceae) családján belül a libatopformák (Chenopodiaceae) alcsaládjába tartozó Krascheninnikovia nemzetségbe sorolt növényfaj. Magyarországon jelenleg védett növénynek számít még,^[3] de feltehetően kipusztult.^[4]

Évelő, 0,8–1,0 m magas, fásodó szárú növény, félcserje. Az egész növény csillagszőrökkel sűrűn borított, amitől szürkés árnyalatú és molyhos. Szára vastag, tőből elágazó, ágai felállók vagy heverők. 12–40 mm hosszú levelei keskeny-lándzsásak, ülők. Júliusban és augusztusban virágzik, de megfigyelték augusztustól októberig tartó másodvirágzását is. Apró, egyivarú virágai csomókban állnak, a virágcsomók pedig tömött, vastag füzérvirágzatot alkotnak; a növény egylaki. A porzós virágoknak négy lepellevele van, s nincsenek előlevelei. A termős virágnak nincsenek lepellevelei, csak két, mintegy 3 mm hosszú előlevele, melyek terméséréskor egymáshoz lapulva a toktermés^[5] részét képezik. Az előleveleket dúsan borító, ecsetszerűen elálló, eleinte fehér szőrök később, megszáradva rőtbarna színűek lesznek.

Az északi flórabirodalomban fordul elő, összességében ritka növénynek számít.^[4] Elsősorban Belső-Ázsia félsivatagos területein, mint például a közép-ázsiai Aral-tó és a Kaszpi-tenger vidékén, azaz a turáni flóraterületen (aralo-kaspi flóraterület) gyakori, de Spanyolországig, illetve Kína északi részéig, valamint Észak-Afrikában (Egyiptom, Marokkó) is megtalálható. Közép-Európában Alsó-Ausztriában, Morvaországban és Romániában (az erdélyi Borsaújfalu mellett), Délkelet-Európában pedig Macedónia területén lelhető fel.^[6][7] Magyarországról a 20. század végére feltehetően kipusztult.^[4]

Félsivatagi és száraz kontinentális területek növénye, a talaj mésztartalma közömbös számára. Magyarországon pontusi–közép-ázsiai flóraelem volt, a jégkorszak interglaciálisában vagy a korai posztglaciálisban elterjedt sztyeppnövényzet maradványfaja lehetett. Az ország területén egyedül a Mezőföldön, Nagyhörcsökpuszta közelében élt a legszárazabb löszpusztagyep-típusban, a kunkorgó árvalányhajasban: a 19. század végén fedezték fel ottani élőhelyét, s 1957. október 14-én gyűjtötték utoljára.^[8][9] Magyarországi jelenléte azóta kétséges: feltehetően kipusztult onnan, s egyúttal az országból is.^[4]

• Csapody: Csapody István. Védett növényeink, szaklektor: Simon Tibor; színes akvarellek: Csapody Vera; fotók: Vajda Ernő és Vajda László felvételei alapján Reismann Mariann (magyar nyelven), Budapest: Gondolat, 24., 210–211. o. (1982). ISBN 963 281 066 X 
• Lendvai-Horváth 1994: Lendvai Gábor – Horváth András: Adatok a Mezőföld löszflórájához. Botanikai Közlemények, LXXXI. évf. 1. sz. (1994) 9–12. o. arch Hozzáférés: 2013. június 15. Hozzáférés: 2013. június 16. (PDF)
• Lendvai-Horváth 2011: Lendvai Gábor – Horváth András: Adatok a Mezőföld löszflórájához II. Kitaibelia, XV. évf. (2010 – 2011) 1–2. sz. 119–132. o. arch Hozzáférés: 2013. június 15. Hozzáférés: 2013. június 16. (PDF)
• MVN: szerk.: Farkas Sándor: Magyarország védett növényei. Mezőgazda Kiadó (1999). ISBN 9639239135 
• nmhh.hu: Dr. Fazekas Sándor, vidékfejlesztési miniszter: A vidékfejlesztési miniszter 100/2012. (IX. 28.) VM rendelete a védett és a fokozottan védett növény- és állatfajokról, a fokozottan védett barlangok köréről, valamint az Európai Közösségben természetvédelmi szempontból jelentős növény- és állatfajok közzétételéről szóló 13/2001. (V. 9.) KöM rendelet és a növényvédelmi tevékenységről szóló 43/2010. (IV. 23.) FVM rendelet módosításáról. Magyar Közlöny, 2012. évi 128. sz. (2012. szeptember 28.) 20903–21019. o. Hozzáférés: 2013. június 13. (PDF)
• Priszter 1999: Priszter Szaniszló: Növényneveink: A magyar és a tudományos növénynevek szótára. Budapest: Mezőgazda Kiadó. 1999. 102., 200., 408. o. ISBN 963 9121 22 3  
• A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2013. június 12.)
• TPL – Krascheninnikovia ceratoides (L.) Gueldenst.: Krascheninnikovia ceratoides (L.) Gueldenst. The Plant List (2010). Version 1., www.theplantlist.org. (angolul) Royal Botanic Gardens, Kew and Missouri Botanical Garden (2010) (Hozzáférés: 2013. június 13.) (HTML)
• www.ars-grin.gov: USDA, ARS, National Genetic Resources Program: Krascheninnikovia ceratoides (L.) Gueldenst. www.ars-grin.gov, Germplasm Resources Information Network - (GRIN) [Online Database]. (angolul) Beltsville, Maryland: National Germplasm Resources Laboratory (2004. március 11.) (Hozzáférés: 2013. június 13.) (HTML) arch
• www.novenykatalogus.hu: Pamacslaboda (Krascheninnikovia ceratoides). www.novenykatalogus.hu (magyarul) (Hozzáférés: 2013. június 13.) (HTML)^{[halott link]}

• Schilberszky Károly: Egy ázsiai steppenövény (Eurotia ceratoides) európai vándorútjáról. Földrajzi Közlemények, XIX. évf. (1891) 185–217. o.
• L. G: Nagyhörcsök intő példája: Egy ázsiai sztyeppenövény európai vándorútjának vége. Bogárd és Vidéke, XVI. évf. 31. sz. (2005. augusztus 4.) 10. o. arch Hozzáférés: 2013. június 13. Hozzáférés: 2013. június 14. (PDF)
• de:Europa-Hornmelde
• http://ww2.bgbm.org/euroPlusMed/PTaxonDetail.asp?UUID=80F62823-1CBB-4901-868D-C3B3DF7E3B0B
• http://flora.nhm-wien.ac.at/Seiten-Arten/Krascheninnikovia-ceratoides.htm
• http://www.efloras.org/object_page.aspx?object_id=7567&flora_id=5
• http://www.catalogueoflife.org/col/details/species/id/10790732/source/tree^{[halott link]}
• http://www.agroatlas.ru/en/content/related/Eurotia_ceratoides/