Petrozavodszk – Wikipédia

Ez a szócikk vagy szakasz lektorálásra, tartalmi javításokra szorul. A felmerült kifogásokat a szócikk vitalapja részletezi (vagy extrém esetben a szócikk szövegében elhelyezett, kikommentelt szövegrészek). Ha nincs indoklás a vitalapon (vagy szerkesztési módban a szövegközben), bátran távolítsd el a sablont! Csak akkor tedd a lap tetejére ezt a sablont, ha az egész cikk megszövegezése hibás. Ha nem, az adott szakaszba tedd, így segítve a lektorok munkáját!

Petrozavodszk (Петрозаводск)
Petrozavodszk címere Petrozavodszk zászlaja
Közigazgatás
Ország	Oroszország
Föderációs alany	Karélia
Rang	város
Alapítás éve	1703
Városi jogokat kapott	1777. március 21.
Polgármester	Inna Kolykhmatova
Irányítószám	185000–185003, 185005, 185007, 185009–185016, 185019, 185023, 185026, 185028, 185030–185035, 185700, 185890, 185899, 185910, 185960–185963, 185965, 185970, 185980–185983, 185985
Körzethívószám	+7 8142
Testvérvárosok	Lista Neubrandenburg Ecsmiadzin Varkaus La Rochelle Duluth Tübingen Mo i Rana Umeå község Breszt Alytus Joensuu Narva Mikolajiv Szurgut
Népesség
Teljes népesség	278 551 fő (2017)[1]
Népsűrűség	1,941/km² fő/km²
Földrajzi adatok
Időzóna	MSK (UTC+3)
Elhelyezkedése
é. sz. 61° 47′, k. h. 34° 21′61.783333333333, 34.3561.783333°N 34.350000°EKoordináták: é. sz. 61° 47′, k. h. 34° 21′61.783333333333, 34.3561.783333°N 34.350000°E
Petrozavodszk Pozíció Karélia térképén
Petrozavodszk weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Petrozavodszk témájú médiaállományokat.

Petrozavodszk (oroszul: Петрозаводск, finn, karél és vepsze nyelven: Petroskoi) város Oroszországban, Karélia fővárosa. Az Onyega-tó partján 28 kilométerre nyúlik el.

A város területén már 7000 évvel ezelőttről találtak emberi letelepedésre utaló leleteket. A középkorban több vízparti falu volt a területen. A mai Petrozavodszk Szolomennoje kerülete a 16. században tűnik fel településként a forrásokban, és e század végén Abraham Ortelius flamand térképész Onegaborgnak jelölte térképén a várost.

1703. szeptember 11-én Mensikov herceg Petrovszkaja szloboda néven (a szloboda a korabeli települések egyik típusa, „szabad város”) új várost alapított ezen a helyen I. Péter orosz cár parancsára, aki egy új vasöntödét akart létrehozni itt ágyúk és horgonyok gyártására a balti-tengeri flotta számára a nagy északi háború (1700-1721) idején. A gyár neve eleinte Sujszkij zavod volt a közeli Suja folyóról, majd a cárról Petrovszkij zavodnak nevezték el. Innen származik a város mai neve.

1717-re a város lakossága mintegy 3400 főre nőtt és ezzel Karélia legnagyobb települése lett. Az erdőkben gazdag környéken minden épület fából készült. Épült egy gerenda-erőd, egy fedett piac, illetve kisebb paloták, a cár és Mensikov herceg számára. A város legismertebb épülete a Szent Péter és Pál-templom lett, amit 1772-ben újjáépítettek, 1789-ben pedig tataroztak, de megőrizte eredeti ikonosztázát, egészen 1924. októberéig, amikor a templomot tűzvész pusztította el.

Péter cár halála után a város elnéptelenedett, 1734-ben a gyár is bezárt, bár a környéken néhány külföldi gyáros rézfeldolgozó üzemeket működtetett.

Az ipar 1773-ban feléledt, amikor II. Katalin orosz cárnő új vasöntödét alapított a Loszoszinka folyó mentén. Az új gyár neve Alekszandrovszkij lett Alekszandr Nyevszkijről nevezték el, akit a régió védőszentjének tartottak. Az orosz-török háború szükségleteire gyártottak itt ágyúkat. 1787-96 között a gyárat korszerűsítették és fejlesztették Charles Gascoigne irányításával. A helyi történészek ebben a gyárban működtettek először a világon vasutat (чугунный колесопровод) 1788-ban, amikor belső célokra öntöttvas pályán kezdték mozgatni az árut.

Nagy Katalin 1777-es közigazgatási reformja során Petrovszkaja szloboda nevét hivatalosan is Petrozavodszkra változtatták és városi rangot kapott. Új városközpont épült neoklasszikus stílusban az újonnan kialakított „Kerek tér” körül. 1784-ben Petrozavodszk lett a körzet közigazgatási központja.

1941 és 1944 között a szovjet-finn háború során a város finn uralom alá került, és ekkor az Äänislinna (vagy Ääneslinna) nevet kapta a hagyományos finn Petroskoi megnevezés helyett. Ez a névforma az Abraham Ortelius 16. századi térképén szereplő Onegaborg (Onyega-város) megnevezés finn megfelelője volt.

A szovjet csapatok 1944. június 28-án szabadították fel a várost és az ott, illetve a környékén létrehozott finn koncentrációs táborokat. Az itt fogva tartott mintegy 25 ezer polgári rab közül addigra becslések szerint négyezren pusztultak el, túlnyomórészt alultápláltság miatt.

Petrozavodszk a köztársaság fővárosa és az Onyegamelléki járás székhelye, bár a járásnak nem része, mert önállóan is járási jogú város.

Petrozavodszk a többi észak-oroszországi város közül klasszicista építészetével tűnik ki. A legnevezetesebb látnivaló az 1775-ben épült Kerek tér (átépítve 1789-ben és 1839-ben), valamint az Alekszandr Nyevszkij-székesegyház (1823). További nevezetességek a nagy köztéri szobrok, Nagy Péter bronzból és gránitból készült szobra, Ippolit Monighetti alkotása 1873-ból, Gavrila Gyerzsavin szobra (18. századi orosz költő és olonyeci kormányzó), valamint Alekszandr Nyevszkij 2010-ben emelt szobra a róla elnevezett katedrális előtt.

A városnak látványos vízpartja van az Onyega-tó petrozavodszki öble mentén. Az 1994-ben felavatott modern rakpart karéliai márványból és gránitból épült, és a Petrozavodszk testvérvárosai által ajándékozott extravagáns posztmodern szobrokat állították fel rajta.

Petrozavodszk közelében, az Onyegamelléki járásban található Soksa falu, ahol piros és rózsaszín kvarcitot bányásznak. Ezt a kvarcitot felhasználták többek között a szentpétervári Izsák-székesegyház és a moszkvai Lenin-mauzóleum építésénél is.

A Martsijalnyije Vodij Oroszország legrégibb gyógyfürdője, amit 1714-ben építtetett I. Péter orosz cár.

Petrozavodszk kikötőjéből a "KareliaFlot" vállalat szárnyashajói közlekednek Kizsi szigetére, a Világörökség egyik helyszínére.

Lakosságának száma alapján a város 2015. január 1-jén a 72. helyen állt az Oroszországi Föderáció 1114 városa között.

• 2002-ben 266 160 lakosa volt, melynek 81,8%-a orosz, 5,1%-a karjalai, 2,8%-a finn, 2,7%-a fehérorosz, 2,3%-a ukrán, 1%-a vepsze.
• 2010-ben 261 987 lakosa volt, melynek 86,3%-a orosz, 4%-a karjalai, 2%-a fehérorosz, 1,8%-a finn, 1,7%-a ukrán, 0,8%-a vepsze.

A városban repülőtér működik. A murmanszki vasútnak is fontos állomása van itt. A város az egyik végpontja a kék út elnevezésű, az északi államokon át haladó nemzetközi turistaútnak.

• Itt született Tyimur Anatoljevics Gyibirov (1983–) orosz kézilabdázó
• Itt született Alekszej Anatoljevics Kozlov (1986–) orosz válogatott labdarúgó

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Petrozavodsk című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

1. ↑ http://www.gks.ru/free_doc/doc_2017/bul_dr/mun_obr2017.rar