Pléróma – Wikipédia

A pléróma görög eredetű szó (πλήρωμα), amelynek jelentése ’teljesség’. [1][2]

Gnoszticizmus

[szerkesztés]

A gnoszticizmusban a kifejezést a fény világa, az égi szférák jelölésére használták. Ez a mennyei eónok lakóhelye. [2]

A gnoszticizmusban a megváltás lényege az anyagvilágba zárt fényszikrák kiszabadítása az anyagból és visszajuttatása a plérómába. Hogy ez megtörténhessen, a világban megjelent egy magasabb rendű eón, a Logoszeón, Krisztus, aki a felszabadító tudást, a gnósziszt közölte az emberekkel.[3]

Biblia

[szerkesztés]

Az Újszövetségben a deutero-páli levelek egyik homályos fogalma (Kol. 1,19; 2,9; Ef. 1,23; 3,19; 4,13) és amely Isten lényének "teljességét" vagy Isten kegyelmét jelöli. [1]

A fogalmat krisztológiai és kozmikus-ekkléziológiai értelemben is használják (többek közt a hívők közösségének a felemelt Jézus Krisztus teljességévé növekedéséről szóló beszédben. [1]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. a b c Herbert Vorgrimler: Új teológiai szótár
  2. a b Nevill Drury: A miszticizmus és az ezoterikus tanok lexikona
  3. Marton József: A keresztény ókor, 96. old, 2004, Mentor Kiadó