Pozzuoli – Wikipédia

Pozzuoli
Pozzuoli látképe
Pozzuoli látképe
Pozzuoli címere
Pozzuoli címere
Közigazgatás
Ország Olaszország
RégióCampania
MegyeNápoly (NA)
FrazionékArco Felice, Campana Annunziata, Cuma, Licola Centro, Licola Lido, Lucrino, Montenuovo, Monterusciello, Pisciarelli, Toiano
PolgármesterVincenzo Figliolia (2012-től)
VédőszentSzent Proculus
Hivatalos ünnepvédőszent-fesztivál (november 16.)
Irányítószám80078, 80014, 80125
Körzethívószám081
Forgalmi rendszámNA
Testvérvárosok
Lista
Népesség
Teljes népesség76 331 fő (2023. jan. 1.)[1]
Népsűrűség1832 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság28 m
Terület43 km²
IdőzónaCET (UTC+01:00)
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 40° 49′ 23″, k. h. 14° 07′ 20″40.823056°N 14.122222°EKoordináták: é. sz. 40° 49′ 23″, k. h. 14° 07′ 20″40.823056°N 14.122222°E
Elhelyezkedése Nápoly térképén
Elhelyezkedése Nápoly térképén
Pozzuoli weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Pozzuoli témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Pozzuoli város (közigazgatásilag comune) Olaszország Campania régiójában, Nápoly megyében. A város a Pozzuoli egyházmegye püspöki székvárosa.

Fekvése

[szerkesztés]

A Campi Flegrei területén fekszik, az azonos nevű öböl partján. Határai: Bacoli, Giugliano in Campania, Nápoly és Quarto.

Története

[szerkesztés]

Kezdetben görög gyarmatváros volt Dicaearchia néven. Az ókori rómaiak Puteoli névre keresztelték át. Mind a görög, mind a római település, korának fontos városa volt. A rómaiak Kr. e. 194-ben hozták létre itt saját kolóniájukat. A város neve latinul kutacskát jelent és a környéken található számos hévíz-feltörésre utal. Itt horgonyoztak le a birodalom különböző részeiről érkező, gabonával megrakott hajók. Kikötője volt egész Campania felix fő áruátrakóhelye, beleértve a fújt üveget, a mozaiklapokat, a kovácsolt vasat és a márványt. A közeli Misenum a római hadihajók, a korabeli világ legnagyobb flottájának fő bázisa volt.

A hagyomány szerint Rómába utazva Pál apostol itt ért partot hajóútja után, hét napig itt időzött (Apostolok cselekedetei, 28:13, 14), majd útitársaival együtt a Via Appián indult el Rómába.

Puteoli volt a színhelye 37-ben Caligula híres „tréfájának”. Hajókból három kilométeresnél hosszabb pontonhidat építtetett Puteolitól a szomszédos Baiaeig és átlovagolt rajta, hogy beteljesítse a jóslatot, miszerint nincs több esélye császárrá válni, mint arra, hogy átlovagoljon a baiaei öblön.

A város védőszentje Szent Proculus, aki itt halt mártírhalált a 4. században társaival. A hagyomány szerint a város címerében található hét sasfej a hét vértanút jelképezi. Szent Proculus ünnepnapja november 16. A szent szeretetteljes helyi beceneve 'u pisciasotto („nadrágpisilő”), mert ünnepnapján gyakran esik az eső. A pozzuoliak május második vasárnapján is a szent napját ünnepelik.

1982 augusztusa és 1984 decembere között a város földrengések és bradiszeizmikus (függőleges) földmozgások százait szenvedte el, amelyek a csúcspontjukat 1983. október 4-én érték el. Nyolcezer épület szenvedett károkat és 36 ezer embert kellett kiköltöztetni, sokukat véglegesen. A tengerfenék majdnem két métert emelkedett és így a Pozzuoli-öböl alkalmatlanná vált a nagyobb hajók fogadására.

Népessége

[szerkesztés]

A népesség számának alakulása:

Fő látnivalói

[szerkesztés]

A község területéhez tartozik az ókori Puteoli mellett, az ókori Cumae területének is nagy része.

  • ókori régészeti emlékek:
  • az ókori Puteoli emlékei:
    • Serapeum – a város jelképe, római kori építmény maradványa. Nevét az 1750-ben itt talált Szerápisz szobor után kapta. Jellegzetessége három afrikai márványoszlop, amelyek a partszakasz süllyedő-emelkedő mozgását bizonyítják. A Kr. e. 1. században épültek, majd az egész területtel együtt a víz alá kerültek. Ezt a rajtuk levő sötét sáv bizonyítja, amelyet a tengervíz és a fúrókagylók nyoma okozott. A 19. század utolsó évtizedeiben ismét teljesen szárazra kerültek.
    • Amphitheatrum Flavium – a harmadik legnagyobb amfiteátrum Olaszország területén a római Colosseum és a capuai mögött. Vespasianus és Titus császárok uralkodása idején épült és 20 000 néző befogadására volt képes. Ellipszis alakú, 147×117 m kiterjedésű, ebből a viadaltér mérete 72×42 m.
    • Római kori régészeti emlékek – a város területén rengeteg római kori régészeti emléket hoztak a felszínre a különféle építkezések során: fórum, Apollón temploma, nekropoliszok stb.
    • Kis amfiteátrum – ez volt a város második amfiteátruma. Ellipszis alakú volt: 130×95 m. A Pozzuoli-Nápoly vasútvonal építése során nagy részét elbontották.
    • Arco Felice - egy 20 méter magas, 6 méter széles római kori kapuszerű ív a Pozzuoli-Cumae út mentén.
  • az ókori Cumae emlékei:
  • középkori építmények:
    • Pozzuoli dóm – római templomból alakították át a 11. század során, majd a 17. században barokkosították.
  • természeti látnivalók:
    • Solfatara – egy kialudt vulkán krátere aktív fumarolákkal és iszapvulkánokkal.
    • Avernói-tó – Vergilius szerint ezen tó mellett volt a Pokol egyik bejárata. Neve görög eredetű és jelentése madarak nélküli terület, ami a kénes gázszivárgásoknak tulajdonítható. A tóhoz közel volt a küméi szibilla barlangja, akihez az ókor során rengetegen elzarándokoltak jövendőmondásért.
    • Lucrinói-tó – szintén pokoli helyként ismerték a kénes szivárgások miatt. Hadrianus császár idejében közkedvelt üdülőhely volt. 37-ben Marcus Vipsanius Agrippa mesterséges csatornákkal kötötte össze a két tavat a tengerrel, hogy létrehozza a Portus Julius nevű hatalmas katonai kikötőt.
    • Monte Nuovo – a 140 m magas domb 1538-ban egy vulkáni kitörés során keletkezett, néhány nap alatt.
    • Grotta del Cane

Híres pozzuoliak

[szerkesztés]
  • Itt halt meg a római diktátor Lucius Cornelius Sulla, villájában.
  • Itt halt meg Giovanni Battista Pergolesi zeneszerző a kapucinusok kolostorában.
  • Itt született Sophia Loren színésznő, aki 2005-ben vette át Pozzuoli tiszteletbeli polgára címet.

Közlekedés

[szerkesztés]

Könnyen megközelíthető vonattal Nápolyból: a Ferrovia Cumana és a 2-es metró vonalán. Rendszeres kompjárat indul a városból Procida és Ischia szigetekre.

Testvérvárosok

[szerkesztés]

Irodalom

[szerkesztés]
  • Paolo Amalfitano és mások, I Campi Flegrei, Velence 1990
  • Piero Alfredo Gianfrotta, Fabio Maniscalco (eds.), Forma Maris. Forum Internazionale di Archeologia Subacquea, Puteoli 1998
  • Puteoli. Studi di Storia Romana

Jegyzetek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Pozzuoli&oldid=23623989”