Praemia militiae – Wikipédia

A praemia militiae a római veteránok végkielégítése a leszolgált katonaidő után.

Már a Római Köztársaságban, de később a Római Birodalomban is a Római légió tagjának lenni élethivatásnak számított: a katonaidő 10–25 év között mozgott. Leszereléskor a katonák a korban nagy összegnek számító végkielégítést kaptak a seregtől, ez volt a premia militiae. Az összeg az obsitos hátralévő életét nagyban meghatározta, kiadásának zűrzavaros időszakokban történő akadozása jelentős belpolitikai feszültség forrása volt.

Augustus császár a katonaidőt megnövelte, a praemia militiae összegét csökkentette. Halála után a hadsereg megpróbálta a rendelkezések visszavonását elérni.^[1]

Ez a történelmi tárgyú lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle!