Pusztai gyalogcincér – Wikipédia

Pusztai gyalogcincér
Magyarországon fokozottan védett Természetvédelmi érték: 100 000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia) Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda) Osztály: Rovarok (Insecta) Rend: Bogarak (Coleoptera) Alrend: Mindenevő bogarak (Polyphaga) Család: Cincérfélék (Cerambycidae) Nem: Dorcadion Faj: D. fulvum Alfaj: D. fulvum cervae
Tudományos név
Dorcadion fulvum cervae Frivaldszky, 1892
Hivatkozások
A Wikifajok tartalmaz Pusztai gyalogcincér témájú rendszertani információt.

A pusztai gyalogcincér (Dorcadion fulvum cervae) az ízeltlábúak (Arthropoda) törzsébe, a bogarak (Coleoptera) rendjébe, ezen belül a cincérfélék (Cerambycidae) családjába tartozó faj. A barna gyalogcincér vitatott besorolású alfaja.

Magyarországon endemikus, 1982 óta védett, 2001 óta fokozottan védett állat, természetvédelmi értéke 100 000 Ft. A Vörös könyvben szerepel.^[1]

Jelenlegi ismereteink szerint csak a Duna–Tisza-közén, a Duna-sík szikesein él, legészakabbra Apaj és Bugyi községek külterületén, legdélebbre Felsőerek külterületén.

Jelenleg az alábbi 9 nagyobb területi egységekről ismert:

• 1. Felső-Kiskunsági szikes puszták;
• 2. Bugyi: Szittyóürbő;
• 3. Újsolt: Rabgazdasági-gyepek, Sallai-rész;
• 4. Felső-Kiskunsági szikes tavak;
• 5. Dunatetétlen: Bába-szék, Böddi-szék, Maka-szék;
• 6. Miklapuszta;
• 7. Felsőerek: Öreg-rét.
• 8. Szabadszállás és Fülöpszállás környéki szikesein
• 9. Akasztó környéke

Potenciális élőhelyeinek kiterjedése kb. 32 600 hektár.

A talajszinten élő cincérfaj röpképtelen (hártyás szárnyai csökevényesek). Egyszínű, fényes, fekete. A nőstény csápja fél testhosszúságú, a hímé hosszabb, de a testhossznál rövidebb. Színezetében a fekete gyalogcincérhez, testalkatában a barna gyalogcincérhez hasonlít, de ez utóbbinál karcsúbb és kisebb, testhossza 15–18 mm. Előtorán hosszanti barázdát visel, szárnyfedőjén a vállborda nem látható, vagy gyenge.

A pusztai gyalogcincér imágóinak legkorábbi ismert megjelenési dátuma április 12., legkésőbbi június 25. A rajzáscsúcs április 25. és május 10. közötti időszakra esik. Az imágók napos időben aktívak, veszély esetén fűcsomók oldalába vagy talajrepedésekbe bújnak. Nagyon nagy melegben is védett helyre húzódnak, ahonnan csak a potrohuk vége áll ki.

A párzási időszak csúcsa május 10–15. A nőstények a fűcsomók tövére rakják le a petéiket. A még fiatal imágók ivarérésük előtt felmásznak a füvekre, és azt rágcsálva táplálkoznak. Fő tápnövénye valószínűleg a veresnadrág csenkesz (Festuca pseudovina).

Életmódjáról, populációs viszonyairól keveset tudunk, a fajra irányuló további tudományos kutatásokra szükség van.

A pusztai gyalogcincér alacsony (általában 90–96 m) tengerszint feletti magasságban, szikes, nátrium-karbonátos, helyenként nátrium-kloridos talajon él. A huzamosan vízzel borított szikes talajon nem fordul elő. A teljesen záródott gyepből eltűnik, ezért a mérsékelt legeltetés kedvez az elterjedésének.

Az élőhelyüket leggyakrabban veszélyeztető és korlátozó tényezők

• Belvíz
• Gyepek feltörése
• Külszíni bányászat és hatásai
• Kemikáliák
• Infrastruktúra-fejlesztés
• Beépítés
• Túllegeltetés, alullegeltetés
• Gyeptüzek

https://web.archive.org/web/20160305183755/http://enfo.agt.bme.hu/drupal/node/8144

• KvVM Természetvédelmi Hivatal Fajmegőrzési tervek 2006. Pusztai gyalogcincér (Dorcadion fulvum cervae). Kiadó: Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium, Természetvédelmi Hivatal, 2005. Összeállították: Máté András és dr. Merkl Ottó. 3–9. old.
• Bogarak Futrinkák, cincérek, katicabogarak és más bogárcsaládok a Kárpát- medencében Kossuth Kiadó 2003 Írta: Merkl Ottó ISBN 963 09 4496 0 82 old.