Rajk László (politikus) – Wikipédia

Ez a szócikk a politikusról szól. Hasonló címmel lásd még: Rajk László (egyértelműsítő lap).
Rajk László
1947-ben
1947-ben
A Magyar Népköztársaság belügyminisztere
Hivatali idő
1946. március 20. – 1948. augusztus 5.
ElődNagy Imre
UtódKádár János
A Magyar Népköztársaság külügyminisztere
Hivatali idő
1948. augusztus 5. – 1949. június 11.
ElődMolnár Erik
UtódKállai Gyula
Katonai pályafutása
Csatáispanyol polgárháború
Született1909. március 8.
Székelyudvarhely
Elhunyt1949. október 15. (40 évesen)
Budapest
SírhelyFiumei Úti Sírkert
PártKMP, MKP, MDP
HázastársaRajk Júlia
GyermekeiRajk László
Foglalkozás
IskoláiEötvös Loránd Tudományegyetem (1927–1933)
Halál okaakasztás
Valláseredetileg református
DíjakMagyar Szabadság érdemrend
A Wikimédia Commons tartalmaz Rajk László témájú médiaállományokat.

Rajk László, született Reich László (Székelyudvarhely, 1909. március 8. – Budapest, Józsefváros, 1949. október 15.[1]) kommunista politikus, miniszter, 1945 után belügyminiszterként a Rákosi-diktatúra és terror kiépítésének fontos szereplője, 1948-tól külügyminiszter. A Rákosi–Gerő–Farkas moszkovita klikk a kommunista párton belüli rivalizálástól tartva koncepciós perben elítéltette, és kivégeztette 1949-ben.

Élete

[szerkesztés]

Egy 11 gyermekes erdélyi szász család 9. gyermekeként született. Apja Reich József, díszes női csizmákra szakosodott csizmadiamester, anyja Mészáros Vilma.[2] Testvére Rajk Endre, későbbi nyilas politikus. A székelyudvarhelyi Baczkamadarasi Kis Gergely Református Líceumban kezdte el tanulmányait, majd 1929-től a Pázmány Péter Tudományegyetem bölcsészettudományi karán magyar–francia szakon tanult.

Bekapcsolódása a kommunista mozgalomba

[szerkesztés]

1930-ban bekapcsolódott az illegális kommunista mozgalomba, 1931-ben tagja lett a KMP-nek és a KIMSZ-nek, ennek főiskolás bizottságában a bölcsészek munkáját irányította, részt vett röpiratok megfogalmazásában és terjesztésükben az egyetemeken. Illegális politikai tevékenysége miatt többször letartóztatták. Tanulmányait nem folytathatta, 1933-tól építőmunkásként dolgozott. A Magyar Építőmunkások Országos Szövetsége kommunista frakciójának vezetőjeként egyik szervezője és irányítója volt az 1935. évi nagy építőmunkás-sztrájknak.

1936-ban a párt utasítására Prágába, innen 1937-ben Spanyolországba ment, Firtos László álnéven részt vett a polgárháborúban. A Nemzetközi Brigádok magyar zászlóaljának politikai biztosa és párttitkára volt, a harcokban súlyosan megsebesült. 1939-ben, a második spanyol köztársaság bukása után Franciaországba menekült, ahol internáló táborba került. A viszonyok lazulásakor németországi munkára jelentkezett, majd pártutasításra[forrás?], német kommunisták segítségével[forrás?] 1941 őszén illegálisan hazatért Magyarországra. Földi Júlia[3] (1945-től Rajk felesége) lakásában bujkált. Még abban az évben letartóztatták és internálták. Két és fél évig raboskodott Budapesten, majd Kistarcsán. 1944. szeptemberi szabadulása után a párt Központi Bizottságának titkára, a Magyar Front egyik vezetője, az ellenállási mozgalom egyik fő szervezője és irányítója lett. Ő készítette el a két munkáspárt előzetes megegyezése alapján a Magyar Front akcióegység-programját, amelyet 1944. október 10-én írtak alá. 1944 decemberében a nyilasok ki akarták végezni, ezért Sopronkőhidára, majd Németországba hurcolták, de bátyja, Rajk Endre nyilas államtitkár közbenjárására nem ítélték halálra.

1945. május 13-án hazatérve bekapcsolódott a pártmunkába és az országos politikába, tagja lett az MKP valamennyi vezető testületének, valamint az Ideiglenes Nemzetgyűlésnek, országgyűlési képviselő volt. 1945 májusától novemberéig a budapesti pártbizottság titkára, majd 1945 novemberétől 1946. március 1-jéig az MKP főtitkárhelyettese lett.

Belügyminiszter (1946–48)

[szerkesztés]

1946. március 20-tól belügyminiszter volt. Belügyminisztersége alatt a rendőrségen belül működő politikai rendőrséget (PRO) önálló szervezetté alakították (ÁVO) – a kor szóhasználatával – a „fasiszta és reakciós csoportok” elleni harc folytatására. Számos vallásos, nemzeti és demokrata szellemű intézményt és szervezetet tiltott be, illetve oszlatott fel (mintegy 1500-at), aktív szerepe volt az 1947-es „kékcédulás” választások manipulációiban, és az első koncepciós perek megrendezésében.[4] Az első ilyen per az 1947-es szegedi Magyar Ellenállási Mozgalom-per volt, melyet Komlós János szegedi ÁVO parancsnokhelyettes (későbbi humorista) tervezett meg, és Rajk felügyelt. A szegedi jobboldal politikusait beszervezett provokátor („agent provocateur”) segítségével illegális szervezet létrehozására bátorították. A szervezkedés megindult, Komlós már le akart csapni a szervezkedőkre, ám Rajk – hogy a vád és az ügy propagandaértéke még komolyabbá váljon – utasítást adott az amerikai imperializmussal való összekapcsolásra. Egy Budapestről küldött ÁVO ügynök „amerikai kémként” kapcsolatba lépett a szervezkedő csoporttal. Az ügybe végül 40 személyt kevertek bele.[5]

A következő jelentős koncepciós per az egyház megfélemlítésére kreált Pócspetri per volt 1948-ban.[6] Belügyminiszteri utasítására engedték ki az 1947-es „kékcédulás” választásokon törvénytelenül szavazó, a szociáldemokrata Ries István igazságügyi miniszter által letartóztatott kommunistákat.

1948. március 20-án a Magyar–Jugoszláv Társaság elnöke lett, korábban alelnök volt.

Belügyminiszterként a kommunista vezetésen belüli hatalmi harcok ütközőpontjába került. A formálisan a Rajk vezette belügyminisztérium alá tartozó ÁVO 1948-ra egyre inkább önálló szervként kezdett működni, vezetője, Péter Gábor nem kívánta eltűrni Rajk beleszólását. Amikor Rajk megnyirbálta az ÁVO költségvetését, Péter Gábor 1948 elején „párt- és rendszerellenes magatartással” vádolta meg, támogatta a Rajk befolyására féltékeny Farkas Mihály honvédelmi miniszter is.[j 1] Hatásukra Rákosi 1948. augusztus 5-én Rajkot a belügyminiszteri posztról a jóval kisebb befolyást jelentő külügyminiszterire helyezte át. Külügyminiszter 1949. május 20-áig volt. 1948-ban Kossuth-érdemrenddel (első osztály) tüntették ki.

A Rajk-per

[szerkesztés]

1949. május 30-án a kommunisták közti népszerűségére féltékeny Rákosi Mátyás és köre nyomására, Rajkot koholt vádak alapján (kémkedés az imperialistáknak, korábbi együttműködés a Horthy-korszak titkosrendőrségével) letartóztatták. A per valódi oka Rákosi vetélytárstól való félelme,[j 2] illetve a korábbi magyarországi kommunisták és moszkoviták (Rákosi–Gerő–Farkas) közti konfliktus kiéleződése lehetett. Farkas Mihály és Péter Gábor ugyancsak erős ellenérzésekkel viseltettek Rajkkal szemben.[j 1] Rákosi az áldozat kiválasztásakor eleinte a mezőgazdaságban különutas Nagy Imre, illetve a népszerű Rajk között ingadozott, ám mivel Nagynak jó kapcsolatai voltak a moszkvai pártvezetésben, ezért az ő áldozatát nehezebb lett volna megindokolni.

Rajkot a Svábhegyre, egy Eötvös úti titkos ÁVO-villába szállították, ahol ügyének több szereplőjét már fogva tartották. Az első héten a pszichikai ráhatás, kifárasztás, kínzások hatására megtört, rá terhelő vallomást tett „tanúkkal” való szembesítéssel próbálkoztak nála, ő azonban ártatlanságát hangoztatta, és kérte, hogy beszélhessen Rákosival.[j 3] A párt első titkára erre nem volt hajlandó, de június 7-én késő este odaküldte két miniszterét. Vallató elvtársai, Kádár János belügy- és Farkas Mihály honvédelmi miniszter igyekeztek meggyőzni Rajkot, hogy a per célja csak megfélemlítés lesz, ha beismeri a vádakat, a halálos ítélet végrehajtására nem kerül sor. Rajk önkritikát gyakorolt, elismerte, hogy miniszteri működése során ugyan követett el hibákat, de a kémkedés vádját nem volt hajlandó vállalni. Farkas Mihály az eredménytelen próbálkozás után verette meg először, azonban Rajk ekkor még a brutális bántalmazások ellenére is minden vádat tagadott.[j 4] A vád tehát változatlanul igen gyenge lábakon állt, a „bizonyítékok” még egy koncepciós ügyhöz sem bizonyultak elegendőnek, ezért Rákosi tanácsért Moszkvába utazott.[j 5]

Ekkor kapcsolódtak be az ügybe a szovjet tanácsadók, Mihail Belkin altábornagy, az MGB közép-európai főnöke, Georgij Jevdokimenko ezredes és Poljakov alezredes. Bár több kihallgatást ők vezettek, nevük a fennmaradt jegyzőkönyvekben nem került rögzítésre. Megjelenésükkel véget vetettek a gyanúsítottak fizikai bántalmazásának,[j 6] ám akárcsak a magyar vizsgálók, a nagypolitika elvárásait illetően ők is tanácstalanok voltak. Péter Gábor és Szücs Ernő Belkin altábornagy beleegyezésével levelet írt Viktor Abakumovnak, a szovjet állambiztonsági minisztérium akkori vezetőjének, hogy figyelmeztessék: Rákosi provokációra készül. A Belkin különgépén Moszkvába juttatott levélre azonban nem érkezett válasz.[j 7] (Az évekkel később Rákosi kezébe került levél váltotta ki Péter Gábor 1953-as letartóztatását.[j 8][j 9]) Belkinék a koncepciót Sztálinnal kidolgozó Rákosival együttműködve, a szovjet politikai érdekeknek megfelelően hangolták át az ügyet. A per célja immár a Titóval szembeni szovjet szembenállás felé történő szolidaritás hangsúlyozása volt, Rajkot és társait pedig az 1948-ban kiátkozott jugoszláv kommunistákkal való kapcsolattartással vádolták. Rajk ekkor minden ellene felhozott képtelen vádat beismert.

A per vádiratát maga Rákosi Mátyás, a párt főtitkára készítette, és Sztálin hagyta jóvá. A tárgyalásvezető bíró az a Jankó Péter volt, aki előtte már számos népbírósági perben is elnökölt. Ekkoriban hangzott el a pártvezér hírhedtté vált dicsekvése: „megvallom, sok álmatlan éjszakámba került, amíg a végrehajtás terve alakot öltött”. Rákosi a per idejére a dolgozószobájában külön hangszórót szereltetett fel, melyen át végigkísérhette a tárgyalás menetét, illetve egy külön telefonvonalat, amelynek útján a helyszínen levő Péter Gáboron keresztül folyamatosan instruálta a bíróságot – de a vádlottakat és a védőket is.[j 10] A szeptember 16-án kezdődött[7] bírósági tárgyalást rádión közvetítették. A perben a népbíróság szeptember 24-én népellenes bűntett és hűtlenség vádjával halálra ítélte Rajk Lászlót, valamint Szőnyi Tibort és Szalai Andrást. Szinte tragikomikus jogi szemmel, hogy Rákosi az 1948. évben, tehát az ún. fordulat évében meghirdette: az 1949-ben életbe lépő alkotmány folytán a jogszabályok alkalmazása terén beáll a diszkontinuitás, tehát az 1945. év előtti jogszabályok hatályukat vesztik. Ezt mellőzve Rajkot és társait a Horthy rendszer jogszabálya, a hűtlenségről és kémkedésről szóló 1930. évi III. tc. alapján ítélték el.[8] A per után a Szovjetunió, majd az összes népi demokrácia felmondta szerződéseit az „imperialista bérenc” Jugoszláviával. Az ítéletet október 15-én hajtották végre az ÁVH Conti utcai börtönében.[9] Felesége öt évi börtönbüntetést kapott, gyermekük nevelőintézetbe került, ahol „Kovács István”-nak hívták. Senki nem tudta, ki ő valójában. Rajk és társai perével kezdődött meg a tisztogatás a sztálini és a szovjet példát követve a párt belső köreiben is.

Rehabilitálása

[szerkesztés]
Rajk László sírja Budapesten. Kerepesi temető: 11-10-4/a. Varga Imre alkotása.

Még 1955 júliusában rehabilitálták, ugyanis Rákosinak nem sikerült leállítani a kommunista rendszer által korábban elkövetett törvénytelenségek felülvizsgálatát, s ebbe beletartozott Rajk László pere és kivégzése is. A szovjet–jugoszláv kibékülés és az SZKP – Sztálin bűneit feltáró – XX. Kongresszusa után Rákosi helyzete tarthatatlanná vált. Elismerte a Rajk-perrel kapcsolatos személyes felelősségét is.

1956 tavaszán Rajk Lászlóné Földi Júlia el akarta temetni a még akkor is temetetlen férjét. Hosszas egyeztetés után 1956. október 6-ára engedélyezték a rehabilitált Rajk László és társai nyilvános újratemetését a Kerepesi temetőben. A temetés százezres tömegdemonstrációvá vált. Utána az egyetemisták rendszer elleni tüntetést szerveztek.

Az 1956-os forradalom bukása után Kádárék két évre Romániába deportáltatták az özvegyet és gyermekét, ifj. Rajk Lászlót. Nagy Imrével együtt tartóztatták le őket, és ők is bent voltak a jugoszláv követségen.

Vélemények Rajk Lászlóról

[szerkesztés]
Rajkot szimpatikusnak találtam. Emberformája volt. Valahogy az összes Moszkvából, Sztálin árnyékából jött kommunistában, Nagy Imre kivételével, volt valami embertelen. Ez vonatkozott Rákosira, Gerőre, némileg Révaira is, és főleg Farkas Mihályra.
– Bibó István

A politikai anekdota szerint a rendszer elleni néma tüntetéssé alakult Rajk-temetésen Rajk egy hajdani barátja a több százezres tömeg láttán megjegyezte:

Ha szegény Laci élne, most biztos közénk lövetne.

Művei

[szerkesztés]
  • A népi demokrácia kérdései. Gerő Ernő, Rajk László, stb. felszólalásai a Magyar Kommunista Párt 3. kongresszusán; Szikra, Budapest, 1946
  • Kommunisták a nemzetgyűlésen. Rajk László beszéde 1945. dec. 1-én, Révai József beszéde 1945. dec. 4-én; Szikra Ny., Budapest, 1946
  • A következő láncszem. Elméleti feladataink és a pártoktatás. A Magyar Dolgozók Pártja 1. országos Oktatási Értekezlete 1948. szept. 25-26. Rajk László, Révai József stb. előadása; MDP, Budapest, 1948
  • A népi demokrácia útján a szocializmusért. Gerő Ernő, Rajk László stb. hozzászólásai a Magyar Kommunista Párt és a Szociáldemokrata Párt egyesülési kongresszusán; Szikra, Budapest, 1948
  • A magyar külpolitika útja; Szikra, Budapest, 1949 (A Magyar Dolgozók Pártja Politikai Akadémiája)

Emlékezete

[szerkesztés]

Az újlipótvárosi Pannonia utca 1969-1990 között viselte a nevét.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Halálesete bejegyezve a Budapest VIII. ker. állami halotti akv. 2269/1949. fsz. alatt.
  2. ↑ Rajk Lászlót még Reich Lászlóként anyakönyvezték. Az erősödő nemzeti öntudat hatására az apa az 1910-es évek elején a család nevét Rájk-ra magyarosította. Az első világháborút követően a gyerekek a lágyabb hangzású Rajk változatot kezdték használni. Lásd: Shield, Duncan. A Rajk fivérek, fordította: Pető Márk, Budapest: Vince Kiadó, 19. o. (2007). ISBN 9789639731028 
  3. ↑ http://magyar-irodalom.elte.hu/palimpszeszt/19_szam/11.html
  4. ↑ A Rajk-ügy története. tortenelemcikkek.hu. (Hozzáférés: 2017. április 14.)
  5. ↑ Bálint László: A kommunista párt öklei, Államvédelmi és állambiztonsági tisztek Szegeden és Csongrád megyében, Kárpátia Stúdió, 2014. 128-130. p. >>
  6. ↑ Az ÁVO titkos villájában kínozták. [2012. január 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. október 4.)
  7. ↑ Harmat Árpád Péter: A “Rajk-ügy” története és Rajk László (1909-1949) élete. http://erettsegi.com, 2012. november 2. (Hozzáférés: 2014. szeptember 4.)
  8. ↑ A Budapesti Népbíróság ítélete Rajk László és 5 társa ügyében. Iratok az igazságszolgáltatás történetéhez. 2. kötet. Közgazdasági és jogi könyvkiadó, Budapest 1993. 385. oldal.
  9. ↑ http://mno.hu/migr_1834/kivegzes-utan-848097[halott link]
  1. ↑ a b "Farkas Mihály kiszemelte magát Rákosi utódjának és Rajkot tekintette fő vetélytársának, de azért is ellentétbe kerültek, mert Farkas honvédelmi miniszterként is szerette volna kezében tartani a BM és az ÁVH irányítását, Rajk pedig ezt nem fogadta el, saját elképzeléseit igyekezett érvényesíteni. A következő két belügyminiszter is Farkas áldozata lett. Péter Gábornak hatásköri ellentétei voltak Rajkkal, aki nem akarta tudomásul venni, hogy az ÁVH-t ellenőrző miniszteri hatásköre csak formális, Pétert Rákosi, Farkas és szovjet „tanácsadói” irányítják." – Hajdu Tibor (1995). „Farkas és Kádár Rajknál, 1949. június 7-én”. História (07). (Hozzáférés: 2009. október 26.) 
  2. ↑ "Lukács György hagyatékából előkerült egy pársoros feljegyzés: „… meg kell mondanom: soha nem tapasztaltam, hogy Rajk László elvi ellenzéki álláspontot képviselt, még kevésbé azt, hogy ellenzéket akart volna szervezni… Ha tehát az egész Rajk-ügyre visszatekintek, mindig erősödik az a meggyőződésem, hogy az ellene indított per tisztán preventív jellegű volt. Rajknak komoly kapcsolatai voltak a dolgozó tömegekkel, sohasem volt egyszerűen apparátus ember, Rákosiék tehát, amikor az 1949-es fordulatot végre akarták hajtani, preventív okokból távolították el Rajkot, erőszakosan, kiagyalt ürügyek felhasználásával.”" – Moldova György. Aki átlépte az árnyékát…. Urbis, 177. o. (2001). ISBN 9639291013 
  3. ↑ "Első kihallgatásain Rajk igyekezett pártszerű önkritikát gyakorolni, tehát elismerte, hogy hibákat követett el, tévesen ítélte meg munkatársait, belügyminiszterként károkat okozott. De keményen tagadott minden tudatos kártevő tevékenységet, kémkedést, ezek nélkül pedig mégsem lehetett egy kirakatper elsőrendű vádlottja. Egy héten át pszichikai eszközökkel próbálták megtörni, sikertelenül. Két levelet írt Rákosinak és követelte, hogy vele beszélhessen." – Hajdu Tibor (1995). „Farkas és Kádár Rajknál, 1949. június 7-én”. História (07). (Hozzáférés: 2009. október 26.) 
  4. ↑ "Amikor Noel H. Fieldet Prágában letartóztatták, és Magyarországra csempészték, akkor abban a bizonyos svábhegyi villában tartották fogva, ahol később Rajkot is. Én a lehallgatási technikát biztosítottam a kihallgatások hangrögzítéséhez, illetve hogy a szomszéd szobákból lehessen hallani, ami a kihallgatáson történik. Rajkot és Fieldet itt iszonyatosan megverték, de mindketten nagyon keményen tartották magukat. Abban a szomszédos szobában, ahol a kihallgatások rögzítése történt, az ÁVO vezetőin kívül két politikai bizottsági tag is jelen volt." – Kozák Gyula: Farkas Vladimir: "Beleszülettem a munkásmozgalomba". Az 1956-os Magyar Forradalom Történetének Dokumentációs és Kutatóintézete Közalapítvány, 2004. (Hozzáférés: 2009. október 25.)
  5. ↑ "Kezdetben a kihallgatások, a terhelő vallomások és „beismerések” ellenére az ügy csak nem akart összeállni, nem voltak jól kidomborítható összefüggések, amelyekből látványos eredményeket lehetett volna elérni. Rákosi elégedetlen volt az ÁVH munkájával, és júniusban Moszkvába utazott tanácsért." – Zinner Tibor (1986). „Az 1962. évi párthatározatról”. História (056). (Hozzáférés: 2009. október 26.) 
  6. ↑ "A magyar vizsgálók visszaemlékezései szerint a szovjet tanácsadók megérkezése után megváltozott a per vádlottjaival szembeni bánásmód. Megszűnt a velük szemben korábban alkalmazott brutalitás, agresszivitás, a foglyok sétálhattak, rendesen ettek, sőt narancsot is kaptak stb." – Zinner Tibor (1986). „Az 1962. évi párthatározatról”. História (056). (Hozzáférés: 2009. október 26.) 
  7. ↑ "1949 júliusában Péter Gábor és Szücs Ernő ezredes, aki perfekt beszélt oroszul, Belkinnel egyetértésben levelet ír Abakumovnak, a szovjet államvédelem akkori vezetőjének. Ebben régi kapcsolataikra hivatkozva arra hívták fel a figyelmét, hogy Rákosi nagy provokációra készül, s jó lenne, ha az egész kérdést megvizsgálnák. A levelet, mintegy annak tartalmát summázva, Szücs, Petőfi Bánk bán című versének egy módosított versszakával zárta, mely így hangzott; „Gyönge kéz a Mátyás keze, nem való kormányra. Hátha még a gyöngeségnek gonoszság a párja.” A szóban forgó levelet Belkin különrepülővel küldte ki Moszkvába, hogy előbb érjen oda, mint a Sztálintól további segítséget kérő Rákosi. Az egész Államvédelmi Hatóság várta a fejleményeket, de nem történt semmi." – Zinner Tibor (1986). „Az 1962. évi párthatározatról”. História (056). (Hozzáférés: 2009. október 26.) 
  8. ↑ "Miért lettem őrizetbe véve? Mert aláírtam Moszkva részére egy óvó levelet. Mi volt a célja? Jelezni időben, hogy baj készül. A Rajk-ügyben erőltetés folyik. (Szűcs belekevert elvtelen dolgokat is.) Engem jó szándék vezetett. A levél aláírásommal 1949. nyár derekán jutott ki Moszkvába." – Péter Gábor beadványa a börtönben, 1956. július 10. (Hozzáférés: 2009. október 26.)[halott link]
  9. ↑ "A levél csak 1952 végén került ismét elő, amikor a szovjet vezetés – feltehetően Molotov vagy Malenkov – szilveszteri ajándékként visszaküldi azt Rákosinak, s amelyet 1953. január elején Péter Gábor és társai letartóztatása követ." – Zinner Tibor (1986). „Az 1962. évi párthatározatról”. História (056). (Hozzáférés: 2009. október 26.) 
  10. ↑ "A tárgyalás terméből Rákosi Mátyás szobájába hangszóró volt felszerelve. Az egész tárgyalás menetét végighallgatta. A szobájába – a Rajk-ügy tárgyalásának menetére – egy külön telefont szereltetett, mely a tárgyalási terem emeletén hozzám vezetett. Ezen a telefonkészüléken gyakran felhívott, és a bíró, ügyész (vádlott) részére folyamatosan újabb és újabb kérdéseket, utasításokat adott: "A bíró keveset beszéljen! A vádlottat hagyja beszélni!" "Ez a vádlott jó lett volna, ha még tovább beszél!" "Látja, ez a baj, nem politikus ember ez a bíró! Nem tudja, hogy kell csinálni!" "Ahogy itt hallgatom, a hajam az égnek áll!" "A bíró minek vág közbe mindig a kérdéssel?! Miért nem hagyja a vádlottat kibeszélni?!" "Szünet előtt ne zárja le a vádlott kihallgatását, felmerülhetnek újabb kérdések, amit a szünet alatt meg kell beszélni." "Meddig akarja ma folytatni a bíró a tárgyalást?! 3 órakor okvetlenül be kell fejezni! Különben a reggeli sajtó nem tudja közölni. Az esti adásban a rádiónak is közvetíteni kell!" Ezek voltak az utasítások a bíróság részére. Rákosi Mátyás utasításai a vádlottak részére: – "Mondja, meg lehetne azt csinálni, hogy Szőnyi mondja a következőt: 'A nyomozó szervekről azt terjesztették, hogy a vádlottaknál kényszerhatást, aktedront alkalmaznak. Mint vádlott és orvos kijelenthetem, meggyőződtem, hogy ebből egy szó sem igaz!' " (És Szőnyi mondta.) Rákosi Mátyás utasított, hogy "a bíró Rajktól kérdezze meg: 'Na és mi volt a céljuk?' Rajk válaszolja: "A földet visszaadni a földbirtokosoknak! A gyárat a gyárosoknak!" (Így történt.) Rákosi Mátyás: "Meddig lesz még szünet? Folytassák a tárgyalást!" A tárgyalás újra megindult. Rákosi Mátyás, a tárgyalás folyamán így határozta meg a bíró, az ügyész kérdéseit, a vádlott válaszait. A tárgyalás teljes menetét. Még a tanúkat is Rákosi Mátyás választotta, illetve jelölte ki az őrizetesek közül." – Péter Gábor beadványa a börtönben, 1956. július 10. [2006. július 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. október 25.)

Források

[szerkesztés]
  • Életrajza az Országgyűlési Almanach 1947-1949-ben, Budapest, 2005
  • Shield, Duncan. A Rajk fivérek, fordította: Pető Márk, Budapest: Vince Kiadó (2007). ISBN 9789639731028 
  • Harmat Árpád Péter: A Rajk-ügy története, Történelemcikkek.hu, 2015.10.02.
  • L'affaire L. Rajk. Compte rendu sténographique complet des Séances du Tribunal du Peuple, á Budapest, du 16 au 24 septembre 1949; előszó Pierre Courtade; Les Éditeurs Français, Paris, 1949
  • Strassenreiter Erzsébet–Sipos Péter: Rajk László; Akadémiai, Budapest, 1974 (Életek és korok)
  • Rajk László és társai a Népbíróság előtt; bev. Szász Béla; Irodalmi Újság, Paris, 1984 (Politikai perek, 1.; Irodalmi Újság sorozata / I. U. S.)
  • Duncan Shiels: A Rajk fivérek; angolról ford. Pető Márk; Vince, Budapest, 2007
  • Ötvös István: Koncepcióváltások. A Rajk-per katonai vonala; Attraktor, Máriabesnyő-Gödöllő, 2012 (Studia militaria Hungarica)

További információk

[szerkesztés]
  • Rajk.hu Archiválva 2005. március 7-i dátummal a Wayback Machine-ben, rajk.hu a család honlapja
  • Pünkösti Árpád: Rajk per: "Gyanúsak a soványak", mek.oszk.hu
  • Hazugság százezer példányban, örökre, magyarhirlap.hu
  • Hajdu Tibor: A Rajk-per háttere és fázisai, Társadalmi Szemle, 1992. 11. sz. 17–36. pp.; rev.hu
  • Rajk László és társai a Népbíróság előtt; Szikra, Budapest, 1949 (angol, bolgár, cseh, francia, lengyel, német, orosz, román, szlovák nyelven is)
  • Derek Kartun: Tito's plot against Europe. The story of Rajk conspiracy; Lawrence–Wishart, London, 1949
  • De ontmaskering van de grote samenzwering Rajk – Tito; Brochurehandel C. P. N. De Waarheid, Amsterdam, 1949
  • La vérité sur le procès Rajk. Discours de Jaques Duclos et al.; Démocratie Nouvelle, Paris, 1949
  • Vádirat Rajk László és társai elleni bűnügyben; Miniszterelnökség Sajtóosztálya, Budapest, 1949
  • László Rajk devant le Tribunal du Peuple. Budapest – 1949; Béthune, Paris, 1972
  • Rajk-dosszié. Soltész István dokumentumválogatása; Láng, Budapest, 1989
  • Szász Béla: Minden kényszer nélkül. Egy műper története; utószó, jegyz. Zinner Tibor, szerk. Antal László; Európa–História, Budapest, 1989 (Extra Hungariam)
  • Rajk László és társai a népbíróság előtt. 40 év távlatából... Az ún. "Kék könyv" hasonmás kiadása; bev. Zinner Tibor; Magyar Eszperantó Szövetség, Budapest, 1989
  • Roger Stéphane: Rue László Rajk. Une tragédie hongroise; Jacob, Paris, 1991
  • Duncan Shiels: Les frères Rajk; angolról franciára ford. Florence La Bruyère; Buchet/Chastel, Paris, 2006
  • Duncan Shiels: A Rajk fivérek; angolról ford. Pető Márk; Vince, Budapest, 2007
  • Duncan Shiels: Die Brüder Rajk. Ein europäisches Familiendrama; angolról németre ford. Klaus Binder, előszó Konrád György, utószó ifj. Rajk László; Zsolnay, Wien, 2008
  • Zinner Tibor: "A nagy politikai affér". A Rajk-Brankov-ügy, 1-2.; Saxum, Budapest, 2013–2014
  • Kati Marton: A kém. A Rajk-per titkos amerikai koronatanúja; angolból ford. Bart István, jegyz. ford. Bajnai Zsófi; Corvina, Budapest, 2016
  • A Rajk per éve: közelítések 1949-hez; szerk. Takács Tibor; ÁBTL–Kronosz, Budapest–Pécs, 2020 (Közelmúltunk hagyatéka)
  • 30 éves a rendszerváltás-interjú
  • Ötvös István: A katonai főperek Magyarországon. A koncepció felépítése az 1949-50-dik évi törvénysértő katonai perekben (2007)
  • Meg nem nevezett ügynök: Background of the Rajk Case, Központi Hírszerző Ügynökség, Washington, D.C.,1956

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés]


Elődje:
Molnár Erik
Magyarország külügyminisztere
1948. augusztus 5. – 1949. június 11.
 Utódja:
Kállai Gyula
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Rajk_László_(politikus)&oldid=27516865#A_Rajk-per”