Rebel Yell (album) – Wikipédia

Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye.

Billy Idol Rebel Yell
nagylemez
Megjelent	1983. november 10. 2024.április 26.
Formátum	CD, 2xLP, streaming
Felvételek	1982–1983
Stílus	Hard rock New Wave Post-punk
Nyelv	angol
Hossz	38:10
Kiadó	Chrysalis Records
Producer	Keith Forsey
Kritikák
AllMusic link Rolling Stone link
Billy Idol-kronológia
Billy Idol (1982) Rebel Yell (1983) Vital Idol (1985)
Kislemezek az albumról
Rebel Yell Megjelent: 1983. október 24. Eyes Without a Face Megjelent: 1984. május 29. Flesh for Fantasy Megjelent: 1984. szeptember 13. Catch My Fall Megjelent: 1984. november 7.
Sablon • Wikidata • Segítség

A Rebel Yell a brit rockénekes, Billy Idol második nagylemeze, amely 1983. november 10-én jelent meg. Rendkívül sikeres volt, mind a négy kislemeze a Billboard százas listájáig jutott, az album pedig az előkelő hatodik helyet szerezte meg. Emellett az Egyesült Államokban kétszeres platinalemez, Nagy-Britanniában ezüstlemez minősítést kapott.

Akárcsak az első lemez esetében, ezúttal is Billy Idol, a gitáros Steve Stevens, és a producer Keith Forsey közös munkája eredményezte az album létrejöttét. Az album címe Idoltól jött, amely egy Rolling Stones-bulin jutott az eszébe. Egy ugyanilyen névre hallgató szeszes italt ittak ugyanis a vendégek.^[1] A címadó dal felvételei körülbelül három nap alatt megvoltak New Yorkban, az Electric Lady stúdióban.^[2]

A munkák kezdetekor a zenekarnak nem volt dobosa helyette egy LinnDrum és egy Roland TR-808 dobgépet használtak,^[3] csak később kérték fel Thommy Price-t, hogy doboljon fel néhány dalt.^[2] Basszusgitáron Phil Feit, később Steven Webster játszott, billentyűkön pedig Judi Dozier és Jack Waldman.

Idolnak alkotói vitái voltak kiadójával, a Chrysalis Records-szal, így úgy döntött, hogy ellopja az elkészült mesterszalagokat. Később ugyan meggyőzte álláspontjáról a kiadó embereit, de ekkor Forsey a tudomására hozta, hogy rossz szalagokat hozott el.

A lemezről kihozott mind a négy kislemez hatalmas siker lett, videóklipjeiket rendszeresen játszotta az MTV. Többen szerepelt Perri Lister, Idol akkori barátnője is.

1999-ben a lemezt újra kiadta az EMI Music, az "Expanded Series" keretein belül, bónusztartalmakkal. Digitálisan feljavították az egészet, kibővítették a CD-bookletet, valamint néhány demófelvétel is helyet kapott a lemezen, köztük egy addig kiadatlan dal, a "Motorbikin'". 2010-ben egy különleges, HDCD-változat is megjelent. 2024-ben az 1999-es változat újrakiadásra került: újramasterelték a teljes anyagot, és annak bónuszai mellett felkerült még több demó- illetve próbafelvétel, egy új remix, valamint két, eddig kiadatlan dal. A "Love Don't Live Here Anymore" annak idején azért maradt le a lemezről, mert Madonna is épp akkor dolgozta fel a dalt, a "Best Way Out Of Here" pedig félkészen maradt, és Idol szerint túlságosan Prince-es hangzása volt.

Az összes dal szerzője Billy Idol és Steve Stevens, kivéve, ahol más is jelölve van. 

• Billy Idol – ének
• Steve Stevens – gitár, szintetizátor, basszusgitár
• Sal Cuevas, Steve Webster – basszusgitár
• Thommy Price, Gregg Gerson – dobok
• Judi Dozier, Jack Waldman – billentyűk
• Mars Williams – szaxofon
• Perri Lister – vokál

Listák (1983-84) Legjobb helyezés  Ausztrália (Kent Music Report)[4] 16  Kanada (Billboard Canadian Albums Chart)[5] 8  Németország (Media Control Top 100 Album)[6] 2  Hollandia (Dutch Charts Album Top 100)[7] 31  Új-Zéland (Recorded Music NZ Top 40 Albums)[8] 2  Svájc (Schweizer Hitparade Top 100 Albums)[9] 16  Egyesült Királyság (UK Albums Chart)[10] 36  USA Billboard 200[11] 6

Ország (szervezet) Minősítés Eladások  Kanada (Music Canada) 5× Platina 500 000  Németország (BVMI) Arany 250 000  Új-Zéland (RMNZ) Platina 15000  UK (BPI) Ezüst 60000  USA (RIAA) 2× Platina 2 000 000

1. ↑ „Billy Idol”. VH1 Storytellers. VH1.
2. ↑ ^{a b} Reesman, Bryan: Classic Tracks: Billy Idol's "Rebel Yell" (amerikai angol nyelven). Mixonline, 2006. június 1. (Hozzáférés: 2024. április 26.)
3. ↑ Billy Idol. Dancing With Myself, 185. o. [2014] „We tracked everything to Keith's patterns ... We used both the Linn and a Roland 808 that had a much softer sound. ... Keith's drum patterns were very distinctive and usually ended up as the hook in the song.” 
4. ↑ Kent, David. Australian Chart Book 1970–1992, Illustrated, St. Ives, N.S.W.: Australian Chart Book, 306. o. (1993). ISBN 0-646-11917-6  N.B. the Kent Report chart was licensed by ARIA between mid 1983 and 19 June 1988.
5. ↑ "Billy Idol Chart History (Canadian Albums)". Billboard. (Hozzáférés ideje: 2020. szeptember 18.)
6. ↑ "Longplay-Chartverfolgung at Musicline" (német nyelven). Musicline.de. Phononet GmbH. (Hozzáférés ideje: 2016. április 11.)
7. ↑ "Billy Idol – Rebel Yell" (holland nyelven). Dutchcharts.nl. Hung Medien. (Hozzáférés ideje: 2016. április 11.)
8. ↑ "Billy Idol – Rebel Yell". Charts.org.nz. Hung Medien. (Hozzáférés ideje: 2016. április 11.)
9. ↑ "Billy Idol – Rebel Yell". Swisscharts.com. Hung Medien. (Hozzáférés ideje: 2016. április 11.)
10. ↑ "Billy Idol | Artist | Official Charts". UK Albums Chart. The Official Charts Company. (Hozzáférés ideje: 2016. április 11.)
11. ↑ "Billy Idol Chart History (Billboard 200)". Billboard. (Hozzáférés ideje: 2016. április 11.)