Regulus (csillag) – Wikipédia

Regulus
A Regulus az Oroszlán csillagképben
Megfigyelési adatok
Csillagkép	Oroszlán csillagkép
Epocha	2000
Rektaszcenzió	10h 08m
Deklináció	+12°
Távolság	78 fé
Látszólagos fényesség	1,40[1]
Abszolút fényesség	-0,52
Színkép típusa	B7V
Pályaadatok
Évi parallaxis	0,042"
Radiális sebesség	29 km/s
Sajátmozgás
égi iránya	W
Fizikai adatok
Tömeg	3,5 M☉
Hőmérséklet
Felszín	2000 K
Kor	50 millió év
Forgási adatok
Forgási periódus	15,9 óra
Radiális forgási sebesség ${\displaystyle v_{\mathrm {e} }\cdot \sin i}$	1 000 000 km/h

A Regulus (α Leonis, Alpha Leonis) az Oroszlán csillagkép legfényesebb csillaga, egyben az éjszakai égbolt egyik legfényesebb csillaga, mely 79 fényévre található a Földtől. A Regulus egy többszörös csillagrendszer, melyben négy csillag található, két párba rendeződve. Az általunk szabad szemmel is látható kettőscsillag, a Regulus A egy fősorozati csillag, kísérője pedig, noha még nem sikerült megfigyelni, valószínűleg egy fehér törpe. Tőlük távolabb helyezkedik el a Regulus B és C, melyek halvány fényű fősorozati csillagok.

Napunknál 140-szer fényesebb, kék-fehér, B7V színképosztályú csillag, tömege pedig kb. három és félszer nagyobb a Napénál. A fősorozatból a legközelebbi B osztályú csillag. A Hold gyakran eltakarja keringése során, és jóval ritkábban, de a Merkúr és a Vénusz is.

Sarki átmérője 32%-kal kisebb, mint az egyenlítői átmérő. Ezt a lapultságot a gyors tengely körüli forgás okozza. A sarki irányban 3,15-ször akkora az átmérője, mint a Napnak, az egyenlítőn ez az érték 4,15. A középpontjától való nagyobb távolság kisebb gravitációt és hidegebb felszínt jelent. Egyenlítői hőmérséklete 10 300 K, a sarki 15 400 K.

Egyenlítői forgási sebessége 315 km/s (több mint 1 000 000 km/h) a 15,9 órás keringési idő következtében, ez 160-szorosa a Nap forgási sebességének. Ha csak 10 százalékkal gyorsabb lenne a forgási sebessége, a csillag nem tudna egyben maradni és darabokra szakadna. Ez a nagy forgási sebesség a magyarázata annak, hogy miért tér el a spektrális vonalakból számított kor és a kísérői alapján számolt kor. Jelenlegi tudásunk alapján a Regulus mindössze 50 millió éves, ez alig több, mint századrésze a Napunk korának. A Regulus sok millió évvel a dinoszauruszok kihalása után keletkezett.

Kísérője egy 0,3 naptömegű csillag, egy feltételezett fehér törpe. A két csillag keringési periódusa tömegközéppontjuk körül 40 nap. Körülbelül 4200 csillagászati egységre a Regulus A-tól található az újabb kettőscsillag, a Regulus B és C. Az előbbi egy K2V, az utóbbi egy M4V színképosztályú csillag, melyek keringési periódusa 2000 év.

A csillagkép és az a csillag, ami a Nap égi útjának legmagasabb pontját, a napfordulót jelölte, csak a Naphoz hasonló vad és hatalmas állat lehetett, így a csillagképet, amiben a Regulus is található, az oroszlánról nevezték el. Bár az Oroszlán csillagkép név eredetének ezt a magyarázatát talán nem kell biztosra venni. A csillagkép ugyanis tényleg hasonlít egy nyújtózkodó oroszlánra, és ennek már az ókorban is így kellett lennie, hiszen a Csillagképek Atlasza (szerzők: Josef Klepešta és Antonín Rükl, fordító Balázs Lajos, Gondolat, Budapest, 1975) szerint a csillagkép második legfényesebb csillaga (Beta Leonis - Denebola) nevének jelentése arabul az "oroszlán farka", a Gamma Leonis - Algieba név jelentése "oroszlásörény".

Az ókori egyiptomiak az életet adó nílusi áradás idejének előrejelzésére használták a Szíriusszal együtt, már i.e. 3000 körül. Azonban 25 800 év alatt a Föld forgástengelye egy kúpot rajzol, ennek következtében a csillagképek helyzete eltolódni látszik (ugyanabban az időpontban és helyen megfigyelve). Ezt a jelenséget precessziónak nevezzük és Hipparkhosz görög csillagász fedezte fel i.e. 130-ban, a Regulus és a Spica helyzete alapján. Ezekről ugyanis a babiloniak feljegyzéseket készítettek i.e. 2100 körül.

A Regulust több kultúra is a „király” megnevezéssel illette. Az ókori görögök a Basziliszkosz nevet adták neki, aminek jelentése: „kis király”. Ezzel kapcsolatban napjaink csillagnév-szakértője, Paul Kunitzsch megjegyzi, hogy „nevének nyilvánvaló sumer és babiloni gyökerei vannak”. Az ókori rómaiak számára a neve „stella regia” volt (királyi csillag). Kopernikusz már Regulus néven írt róla művében, az 1543-ban megjelent De revolutionibus orbium coelestium-ban, azonban a Regulus név már 1522-ben megjelent. A Regulus név a latin „rex” (király) név kicsinyítése. A Csillagképek Atlasza (szerzők: Josef Klepešta és Antonín Rükl, fordító Balázs Lajos, Gondolat, Budapest, 1975) szerint Plinius azt írja, hogy "a csillagot valószínűleg azért nevezték "stella regina"-nak (sic!), mert igen közel fekszik az ekliptikához, így igen gyakran áll konjunkcióban vagy oppozícióban a bolygókkal vagy a Holddal".

A Regulus rendszer a 22. legfényesebb csillag az éjszakai égbolton, +1,4-es magnitúdóval - a rendszerből a Regulus A a legerősebb fényű, így szabad szemmel ezt láthatjuk. Bár leginkább tél végén, illetve tavasszal figyelhető meg, a Regulus gyakorlatilag egész évben látható az égbolton, leszámítva körülbelül egy hónapot augusztusban, amikor a Nap közelsége miatt nem látható. A csillag felkelte szeptember elején figyelhető meg hajnalban a keleti égbolton.^[2] Kézi távcsővel is látható kísérője van, melynek színe egyes megfigyelők szerint narancssárga, mások szerint lilás.

Mivel az égi ekliptikához mindig közel helyezkedett el, fontos szerepet játszhatott csillagászati és asztrológiai értelemben is. Ez az a legfényesebb csillag, aminél előfordulhat együttállás a Holddal vagy a bolygókkal. Szerepet játszhatott a „betlehemi csillag” legendájában, mivel „királyok csillaga”, és együttállásban volt a Vénusszal és a Jupiterrel i.e. 3 augusztusában és i.e. 2 júniusában is.

• Babylon 5 televíziós sorozat: a Regulus a helyszíne a Föld Szövetség Naprendszeren kívüli első kolóniájának.

• Fred Schaaf: Brightest Stars - Discovering the Universe Through the Sky's Most Brilliant Stars, 2008, ISBN 978-0-471-70410-2

1. ↑ [1]
2. ↑ [2] EarthSky › Brightest Stars › Tonight, Regulus: Heart of the Lion, July 5, 2009.