Renaud Camus – Wikipédia

Renaud Camus
SzületettJean Renaud Gabriel Camus[1]
1946. augusztus 10. (78 éves)[2][3][4][5][6]
Chamalières[7]
Álneve
  • Denis Duparc
  • Tony Duparc
  • Denis Duvert
  • Antoine du Parc
  • Denise Camus
  • J.-R.-G. du Parc
  • J.R.G Le Camus
Állampolgárságafrancia[8]
Foglalkozása
  • író
  • politikai aktivista
Tisztsége
  • elnök (2002–, Parti de l'in-nocence)
  • elnök (2017–, Európai Ellenállás Nemzeti Tanácsa)
Iskolái
Kitüntetései
  • Fénéon-díj (1977)
  • Amic Prize (1996)[9]
  • Goncourt des animaux (2003)
  • Jean Ferré Prize (2015)

A Wikimédia Commons tartalmaz Renaud Camus témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Jean Renaud Gabriel Camus, (Chamalières, 1946. augusztus 10. –) francia szélsőjobboldali író, politikai aktivista, összeesküvés-elmélet publicista.

Életpályája

[szerkesztés]

2024-ben Durek Verrett, Alex Jones, Kanye West, Robert F. Kennedy Jr., John Cusack mellett a "húsz legbefolyásosabb összeesküvés-elmélet hívő" egyikeként jellemezték.[10]

Ő a "Nagy csere" (wd) nevű szélsőjobboldali összeesküvés-elmélet elindítója, amelyben azt állítja, hogy az "elit" közreműködik Európa fehér lakosságának leváltásában, hogy nem európai népekkel, afrikai és közel-keleti migránsokkal helyettesítsék őket.[11] [12] Ezzel a szélsőjobb elmélettel Orbán Viktort és a Fidesz pártját is kapcsolatba hozták.[13][14]

2000-ben az ún. Camus-ügy részeként antiszemitizmussal vádolták meg, majd a 2010-es években a muszlimok elleni gyűlölet és erőszak szításával. 2014-ben pénzbírsággal sújtották gyűlöletkeltés miatt.[15]

2019-ben elindult az európai parlamenti választásokon,[16] de később visszalépett.[17] A 2022-es francia elnökválasztás során Éric Zemmour szélsőjobboldali elnökjelölt oldalára állt.[18]

Művei

[szerkesztés]

2020-ig mintegy 150 mű szerzője.[19]. Főbb írásai:

Regények

Krónikák

Politikai írások

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Who's Who in France (francia nyelven)
  2. SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. Brockhaus (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. GeneaStar
  5. Roglo
  6. Babelio (francia nyelven)
  7. Who's Who in France (francia nyelven)
  8. LIBRIS, 2018. március 26. (Hozzáférés: 2018. augusztus 24.)
  9. Académie française (francia nyelven)
  10. Callahan. „20 famous conspiracy theorists”, MSN (Hozzáférés: 2024. április 27.) 
  11. Taguieff, Pierre-André. La revanche du nationalisme: Néopopulistes et xénophobes à l'assaut de l'Europe. Presses Universitaires de France, PT71. o. (2015). ISBN 9782130729501 „To [the theory of a replacement through mass immigration], that claims itself to be an observation or a description, is added in the "anti-replacist" vision a conspiracy theory which attributes to the "replacist" elites the desire to achieve the "Great Replacement".” 
  12. Korte, Barbara. Heroism as a Global Phenomenon in Contemporary Culture. Routledge, PT10. o. (2019). ISBN 9780429557842 „This conspiracy theory, which was first articulated by the French philosopher Renaud Camus, has gained a lot of traction in Europe since 2015.” 
  13. Conspiracy theory linked to Christchurch attack at risk of entering mainstream: report. SBS World News, 2019. július 8. [2019. július 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. július 8.)
  14. Orbán backs away from Weber. Politico , 2019. május 6. [2019. május 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. május 25.)
  15. L'écrivain Renaud Camus condamné pour provocation à la haine contre les musulmans”, 2014. április 10. (Hozzáférés: 2024. szeptember 2.) (francia nyelvű) 
  16. AFP. „Européennes: l'écrivain Renaud Camus en tête de liste”, Le Figaro, 2019. április 4. „«L'Europe, il ne faut pas en sortir, il faut en sortir l'Afrique» ... «Jamais une occupation n'a pris fin sans le départ de l'occupant. Jamais une colonisation ne s'est achevée sans le retrait des colonisateurs et des colons. La Ligne claire, et seule à l'être, c'est celle qui mène du ferme constat du grand remplacement ... à l'exigence de la remigration», ajoutent-ils.” 
  17. AFP. „Européennes : Renaud Camus "n'assume plus" sa liste à cause d'une co-listière”, L'Express, 2019. május 22. 
  18. How France's 'great replacement' theory conquered the global far right (angol nyelven). France 24 , 2021. november 8. (Hozzáférés: 2022. január 10.)
  19. Olivier Maulin, « “Le petit remplacement” : Renaud Camus, le maudit lumineux" », Valeurs actuelles

Irodalom

[szerkesztés]
  • Bjoern Weigel: Camus, Renaud. In: Handbuch des Antisemitismus. kötet 2/1, 2009, 123–125. oldal