Roy Emerson – Wikipédia
Roy Emerson | |
Roy Emerson 2011-ben | |
Személyes adatok | |
Teljes név | Roy Stanley Emerson |
Ország | Ausztrália |
Lakóhely | Newport Beach (Kalifornia) |
Született | 1936. november 3. (88 éves) Blackbutt, Queensland |
Magasság | 183 cm |
Kéz | jobb (egykezes fonák) |
Profivá válás | 1968 (amatőr 1953-tól) |
Visszavonult | 1983 |
Eredményei egyesben | |
Eredmények | 397–156 |
Tornagyőzelmek | 114 (amatőrként) 6 (profiként) |
Világranglistán* | 1. (1964)[1] 12. (1973. november 26.) (profiként) |
Grand Slam-eredmények egyesben | |
Australian Open | Gy (1961, 1963, 1964, 1965, 1966, 1967) |
Roland Garros | Gy (1963, 1967) |
Wimbledon | Gy (1964, 1965) |
US Open | Gy (1961, 1964) |
Eredményei párosban | |
Eredmények | 204–65 |
Tornagyőzelmek | 34 |
Grand Slam-eredmények párosban | |
Australian Open | Gy (1962, 1966, 1969) |
Roland Garros | Gy (1960, 1961,1962, 1963, 1964, 1965) |
Wimbledon | Gy (1959, 1961, 1971) |
US Open | Gy (1959, 1960, 1965, 1966) |
Kitüntetései |
|
* Legjobb helyezés a világranglistán | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Roy Emerson témájú médiaállományokat. |
Roy Stanley Emerson (Blackbutt, Queensland, 1936. november 3. –) ausztrál teniszező, aki 12 egyéni és 16 páros Grand Slam-címet szerzett. Ő az egyetlen férfi teniszező, aki mind egyéniben, mind párosban meg tudta nyerni mind a négy Grand Slam-tornát karrierje során. Nála csak Pete Sampras (14),Novak Đoković (20), Rafael Nadal (20) és Roger Federer (20) tudott több egyéni Grand Slam-címet szerezni.
Pályafutása során egyéniben amatőrként 114, profiként hat tornagyőzelmet szerzett. Párosban 34 tornagyőzelmet aratott.
Emersont eredményei a tenisz legnagyobb alakjai közé helyezik – sokat levon azonban sikerei értékéből az a körülmény, hogy minden Grand Slam-címét az ún. open era előtt szerezte (1969 előtt), amikor a világ legjobb profi teniszezői még nem vehettek részt a teniszbajnokságokon. Ezért történhetett meg az, hogy Jack Kramer 1979-es önéletrajzában nem sorolta Emersont a tenisztörténelem 21 legnagyobb játékosa közé.
1982-ben Emerson az International Tennis Hall of Fame tagja lett.[2]
Grand Slam-döntői
[szerkesztés]Győzelmek (12)
[szerkesztés]Év | Torna | Ellenfél a döntőben | Döntő eredménye |
1961 | Australian Open | Rod Laver | 1-6, 6-3, 7-5, 6-4 |
1961 | US Open | Rod Laver | 7-5, 6-3, 6-2 |
1963 | Australian Open | Ken Fletcher | 6-3, 6-3, 6-1 |
1963 | Roland Garros | Pierre Darmon | 3-6, 6-1, 6-4, 6-4 |
1964 | Australian Open | Fred Stolle | 6-3, 6-4, 6-2 |
1964 | Wimbledon | Fred Stolle | 6-4, 12-10, 4-6, 6-3 |
1964 | US Open | Fred Stolle | 6-2, 6-2, 6-4 |
1965 | Australian Open | Fred Stolle | 7-9, 2-6, 6-4, 7-5, 6-1 |
1965 | Wimbledon | Fred Stolle | 6-2, 6-4, 6-4 |
1966 | Australian Open | Arthur Ashe | 6-4, 6-8, 6-2, 6-3 |
1967 | Australian Open | Arthur Ashe | 6-4, 6-1, 6-1 |
1967 | Roland Garros | Tony Roche | 6-1, 6-4, 2-6, 6-2 |
Elvesztett döntő (3)
[szerkesztés]Év | Torna | Ellenfél a döntőben | Döntő eredménye |
1962 | Australian Open | Rod Laver | 6-8, 6-0, 4-6, 4-6 |
1962 | Roland Garros | Rod Laver | 6-3, 6-2, 3-6, 7-9, 2-6 |
1962 | US Open | Rod Laver | 2-6, 4-6, 7-5, 4-6 |
Páros: 28 (16 győzelem, 12 döntő)
[szerkesztés]Eredmény | Év | Bajnokság | Borítás | Partner | Ellenfél a döntőben | Eredmény a döntőben |
---|---|---|---|---|---|---|
Döntős | 1958 | Australian Open | Fű | Robert Mark | Ashley Cooper Neale Fraser | 5–7, 8–6, 6–3, 3–6, 5–7 |
Döntős | 1959 | Roland Garros | Salak | Neale Fraser | Nicola Pietrangeli Orlando Sirola | 3–6, 2–6, 12–14 |
Győztes | 1959 | Wimbledon | Fű | Neale Fraser | Rod Laver Robert Mark | 8–6, 6–3, 14–16, 9–7 |
Győztes | 1959 | US Open | Fű | Neale Fraser | Earl Buchholz Alex Olmedo | 3–6, 6–3, 5–7, 6–4, 7–5 |
Döntős | 1960 | Australian Open | Fű | Neale Fraser | Rod Laver Robert Mark | 6–1, 2–6, 4–6, 4–6 |
Győztes | 1960 | Roland Garros | Salak | Neale Fraser | Jose-Luis Arilla Andrés Gimeno | 6–2, 8–10, 7–5, 6–4 |
Győztes | 1960 | US Open | Fű | Neale Fraser | Rod Laver Robert Mark | 9–7, 6–2, 6–4 |
Döntős | 1961 | Australian Open | Fű | Martin Mulligan | Rod Laver Robert Mark | 3–6, 5–7, 6–3, 11–9, 2–6 |
Győztes | 1961 | Roland Garros | Salak | Rod Laver | Robert Howe Robert Mark | 3–6, 6–1, 6–1, 6–4 |
Győztes | 1961 | Wimbledon | Fű | Neale Fraser | Bob Hewitt Fred Stolle | 6–4, 6–8, 6–4, 6–8, 8–6 |
Győztes | 1962 | Australian Open | Fű | Neale Fraser | Bob Hewitt Fred Stolle | 4–6, 4–6, 6–1, 6–4, 11–9 |
Győztes | 1962 | Roland Garros | Salak | Neale Fraser | Wilhelm Bungert Christian Kuhnke | 6–3, 6–4, 7–5 |
Győztes | 1963 | Roland Garros | Salak | Manolo Santana | Gordon Forbes Abe Segal | 6–2, 6–4, 6–4 |
Döntős | 1964 | Australian Open | Fű | Ken Fletcher | Bob Hewitt Fred Stolle | 4–6, 5–7, 6–3, 6–4, 12–14 |
Győztes | 1964 | Roland Garros | Salak | Ken Fletcher | John Newcombe Tony Roche | 7–5, 6–3, 3–6, 7–5 |
Döntős | 1964 | Wimbledon | Fű | Ken Fletcher | Bob Hewitt Fred Stolle | 5–7, 9–11, 4–6 |
Döntős | 1965 | Australian Open | Fű | Fred Stolle | John Newcombe Tony Roche | 6–3, 6–4, 11–13, 3–6, 4–6 |
Győztes | 1965 | Roland Garros | Salak | Fred Stolle | Ken Fletcher Bob Hewitt | 6–8, 6–3, 8–6, 6–2 |
Győztes | 1965 | US Open | Fű | Fred Stolle | Frank Froehling Charles Pasarell | 6–4, 10–12, 7–5, 6–3 |
Győztes | 1966 | Australian Open | Fű | Fred Stolle | John Newcombe Tony Roche | 7–9, 6–3, 6–8, 14–12, 12–10 |
Győztes | 1966 | US Open | Fű | Fred Stolle | Clark Graebner Dennis Ralston | 6–4, 6–4, 6–4 |
Döntős | 1967 | Roland Garros | Salak | Ken Fletcher | John Newcombe Tony Roche | 3–6, 7–9, 10–12 |
Döntős | 1967 | Wimbledon | Fű | Ken Fletcher | Bob Hewitt Frew McMillan | 2–6, 3–6, 4–6 |
↓ Open Era ↓ | ||||||
Döntős | 1968 | Roland Garros | Salak | Rod Laver | Ken Rosewall Fred Stolle | 3–6, 4–6, 3–6 |
Győztes | 1969 | Australian Open | Fű | Rod Laver | Ken Rosewall Fred Stolle | 6–4, 6–4 |
Döntős | 1969 | Roland Garros | Salak | Rod Laver | John Newcombe Tony Roche | 6–4, 1–6, 6–3, 4–6, 4–6 |
Döntős | 1970 | US Open | Fű | Rod Laver | Pierre Barthès Nikola Pilić | 3–6, 6–7, 6–4, 6–7 |
Győztes | 1971 | Wimbledon | Fű | Rod Laver | Arthur Ashe Dennis Ralston | 4–6, 9–7, 6–8, 6–4, 6–4 |
Vegyes páros: 2 (2 döntő)
[szerkesztés]Eredmény | Év | Bajnokság | Borítás | Partner | Ellenfél a döntőben | Eredmény a döntőben |
---|---|---|---|---|---|---|
Döntős | 1956 | Australian Open (1/1) | Fű | Mary Bevis Hawton | Beryl Penrose Neale Fraser | 2–6, 4–6 |
Döntős | 1960 | Roland Garros (1/1) | Salak | Ann Haydon Jones | Maria Bueno Robert Howe | 6–1, 1–6, 2–6 |
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ United States Lawn Tennis Association (1972). Official Encyclopedia of Tennis (First Edition), p. 427.
- ↑ Roy Emerson "Emmo" (angol nyelven). International Tennis Hall of Fame. (Hozzáférés: 2015. október 27.)