Rubídium-jodid – Wikipédia

Rubídium-jodid
rubídium-jodid
IUPAC-név	rubídium-jodid
Más nevek	rubi-i
Kémiai azonosítók
CAS-szám	7790-29-6
PubChem	3423208
ChemSpider	74226
RTECS szám	VL8925000
SMILES [Rb+].[I-]
InChI 1/HI.Rb/h1H;/q;+1/p-1
InChIKey	WFUBYPSJBBQSOU-UHFFFAOYSA-M
Kémiai és fizikai tulajdonságok
Kémiai képlet	IRb
Moláris tömeg	212,3723 g/mol
Megjelenés	szilárd
Sűrűség	3,55 g/cm³[1]
Olvadáspont	642–647 °C[1]
Forráspont	1304 °C
Oldhatóság (vízben)	152 g/100 ml
Hővezetés	9,9 W/(m·K)[1]
Törésmutató (nD)	1,6474[2]
Kristályszerkezet
Kristályszerkezet	köbös
Tércsoport	${\displaystyle Fm{\bar {3}}m}$
Rácsállandó	a = 7,342 Å[1] Å
Termokémia
Std. képződési entalpia ΔfHo298	−328,7 kJ·mol−1[3]
Standard moláris entrópia So298	118,11 J·K−1·mol−1[3]
Hőkapacitás, C	242,7 J/(kg·K) (10 °C-on)[1]
Veszélyek
MSDS	External MSDS
LD50	4708 mg/kg (patkány, szájon át)
Rokon vegyületek
Azonos kation	rubídium-trijodid rubídium-fluorid rubídium-klorid rubídium-bromid
Azonos anion	lítium-jodid nátrium-jodid kálium-jodid cézium-jodid
Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak.

A rubídium-jodid kémiai vegyület, képlete RbI, olvadáspontja 642 °C.

Rubídium-hidroxid és hidrogén-jodid reakciójával lehet előállítani:

${\displaystyle \mathrm {\ RbOH+HI\ \rightarrow \ \ RbI+H_{2}O} }$

De elő lehet állítani fém rubídium és jód heves reakciójával:

${\displaystyle \mathrm {2\ Rb_{(sz)}+I_{2}\ \rightarrow \ 2\ RbI} }$

Színtelen, vízben jól oldódó, köbös kristályokat alkot. A lángot vöröses lila színűre festi. Vízben való oldhatósága nő a hőmérséklet emelkedésével:

A szerves oldószerek enyhén oldódik:

Standard képződési szabadentalpiája ΔG⁰₂₉₈ = −325,7 kJ·mol⁻¹.^[3]

A rubídium-jodidot – más rubídium-halogenidekhez, mint a rubídium-klorid és a rubídium-bromid hasonlóan – használják fájdalomcsillapítóként, nyugtatóként, antidepresszánsként. Összetevője egy szemcseppnek (8 mg/ml RbI-t tartalmaz), amely Rubjovit^® illetve Polijodurato^® néven van piaci forgalomban. Vizsgálatok szerint allergiás reakciót válthat ki,^[5] és gyulladást okozhat.^[6]

Egyes homeopátiás szerekben is megtalálható 'Rubidium iodatum' néven vagy rövidítve 'rubi-i'.^[7]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Rubidium iodide című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Ez a szócikk részben vagy egészben a Rubidiumiodid című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

CRC Handbook of Chemistry and Physics, 77 kiadás