Sárgarigó – Wikipédia

Sárgarigó
A sárgarigó éneke

A sárgarigó éneke
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Magyarországon védett
Természetvédelmi érték: 25 000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Csoport: Magzatburkosok (Amniota)
Osztály: Madarak (Aves)
Csoport: Carinatae
Alosztály: Neornithes
Alosztályág: Újmadárszabásúak (Neognathae)
Csoport: Neoaves
Csoport: Passerea
Öregrend: Telluraves
Csoport: Australaves
Csoport: Eufalconimorphae
Csoport: Psittacopasserae
Rend: Verébalakúak (Passeriformes)
Alrend: Verébalkatúak (Passeri)
Részalrend: Corvida
Öregcsalád: Corvoidea
Család: Sárgarigófélék (Oriolidae)
Nem: Oriolus
Linnaeus, 1766
Faj: O. oriolus
Tudományos név
Oriolus oriolus
(Linnaeus, 1758)
Szinonimák
  • Coracias oriolus Linnaeus, 1758
Elterjedés
Elterjedési területe (a vörös a nyári, míg a rózsaszínes a téli területe)
Elterjedési területe (a vörös a nyári, míg a rózsaszínes a téli területe)
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Sárgarigó témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Sárgarigó témájú médiaállományokat és Sárgarigó témájú kategóriát.

A sárgarigó, régiesen aranymálinkó; (Oriolus oriolus) a madarak (Aves) osztályának a verébalakúak (Passeriformes) rendjébe, ezen belül a sárgarigófélék (Oriolidae) családjába tartozó faj. A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület 2002-ben „Az év madarává” választotta.

Előfordulása

[szerkesztés]

Egész Európában és Nyugat-Ázsiában előfordul. A természetes élőhelye ligetekben, ártéri erdőkben, parkokban és kultúrtájakon van.

Alfajai

[szerkesztés]

Megjelenése

[szerkesztés]

Testhossza 24 centiméter, szárnyfesztávolsága 44-47 centiméter, testtömege 56-79 gramm. Csőre vörös, szárnya, farka vége fekete, a hím testének többi része aranysárga, a tojó alul szürkés, finoman mintázott. A fiókák a tojóhoz hasonlítanak. Élénk színezete ellenére a lombkoronában nem könnyű észrevenni. A hímek jellegzetes flótázó énekéről (a népnyelv szerint "huncut a bíró") vagy éles kiáltásuk ("ksréék") nyomán szerezhetünk tudomást róluk. Mindig igyekszik észrevétlen maradni. Óvatos, vad és nyugtalan madár. Fajtársaival állandóan marakodik és kergetődzik, de más madarakkal is.

A hímen az aranysárga és a fekete szín dominál
a tojó inkább zöldes színű

Életmódja

[szerkesztés]

Rovarokat, főleg hernyókat, lepkéket fogyaszt, gyümölcsérés idején a cseresznyét és a bogyókat pusztítja. A rovarok fogyasztásával hasznot hajt, de a gyümölcsösökben néha nagy károkat okoz. Trópusi rokonai között nektárfogyasztók is vannak.

Szaporodása

[szerkesztés]

Kosárszerű fészkét mesterien szövi lombos fák ágvillájába. Csak a peremet erősíti az ágvillába, a fészek egésze az ág alatt található. Fészkét fűből építi, de gyakran felhasználja a szőlőkötözéshez használt műanyag rafiát (tejeszacskó-csíkot) is. Fészekalja 3-6 darab, piszkosfehér alapon szabályos fekete foltos tojásból áll. A kikelésükkor a majdnem teljesen csupasz és vak[1] fiókákat a szülőpár együtt táplálja.

A sárgarigó tojása

Kárpát-medencei előfordulása

[szerkesztés]

Rendszeres fészkelő, a Kárpát-medencébe a vonuló madarak közül legutolsóként, májusban érkezik és augusztus végén, szeptember elején már távozik is. Hosszútávú vonuló, az év nagyobb részét Afrikában tölti, még Madagaszkárra is eljut.

Védettsége

[szerkesztés]

Magyarországon védett fajnak számít, pénzbeli értéke 25 000 Ft.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Joanna Burger: Madarak: Képes enciklopédia, Ventus Libro Kiadó, (2008) ISBN 978-963-9701-33-5

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]