Sørvágsvatn – Wikipédia
Ehhez a szócikkhez további forrásmegjelölések, lábjegyzetek szükségesek az ellenőrizhetőség érdekében. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts a szócikk fejlesztésében további megbízható források hozzáadásával. |
Sørvágsvatn / Leitisvatn | |
Ország(ok) | Feröer |
Hely | Vágar |
Vízgyűjtő terület | 35,2 km2 |
Elsődleges források | Skjatlá |
Elsődleges lefolyások | Bøsdalaá |
Hosszúság | 6 km |
Szélesség | 0,8 km |
Felszíni terület | 3,4[1] km2 |
Átlagos mélység | 27,5 m |
Legnagyobb mélység | 59 m |
Tszf. magasság | 32 m |
Települések | Vatnsoyrar, Miðvágur |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 62° 03′ 13″, ny. h. 7° 13′ 43″62.053611°N 7.228611°WKoordináták: é. sz. 62° 03′ 13″, ny. h. 7° 13′ 43″62.053611°N 7.228611°W | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Sørvágsvatn / Leitisvatn témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
A Sørvágsvatn vagy más néven Leitisvatn Feröer legnagyobb tava. Vágar szigetén található,[2] Sørvágur és Vágar község határán (nevét előbbiről kapta). Területe 3,4 km².[1]
A két elnevezés használata területi eltérést mutat: a nyugati parton a Sørvágsvatn (Sørvágur település után), a keleti parton pedig a Leitisvatn elnevezést használják. Legtöbbször azonban egyszerűen Vatnið („a tó”) néven említik.
Földrajz
[szerkesztés]A tó 32 m tengerszint feletti magasságban fekszik, Vágar déli részén. Észak-déli irányban nyúlik el mintegy 6 km hosszan; legnagyobb szélessége 800 m. 59 méteres mélységével a legmélyebb tó a szigetcsoporton.
A tavat egész partvonalán számos apró patak táplálja; legjelentősebb a Skjatlá az északi parton. Vizét a déli végén a Bøsdalaá patak és a Bøsdalafossur vezeti le az Atlanti-óceánba.[2] Egyes térképeken úgy tűnik, mintha a tó közvetlenül, fjordként kapcsolódna az óceánhoz, azonban a patak vize 32 m magasból függőlegesen zuhan a tengerbe. Ezen a déli oldalon található egyébként a Trælanípa nevű sziklaszirt is.
A szemközti, északi parton található Vatnsoyrar, az egyetlen település Feröeren, amely nem tengerparton fekszik. Itt található a tó egyetlen homokos partszakasza, a többi részen sziklás a part.
Történelem
[szerkesztés]A II. világháború alatt – a baráti brit megszállás idején – a tavat hidroplánok leszállóhelyeként használták. Nem sokkal később megépült a közeli Vágari repülőtér. 2005. március 24-én egy amerikai magánrepülőgép hajtott végre sikeres kényszerleszállást a tó vizén.
Szabadidő, szórakozás
[szerkesztés]A tó népszerű horgászhely a helyiek körében; a csónakról való horgászat engedélyezett. A főszezon májustól októberig tart. Legjellemzőbb halai a Lazacfélék közé tartozó Salvelinus nemhez tartoznak.[3]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b Faroe Islands in Figures 2009 (angol nyelven) (PDF) pp. 8. Hagstova Føroya, 2009. június. [2009. november 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. április 11.)
- ↑ a b Vágar and Mykines (angol nyelven). Faroe Islands Tourist Guide. [2011. július 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. április 11.)
- ↑ Sørvágsvatn/Leitisvatn (angol nyelven). Sportsfiskeri på Færøerne. [2007. október 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. április 11.)
További információk
[szerkesztés]- Frank Landkildehus, Erik Jeppesen, Jens Peder Jensen and S. í Dali: General Description of Five Faroese Lakes. In: Ann. Soc. Scient. Færoensis Suppl. 36. 2002: 28-33 [1]
- Lakeside.fo - kirándulás, horgászat, táborozás (feröeri, angol)
- [2] Archiválva 2007. október 10-i dátummal a Wayback Machine-ben [3] Archiválva 2008. március 23-i dátummal a Wayback Machine-ben - légifotók a tóról Anfinn Frederiksen honlapján
- [4] [5] - fotók a tóról és a vízesésről