Sőni Pál – Wikipédia

Sőni Pál (Nagyvárad, 1917. január 21. – Kolozsvár, 1981. október 14.) erdélyi magyar író, kritikus, irodalomtörténész.

Tanulmányait szülővárosában, Csernovicban és Kolozsváron végezte. A második világháború végén deportálták; hazatérése után a Romániai Magyar Szó belső munkatársa (1947–53), az Utunk főszerkesztője (1954–56), az Irodalmi Könyvkiadó kolozsvári szerkesztője, 1957-től a Bolyai Tudományegyetemen, majd a BBTE-n a romániai magyar irodalom előadótanára.

Elbeszélésekkel az Erdélyi Helikon jelentkezett (1937), ezek a transzilvanizmus jegyeit mutató rövid írások voltak. Egy harminc évvel későbbi interjúban, több irodalomtörténeti és kritikakötettel a háta mögött is így vallott Huszár Sándornak: „Igazi műfajom a novella. Itt vagyok otthon, itt érzem úgy, hogy fogyatékosságaim is előnyömre válnak” (Az író asztalánál. Bukarest, 1968). Bodor Pál ezt írta róla halálakor: „Nem volt életművész, humora kesernyés volt, valójában önmagát sem tudta kedélyes derűvel kezelni, holott jóformán minden szépírói munkája: a szatírára és érzelmességre hajló lírikus prózája alanyi költészet prózában elbeszélve, amelyben a groteszk vállalása némileg tüntető, azaz önfeláldozás és kihívás, megérteni vágyás és kísérlet a világ ironikus és lírai megmagyarázására” (A Hét, 1981/43).

Az 1940-es évek végén ő is lerótta adóját a dogmatikus irodalomkritikának, az 1960-as évektől azonban a kortárs romániai magyar irodalom árnyaltabb, tárgyszerű képét rajzolta meg, egyetemi tankönyvében éppúgy, mint a két háború közötti erdélyi avantgárd-örökséget elemző könyvében vagy később Nagy István-monográfiájában. Izsák József írta róla: „Hajlékony és fogékony minden iránt, ami új, ami több a réginél. Megérti a két világháború közötti avantgárd törekvéseit – s a legfiatalabb nemzedék soraiban örömmel fedezi fel… az újnak forrongását… Mint minden igazi kritikus, megérteni akar és megértetni, értékeket felfedezni és értékeket felmutatni… Rendkívül vonzó alkati és magatartásbeli vonása, hogy a tárgyalt mű vagy író értékeit igyekszik kiásni, elmarasztaló ítéleteit pedig okulásként fogalmazza meg és nem elriasztásként. Az alkotómunka előtti tiszteletével és emelkedett humanizmusával… azt a magatartást példázza, amely végtére minden igazi literátus ember etikai minőségét megszabja” (Igaz Szó, 1968/6). Tagja volt a Romániai Magyar Irodalmi lexikon szerkesztőbizottságának.

• Irodalmi bírálatok (Bukarest, 1955)
• Incselkedő (színdarab, Bukarest, 1957)
• Útinapló (Bukarest, 1957)
• Kacsó Sándor–Sőni Pál–Abafáy Gusztáv: Három portré. Asztalos István, Nagy István, Kovács György; Irodalmi, Bukarest, 1963 (Kritikai kiskönyvtár)
• Művek vonzása (esszék, tanulmányok, cikkek, Bukarest, 1967)
• A romániai magyar irodalom története (egyetemi jegyzet, Bukarest, 1969)
• Póz és mosoly (regény, Bukarest, 1969)
• Verébnyomok (novellák, Bukarest, 1969)
• Andriska halála (regény, Kolozsvár, 1973)
• Avantgárd sugárzás. Modern törekvések a romániai magyar irodalomban (Bukarest, 1973)
• Nagy István (monográfia, Bukarest, 1977)
• Az utolsó kör (regény, Kolozsvár, 1979)
• Nyitott udvar (karcolatok, novellák, Bukarest, 1980)
• Írói arcélek. Tanulmányok, kritikák, arcképvázlatok; Kriterion, Bukarest, 1981

Szerkesztésében és bevezető tanulmányaival jelentek meg könyvek a Romániai Magyar Írók és a Tanulók Könyvtára sorozatokban:

• Kováts József: Útlevél (novellák, Bukarest, 1957)
• Nagy István: Földi Jánost bekapta a város – A szomszédság nevében (Bukarest, 1962)
• Nagy István: A jótékony prémeskabát (novellák, Bukarest, 1962)
• Kiss Jenő legszebb versei (Bukarest, 1963)
• Lászlóffy Csaba: Aranyeső (versek, Bukarest, 1964. Forrás)
• Magasra száll az ember dallama. Romániai magyar költők antológiája (Bukarest, 1968)
• Szántó György: Az ötszínű ember (Bukarest, 1969)
• Ligeti Ernő: Kék barlang – Idegen csillag (Bukarest, 1969)
• Nagy István: Sáncalja (Kolozsvár, 1971)
• Nagy István: A pirosszemű kiskakas (novellák, Bukarest, 1972)
• Áprily Lajos: Meddig él a csend? (válogatott versek, Bukarest, 1973)
• Asztalos István: Újesztendő (Kolozsvár, 1974)
• Karácsony Benő: Napos oldal (Kolozsvár, 1974)
• Hűséges Mártonka. Romániai magyar novellák. 1918–1944 (Kolozsvár, 1975)
• Karácsony Benő: A megnyugvás ösvényein (Kolozsvár, 1978)
• Bánffy Miklós: Reggeltől estig – Bűvös éjszaka (Bukarest, 1981)

• Romániai magyar irodalmi lexikon: Szépirodalom, közírás, tudományos irodalom, művelődés V/1. (S–Sz). Főszerk. Dávid Gyula. Bukarest–Kolozsvár: Kriterion; Kolozsvár: Erdélyi Múzeum-Egyesület. 2010. ISBN 978-973-26-0961-3  

• Marosi Péter: Két novellista – egy kérdés. Igaz Szó, 1954/7.
• Marosi Péter: Póz és tragikum Utunk, 1969/40.
• Kocziány László: Irodalmi bírálatok. Igaz Szó, 1955/11.
• Robotos Imre: Irodalmi bírálatok. Utunk, 1955/48.
• Robotos Imre: Élmény és parabola. Előre, 1969. szeptember 27.
• Robotos Imre: Kulcsok és álkulcsok. Igaz Szó, 1973/9.
• Panek Zoltán: Amit rögtön el kell mondani. Utunk, 1957/5.
• Jancsó Elemér: A sokoldalúság jegyében. Igaz Szó, 1967/4.
• Izsák József: Az irodalom vonzásában. Igaz Szó, 1968/6.
• Izsák József: Igényünk a korszerű irodalomtörténet. Utunk, 1970/1.
• Kántor Lajos: Régi és új vonzása. Utunk, 1968/12.
• Kántor Lajos: Igény és irodalomtörténet. Korunk, 1970/1.
• Kántor Lajos: Vissza vagy előre? Utunk, 1970/5.
• Kántor Lajos: [Avantgárd sugárzás]. Korunk, 1974/10.
• Huszár Sándor: A két világháború közötti irodalom feltárásának gondjairól. Utunk 1968/20.
• Huszár Sándor: Egy nemzedék – két nemzedék. Utunk, 1969/32.
• Veress Dániel: [Művek vonzása]. Igaz Szó, 1968/3.
• Balogh Edgár: Az első lépés. Sőni Pál irodalomtörténeti jegyzetéről. Előre, 1969. szept. 28.
• Baróti Pál: A romániai magyar irodalom története. Utunk, 1969/44.
• Jordáky Lajos: Hogy a jegyzetből könyv legyen. Utunk, 1969/50.
• Varró János: Irodalomtörténet és önismeret. Utunk, 1970/1.
• Hornyák József: Sőni Pál műfajai. Utunk, 1972/17.
• Bazsó Zsigmond: [Andriska halála]. Utunk, 1973/18.
• Lászlóffy Aladár: Tanú – szívvel. Utunk 1973/35.
• Znorovszky Attila: [Andriska halála]. Könyvtári Szemle, 1973/3.
• Znorovszky Attila: Sőni Pál: Avantgárd sugárzás. Művelődés, 1974/6.
• Cs. Gyimesi Éva: Avantgárd sugárzás – avantgárd szemlélet. Utunk, 1973/49.
• P. Dombi Erzsébet: [Avantgarde sugárzás]. Tanügyi Újság, 1974/9.
• Németi Rudolf: Szocializmus. Korunk, 1974/6.
• Mózes Huba: Avantgárd-sugárzás. NyIrK 1975/1.
• Szilágyi Júlia: Az avantgárdról – megfontoltan. Igaz Szó, 1975/8.
• Beke György: Avantgárd, néptestvériség, nemzeti felelősség. Beszélgetés Sőni Pállal. Korunk, 1976/1–2.
• Kormos Gyula: Egy psziché megközelítése. Utunk, 1980/10.
• Bodor Pál: [Nekrológ]. A Hét, 1981/43.
• Bodor Pál: Sőni Pál: Az olvasás ihlete. Budapest, 1988.
• Fodor Sándor: [Nekrológ]. Igaz Szó 1981/11.
• Láng Gusztáv: Csöndes búcsú Sőni Páltól. Utunk, 1981/43.
• Nagy Pál: [Írói arcélek]. Utunk, 1981/50.
• Pomogáts Béla: [Írói arcélek]. Irodalomtörténeti Közlemények, 1983/4.
• Szakolczay Lajos: Sőni Pál: Írói arcélek. Hungarológiai Értesítő, 1983/3–4.

• Tanügyi és Pedagógiai Könyvkiadó