Saarbahn – Wikipédia

Saarbahn
Adatok
Helyszín	Saarbrücken Sarreguemines Lebach
Típus	vasútvillamos international rail transit service
Átadás	1997. október 24.
Hálózat hossza	43,4 km
Általában használt jármű	Bombardier Flexity Link
Nyomtávolság	1435 mm
Üzemeltető
Üzemeltető	Saarbahn GmbH DB Netz (vasúti infrastruktúra)
Elhelyezkedése
Saarbahn Pozíció Németország térképén
é. sz. 49° 14′, k. h. 7° 00′49.233333333333, 749.233333°N 7.000000°EKoordináták: é. sz. 49° 14′, k. h. 7° 00′49.233333333333, 749.233333°N 7.000000°E
A Saarbahn weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Saarbahn témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

A Saarbahn egy városi vasúthálózat Németországban.

Saarbrückenben több mint 30 évvel ezelőtt^[mikor?] szűnt meg a keskenynyomközű városi villamos, a motorizáció kiszorította az utcákról. A nyolcvanas évek végére a több mint 200 000 lakost számláló tartományi fővárosban megfordult a kocka. A buszjáratok telítődtek, a környékről beáramló autóforgalom valósággal megbénította az utcai közlekedést. A város vezetése elhatározta, hogy nagy kapacitású kötöttpályás közlekedést valósít meg. Az 1991-ben hozott döntést szoros ütemterv szerinti munka követte, és 1997. október 24-én megnyílt a Saarbahnnak keresztelt városi vasút első, déli szakaszán a forgalom. A déli szakasz városi végállomása a Ludwigstraße. A megálló közvetlenül a Trier felé vezető DB-vonal mellett fekszik. Innen a pálya az egész városon keresztül Brebach elővárosig kétvágányú. A belvárosban a Johanneskirche és a főpályaudvar között csak a Saarbahn közlekedik, minden más járműforgalom ki van tiltva innen. Brebachnál van a rendszerváltó állomás, ahol a 750 V egyenáramról 15 kV, 16,7 Hz váltakozó áramra változik a villamosítási rendszer. Brebachtól Hanweilerig, amely körülbelül félút a francia területen fekvő végállomásig, a DB szakasza kétvágányú. Ezen a szakaszon a Saarbahn átvett a DB-től öt megállót, és a francia szakaszon még hármat létesítettek.

Az üzemfelvétel után hamarosan hozzáláttak az északi szárny létesítéséhez is. Riegelsbergen keresztül – ahol a helyi adottságok miatt a pálya egy rövid szakasza egyvágányú – Walpershofenig új vágányt építettek, és itt csatlakoztak a régebben üzemen kívül helyezett Köllertahlbahn Lebachig vezető szakaszához. Ezt a szakaszt felújították és villamosították, néhány új megállót létesítettek. A feszültségváltó állomás Walpershofenben létesült. A nagyobb megállókban parkolókat alakítottak ki, hogy a kötöttpálya minél vonzóbb legyen az utazóközönség számára.

Az építkezést a közművek áthelyezésével kezdték, hogy kikerüljenek a terhelési zónából, mindezt úgy, hogy közben a forgalmat fenn kellett tartani. A kilencvenes évek elején 600 000 autómenetet számoltak meg a városból ki és be. A buszjáratok telítődtek. Az új közlekedési rendszertől azt várták, hogy kezdetben napi 120 000 autómenet csökkenést eredményezzen. Átszervezték a városi közlekedést, és a buszjáratokat teljes mértékben összehangolták a Saarbahn közlekedésével. Szigorú ütemes közlekedést vezettek be, a járatok a városhoz közeledve egyre sűrűsödnek. A francia végállomásról, Sarreguemines-ből napközben óránként, csúcsidőben félóránként indulnak a vonatok. Brebachtól befelé tízpercenként közlekednek hét közben. A belvárosban, főidőben öt, egyébként hét és félpercenként közlekednek a járatok. Szombaton és vasárnap 15 perc a követési idő. A déli szárny kiszolgálásához 15 Bombardier Flexity Link járműegységet szereztek be, az északi vonalszakasz megnyitásához még 13 egységet rendeltek. A járművek gondozásához először a keleti vasúti háromszögben létesítettek két álláshelyet meg egy mosót, majd 1999-ben új járműtelepet építettek a 28 szerelvény számára, amelyek a teljes 44 km hosszú vonalat kiszolgálják. Ebből 15 km teljesen új építés, a teljes bekerülési összeg 540 millió német márka volt, fajlagosan 12,3 millió márka/km.

• A Saarbahn GmbH hivatalos oldala (németül)
• Információk (németül)

• LÉVAY ERNŐ Mérnök főtanácsos MÁV Rt. Gépészeti Szakigazgatóság: A kötöttpályás közlekedés lehetőségei (2. rész) (magyar nyelven) (html), 2001. 01. [2009. január 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. január 1.)