Somogyszil – Wikipédia

Somogyszil
Gótikus eredetű római katolikus templom
Somogyszil címere
Közigazgatás
Ország	Magyarország
Régió	Dél-Dunántúl
Vármegye	Somogy
Járás	Kaposvári
Jogállás	község
Polgármester	Szakály László (független)[1]
Irányítószám	7276
Körzethívószám	82
Népesség
Teljes népesség	644 fő (2024. jan. 1.)[2]
Népsűrűség	19,66 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület	38,46 km²
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
é. sz. 46° 30′ 55″, k. h. 17° 59′ 60″46.515380555556, 17.99988055555646.515381°N 17.999881°EKoordináták: é. sz. 46° 30′ 55″, k. h. 17° 59′ 60″46.515380555556, 17.99988055555646.515381°N 17.999881°E
Somogyszil Pozíció Somogy vármegye térképén
Somogyszil weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Somogyszil témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Somogyszil (németül: Sil) község Somogy vármegyében, a Kaposvári járásban.

Kaposvártól közúton 22 kilométerre északkeletre fekszik, Igal közelében, attól mintegy 5 kilométerre, a Kocsolától odáig húzódó 6507-es út mentén.

A címer megalkotásakor a település korábban használt pecsétjeihez, és azok elemeihez nyúltak vissza. Már a 18. század végén használt pecséten megtalálható volt a háromágú korona, az ekevas, a búzakalász (ekkor még csak egy darab) és a könyöklő kar (ekkor még balra fordult). 1835-től a búzakalászok száma három lett, a kar jobbra fordult, a korona azonban hiányzott. A címert 1995-ben véglegesítették jelenlegi formájában.

Álló csücsköstalpú pajzs, melynek kék mezejében jobbra fordult, felemelt ezüst szablyát tartó páncélos kar, melynek könyökhajlata fölött, a pajzs vonalán három arany búzakalász áll, a két szélső egy-egy arany levéllel van megrakva. A páncélos kart felülről egy vörös ékkövekkel díszített háromágú arany korona, alulról egy hegyével lefelé, élével jobbra fordított ezüst ekevas keretezi. (A korona a település egykori mezővárosi rangjára, a páncélos kar az egykori hajdútelepülésre utal).

A falu a középkorban Tolna vármegye része volt és nem a mai helyén, hanem a Szilkállónak nevezett dűlőben feküdt. Nevét először 1138-ban, II. Béla király megerősítő levelében említették a dömösi prépostság részére kiállított megerősítő levélben. Neve később, az 1332-1337. évi pápai tizedjegyzékben ugyancsak egyházas helyként szerepelt. Az 1563. évi török kincstári fejadójegyzékben 10, 1580-ban pedig 17 ház állt itt. 1660-ban birtokosaként Zankó Miklós, egy 1703 körüli összeírásban pedig Zankó Miklós és Boldizsár birtokaként volt említve. Az 1715. évi összeírás pedig megjegyzi róla, hogy a falu sokáig lakatlanul állt és csak két év óta lakják ismét, ekkor 39 háztartását írták össze. 1726-ban fele-fele részben a gróf Harrach család és gróf Esterházy János birtoka volt, de 1733-ban már a Hunyadyaké volt.

A település neve a 19. század végén még Szil volt. Ekkoriban kisközség volt Somogy vármegye igali járásában. 1891-ben 2 672 magyar és német lakosa volt.

• A középkori falutól északra Scanas nevű falu állt, mely IV. László király idejéből való határjáró levelében is megtalálható. Neve Szanácsi-szőlőtelep nevében őrződött meg. A 20. század elejének adatai szerint a községhez tartoztak még: Csérihegy-, Magyaród- és Marosd-puszták, Öreghegy, Szanácsi-telep, Új-major és Vörös-major.
• Csérihegy-puszta – Neve 1479-ben Chery alakban fordult elő, 1703-ban pedig Csér alakban. 1733-ban Boronkay Ferenc birtoka volt.
• Magyaród-puszta – A 16. században még falu volt, mely az 1575. évi török kincstári adólajstrom szerint 8 házból állt. 1723-ban Festetics Kristóf Sárközy Jánosnak vallotta be, kinek utódai bírták az újabb időkig. Sárközy Béla 1892-ben a gróf Hunyadyaknak adta el.
• Marosd-puszta – A középkorban szintén falu volt, melynek ekkor már az 1332-1337. évi pápai tizedjegyzék szerint is plebániája volt. 1660-ban Zankó Miklós birtokaként írták, 1726-ban gróf Esterházy János, 1733-ban pedig Boronkay Ferenc birtoka volt.
• Szanácsi-telep – Neve egy 1703 táján kelt összeírásban is szerepelt. 1726-ban gróf Esterházy János birtoka volt.

• 1990–1994: Sámoly Endre (független)^[3]
• 1994–1998: Sámoly Endre (független)^[4]
• 1998–2002: Sámoly Endre (független)^[5]
• 2002–2006: Sámoly Endre (független)^[6]
• 2006–2010: Sámoly Ferenc (független)^[7]
• 2010–2014: Sámoly Ferenc (Fidesz-KDNP)^[8]
• 2014–2019: Sámoly Ferenc József (Fidesz-KDNP)^[9]
• 2019–2024: Szakály László (független)^[10]
• 2024– : Szakály László (független)^[1]

A település népességének változása:

A 2011-es népszámlálás során a lakosok 90,6%-a magyarnak, 10,2% cigánynak, 4,4% németnek, 0,4% szlováknak mondta magát (7,8% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 60,8%, református 5,2%, evangélikus 13,8%, felekezet nélküli 7,6% (12% nem nyilatkozott).^[11]

2022-ben a lakosság 89,1%-a vallotta magát magyarnak, 4,7% németnek, 2,7% cigánynak, 0,3% horvátnak, 0,2% románnak, 1,5% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (9,7% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 38,6% volt római katolikus, 9,9% evangélikus, 4,3% református, 0,3% görög katolikus, 0,9% egyéb keresztény, 0,6% egyéb katolikus, 13,4% felekezeten kívüli (31,8% nem válaszolt).^[12]

Műemléki védelem alatt álló római katolikus temploma középkori eredetű. Gótikus stílusban épült, de 1726-ban barokk stílusban átalakították.^[13]

• A Somogy vármegyei Szil községben született Edvi Illés Károly (1842–1919) hírneves büntetőjogász, 1842. június 26-án.
• Itt született Szegfi Mór hírlapíró, miniszteri titkár (1825–1896).
• Itt született Hajdu Gyula nemzetközi jogász (1886-1973)
• Itt született Kelemen József ipari formatervező művész 1939. április 14-én.
• Itt született Bedegi Győző író, Toleranciadíjas újságíró, 1948. június 1-jén.^[forrás?]

• Fülöp Márta: Múlt, jelen és jövendő a József-hegy alatt: Somogyszil monográfiája/(írta Fülöp Márta, Lesz Éva és Marek János); [kiad. Önkormányzati Hivatal Somogyszil]. – Somogyszil : Önkormányzati Hiv., 2005. – 392 p. : ill., részben színes ; 24 cm. – ISBN 963-219-532-9 kötött.
• Borovszky Samu: Somogy vármegye

• Somogyszil (a címer története és leírása) Archiválva 2007. szeptember 30-i dátummal a Wayback Machine-ben
• Fülöp Zsuzsanna: Somogyszil; Kairosz, Bp., 2017 (Féltett kishazák)