Szatmári béke – Wikipédia

Szatmári béke
A Szatmári békekötés záradéka, a nemesi aláírásokkal
Aláírás dátuma	1711. május 1.
Aláírás helye	Szatmár
Aláírók	Pálffy János gróf és Carl von Locher, Freiherr von Lindenheim; Károly Sándor gróf és 16 másik nemes
A Wikimédia Commons tartalmaz Szatmári béke témájú médiaállományokat.

Ez a szócikk az 1711-es megállapodásról szól. Hasonló címmel lásd még: szatmári béke (1565).

A szatmári béke a Rákóczi-szabadságharcot lezáró békeszerződés, amelyet 1711. április 29.-30. között Nagykárolyban kötöttek meg Károlyi Sándor a szövetkezett rendek képviseletében III. Károly király megbízottjával, Pálffy János császári főparancsnokkal, mindezt II. Rákóczi Ferenc vezérlő fejedelem távollétében, aki ekkor éppen I. Péter orosz cárral tárgyalt. Ezt követően április 30-án Károlyi Sándor a szövetkezett magyar és erdélyi rendek képviseletében és a demoralizált, rosszul felfegyverzett, bomlófélben lévő kuruc hadak a majtényi síkon végleg letették a fegyvert a labancok előtt. A kuruc nemesek és főtisztek a béke oklevelét május 1-én írták alá.^[3] A szabadságharc küzdelmeit lezáró békekötés kimenetele egy kompromisszum lett a rendiség és a felvilágosult abszolutizmus között, amely egészen az 1848-as forradalomig biztosította Magyarország rendi különállását a Habsburg Birodalmon belül.^[4]

1683-tól a második bécsi ostromot követően a török uralom alóli felszabadító hadjárat során, a Habsburgok meghódíthatták a Magyar Királyság azon területeit, amelyek korábban 1699-ig oszmán felséghatóság alatt voltak. Azonban az osztrákok ellen, akiket pedig eredetileg felszabadítóként fogadtak a magyarok, 1703-ban lázadás tört ki Magyarország északkeleti részén. 1703. május 12. keltezéssel Rákóczi Ferenc fejedelem és Bercsényi Miklós gróf kiadta a „nemes és nemtelen” országlakosokat hadba hívó „Mi Felső-Vadászi Rákóczi Ferenc Fejedelem és Gróff Székesi Bercsényi Miklós…” kezdetű breznai kiáltványt, amellyel elkezdődött a szabadságharc.

I. József magyar király a spanyol örökösödési háború tapasztalatai alapján hajlott a magyarokkal kötendő kompromisszumra. Az Udvari Haditanács elnöke,a törökverő Savoyai Jenő 1710-ben visszarendelte Sigbert Heistert és egy udvarhű magyar főurat, gróf Pálffy János tábornagyot nevezte ki a magyarországi császári haderő élére. A Haditanács rendelkezése értelmében Heisternek azonnal át kellett adnia a hadi pénztárt, a hadi irodát a törzzsel az új császári főparancsnoknak, aki 1710. november 14-én Károlyi Sándorhoz címzett levelében tárgyalásokat kezdeményezett.^[5]

Rákóczi engedélyezte Károlyinak, hogy időhúzás céljából kapcsolatba lépjen Pálffyval. Ennek eredményeként 1711. január 13-án nyolcnapi fegyverszünet jött létre a két sereg között, melyet többször meghosszabbítottak.

Január 31-én Vaján, a várkastélyban maga a fejedelem is fogadta Pálffyt, ahol megállapodtak, hogy Pálffy háromheti fegyverszünetet enged, Rákóczi pedig a királyhoz fordul egy levéllel, melyet Károlyi visz föl Bécsbe.^[6] 1711. február 21-én a fejedelem Lengyelországba utazott, hogy az orosz cárral tárgyaljon, amely után azonban már soha többé nem tért vissza Magyarországra.^[7] Távollétében főparancsnokát, Károlyi Sándort időhúzó tárgyalások folytatására hatalmazta fel.

Károlyi és Pálffy között azonban szélesebb körű megegyezés bontakozott ki, s a kuruc főparancsnok március 14-én elkötelezte magát a békekötés mellett: titokban hűségesküt tett az uralkodóra. Károlyinak vissza kellett tartania a tisztikart az egyéni megadástól, hogy előnyös feltételeket tudjon kiharcolni. Rákóczi és a vitézlő rend maradékai viszont a külső segítségben bizakodva tovább akarták folytatni a küzdelmet. 1711. április 26-án Kassa őrsége, Károlyi rábeszélésének engedve, egyetlen puskalövés nélkül behódolt báró Ebergényi László császári altábornagy seregeinek.

Károlyi Szatmárnémetibe gyűlést hívott össze. A béke büntetlenséget ígért a kurucok számára. A szövetkezett magyar rendek 1711. április 27-ikén „gyűltek be a statusok, magyarországiak és erdélyi exulansok Szatmárt a templumban, a ki az előtt prófontház volt ”, ahol Károlyi Sándor nyitotta meg az ülést és a rendek ott elfogadták a békességet, mintsem „számkivetettek legyenek”. Április 29-ikén végleg elkészült a békeokmány szövege, amelyet Pálffy János és Locher Károly haditanácsos alá is irtak.^[8] A majtényi síkon április 30-án tették le a kurucok a fegyvereiket és zászlóikat, ahol a 149 zászlót leszúrták a földbe, letették a hűségesküt az akkor már két hete halott I. József német-római császárra, magyar és cseh királyra, ám a fegyvereiket megtarthatták és bántatlanul elvonulhattak.^[9] A nemesség képviselői a szerződést Szatmárnémetiben a Vécsey-palota helyén egykor állt épületben írták alá. Az aláírás támaszául szolgált ún. „szatmári-asztal”-t,^[10] amelyre a sátoraljaújhelyi kórház pincéjében találtak rá, ma a füzérradványi Károlyi-kastélyban őrzik. Ugyanott őrzik azt a feszületet is, amely az asztalon állt a békeszerződés aláírásakor.^[11]

Az erdélyi és a magyar rendek képviselői, 44 (egyes források szerint 45) kuruc tanácsúr és tiszt, május 1-én írta alá a béke oklevelét, amelyen még az utolsó percekben is javítottak. Pálffy János május 2-án jelentette Savoyai Jenőnek, az Udvari Haditanács elnökének: „Sok fáradsággal, sok jó és rossz szóval s a szövetségesek által újra támasztott kételyek és nehézségek eloszlatása után sikerült elvégre a szerződésbe idemellékelt békepontokat elfogadtatni velük”..^[12]

Az okirat ratifikálására május 26-án Bécsben került sor.^[13][14] A leendő új magyar király a Habsburg-házból származó osztrák főherceg III. Károly, 1711. július 20-án erősítette meg ünnepélyesen Barcelonában a megszületett békét.^[15] 1712 elején Bécsbe érkezése után, a legelső dolgainak egyike volt Magyarország teljes kibékítése, koronázó országgyűlést hirdetett, majd 1712. május 22-ikén Pozsonyban megtörtént a koronázása. Ez volt az első olyan rendi gyűlés, amelyen az uralkodó és a magyar rendek megkezdték a szatmári megegyezés elvi talaján a közös viszony újraértelmezését.^[16][17]

Rákóczi egy zászló alá tudta hívni a különböző vagyoni és társadalmi helyzetben lévő embereket és a magyarok mellett az országban élő nemzetiségeket, köztük a szlovákokat, a románokat és a ruszinokat. Fő célja az volt, hogy diplomáciai eszközökkel elérje a francia–magyar szövetség hivatalossá tételét, Magyarország sorsa pedig egy nemzetközi konferencián dőlhessen el.^[19]

Mészáros Kálmán hadtörténész véleménye szerint, Károlyi jó békét kötött Rákóczi ellenében.^[20] Magát a békeokmány egyik eredeti példányát, az Osztrák Állami Levéltárban őrzik.^[21] Egy másik ismert eredeti példánya pedig antikváriumi forgalomból a 19. században került a bécsi közgyűjteménybe.^[22]

• megkegyelmeznek a szabadságharc résztvevőinek és vezetőinek
• a nemesség megtarthatja kiváltságait, ha hűséget esküszik a Habsburgoknak
• a jobbágyok megtarthatják a kiváltságaikat
• vallásszabadságot ígérnek
• Magyarország és Erdély alkotmányának tiszteletben tartását

Rákóczi nem hajlandó erre, ezért Lengyelországba, majd Franciaországba, végül Törökországba ment száműzetésbe. Itt politikai okok miatt Rodostóba (ma Tekirdağ) száműzik.

Ez a béke egy kompromisszum, ahol a magyarok elfogadják a Habsburgok érvényesülését, mely előnyösebb volt a nemzeti önállóság fejlődése érdekében, mint a török hódoltság.

A Habsburgok ennek érdekében lemondanak az abszolutizmusról, fenntartották Magyarország és Erdély alkotmányát, de nem egyesítették a két országrészt.^[23]

• Közkegyelmet biztosított.
• A kuruc sereg május 1-jén letette zászlóit a majtényi síkon, a katonák fegyvereiket megtartva hazatérhettek.
• A király szavatolta Magyarország és Erdély szabadságjogait.
• Ígéretet tett az alkotmány visszaállítására, a szabad vallásgyakorlatra, az országgyűlés összehívására.
• A rendeket sértő idegen intézményeket és méltóságokat megszüntették.

• 
  Gróf Pálffy János tábornagy a magyarországi császári erők fővezére
• 
  Gróf Károlyi Sándor a kuruc felkelés kezdetén labanc hadvezér, majd először kuruc mezei generális, utóbb kuruc főparancsnok, később ismét labanc császári-királyi tábornagy
• 
  A füzérradványi Károlyi-kastély
• 
  A vajai várkastély
• 
  A kuruc fegyverletétel Kis- és Nagymajtény falvaktól északra, ahol a szabad mezőn a mintegy 12 000 fős kuruc sereg a földbe-szúrt száznegyvenkilenc zászlót^[24]
• 
  A szatmári béke emlékműve, Kismajtény (2004)
• 
  Papp Aurél által alkotott emléktábla a szatmárnémeti Vécsey-palota falán
• 
  Than Mór: Rákóczi visszautasítja a szatmári békét
• 
  A „szatmári asztal” a füzérradványi Károlyi-kastélyban

• Szilágyi Sándor: A Magyar Nemzet története XIII. fejezet. József király halála. A szatmári béke. – MEK
• Jó békét kötött Károlyi, Rákóczi ellenében. Történelem másként, HVG, 2011. április 22.
• Mészáros Kálmán: A szatmári béke aláírói és további sorsuk. Századok, 146. (2012) 887–911.

• Károlyi Sándor, a magánember
• Károlyi Sándor gróf önéletírása és naplójegyzetei Pulay Jánosnak A szathmári békességről írt munkája. I. II. rész Kiadta Szalay László. Második rész. Pest, 1865.
• Bánkuti Imre: Dokumentumok a szatmári béke történetéhez
• Történészek a szatmári békéről: „árulás vagy reálpolitikai lépés”. Szatmárnémeti konferencia (Nyíregyháza, 2003)
• Bariska István: A Dunántúl és a Szatmári béke Archiválva 2021. május 5-i dátummal a Wayback Machine-ben
• Debreczen és a szatmári béke. Adalékok Debreczennek a Rákóczi-szabadságharcz korabeli történetéhez; Csokonai-Kör, Debrecen, 1903
• Zayzon Sándor: Károlyi és a szatmári béke; szerzői, Bp., 1915
• A szatmári béke története és okirattára; sajtó alá rend., tan., jegyz. Lukinich Imre; MTT, Bp., 1925 (Magyarország újabbkori történetének forrásai)
• Bánkuti Imre: A szatmári béke; Akadémiai, Bp., 1981 (Sorsdöntő történelmi napok)
• Bánkuti Imre: Dokumentumok a szatmári béke történetéhez / Dokumente zur Geschichte des Friedenschlusses von Szatmár; BTM, Bp., 1991 (BTM műhely)
• Kalmár János: Alternatívák Magyarországon a szatmári béke után; Korona, Bp., 1997 (A történelem alternatívái)
• "... kedves hazám boldogulása munkáját kezébe adom...". Történészek a szatmári békéről: "árulás vagy reálpolitikai lépés". A Szatmárnémetiben 2001. április 27-én megrendezett történészkonferencián elhangzott előadások szerkesztett változatai; szerk. Takács Péter; Periférián Alapítvány és a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Önkormányzat Levéltára, Nyíregyháza, 2003
• Pulyai János: Szatmári békesség; sajtó alá rend., bev., jegyz. Mészáros Kálmán és Bánkúti Imre; Nap, Bp., 2007
• Bene regi – a király javára. Ebergényi László császári altábornagy szerepe a szatmári békekötésben. Ebergényi László válogatott levelei és Bivolínyi István töredék naplója, 1710–1711; levelezés sajtó alá rend., bev. Mészáros Kálmán, naplóford., jegyz. Bánkúti Imre; Nap, Bp., 2010 (Rákóczi források)
• "... hazánknak szabadsága helyre állíttassék". A Rákóczi-kiállítás katalógusa a Rákóczi-szabadságharc és a szatmári béke 300. évfordulója alkalmából. Damjanich János Múzeum, Szolnok, 2011. március 31–június 8.; szerk. Bagi Gábor, Szathmári István; Damjanich Múzeum, Szolnok, 2011