Szkíta művészet – Wikipédia

Szkíta művészet címszó alatt lehet összefoglalni a szkíta népek – legjobban ismert közülük a királyi szkíták nemzetsége – anyagi és szellemi alkotásait. A szkíták Kelet-Európa és Közép-Ázsia pusztáit lakták. Ábrázolásmódjuk – természethívők voltak – világszemléletükből fakadt. A művészet bizonyos ágazataiban – például hagyományos értelemben vett építészet, festészet, szobrászat – nem jeleskedtek. Elsősorban díszítő művészetükről híresek. Alkotásaik az általuk elképzelt világmindenséget ábrázolják: istenségeiket, mesebeli állatokat, ezek küzdelmeit stb., illetve a mindennapi élet jeleneteit.

A szkíta művészet stílusát erősen befolyásolták az asszír, urartui és később a görög mesterek, akik műveik készítésekor alkalmazkodtak a szkíta igényekhez. A legkorábbi hatások Mezopotámiából származtak a Kr. e. 7. század végén, 6. század elején. A kurgánokban talált tárgyak (aranyedények, arannyal borított fokos, arany párduc) már felmutatják a szkíta állatstílus csaknem minden elemét: spirálokba csavarodó agancsú fekvő szarvas, kőszáli zerge, párduc, madárfejek. Az állatok testét nagy felületekkel ábrázolták. Ekkor még nem alakították át az egyes állatokat, később azonban előfordult, hogy a szarvasagancs kosfejben végződött.

Az ötvösmunkákon gyakran látható a világosság és a sötétség mitikus küzdelme, ami párhuzamba állítható a Szent László-legendával.

A Kr. e. 5. és 4. században a görögök hatása volt erőteljes a fekete-tengeri kikötőknek (Olbia, Pantikapainon) köszönhetően. Az ebből a korszakból származó leletek egy része egyenesen görög alkotás. Megjelenik az állatok átalakítása, a combokon spirális díszek, a test hátsó része gyakran 180°-kal elfordul. Jelentős leletek ebből az időből a vettersfeldei lelet, a csertomlyki ezüstedények és a Szoloha-kurgán tárgyai.

A Magyarországról előkerült emlékek közül világviszonylatban is jelentős a zöldhalompusztai lelet és a tápiószentmártoni aranyszarvas.

A Kr. e. 4. század végén az állatábrázolás ornamentikává alakult vagy geometrikus alakká egyszerűsödött. A következő évszázadban a szkíta művészet helyét a szarmata művészet vette át Európában. Ázsiában, az Altaj vidékén azonban a Kr. u. 2-3. századig tovább élt.

• Szentpétervár, az Ermitázs gyűjteménye (az egykori orosz cárok gyűjteménye)
• Magyar Nemzeti Múzeum (tápiószentmártoni és zöldhalompusztai aranyszarvasok; jelenleg Szkíta aranykincsek címmel látható időszaki kiállítás orosz és ukrán múzeumok anyagából)

A Kárpátoktól az Altáj hegységig terjedt egykor a sztyeppevidéken élő szkíta műveltségű népek köre. Európában szkítáknak, Közép-Ázsiában szakáknak nevezték őket, s számos más sikeres sztyeppei törzsszövetség népei mögött is szkíta kultúrájú népeket találunk. Évezredeket átívelő műveltségük rendre áthagyományozódott az új népalakulatokra. Így a magyar hagyomány is gazdagon őrzi a szkítáktól eredő műveltség számos tömbjét. Ilyen a sztyeppei kalendárium, ilyen a sztyeppei lótenyésztés, a sztyeppei lovaskatona harci felszerelése, iparok és harcászati stratégiák. A legsikeresebb sztyeppei népek, mint minden időben a tevékeny közösségek, a korabeli magasműveltséget képviselték.

Igen jellegzetes szkíta leletek a csörgők. Rudak végére erősítették őket, s így használták őket zeneszerszámként is. Tudjuk, hogy az eurázsiai pásztornépek kiterjedten használtak csengőket, kolompokat, harangokat, melyeknek hangját összehangolták. (Ugyanilyen ősiek a kínai bronzharangok is.) A szkíta népek gazdag halottkultusza segítségünkre van abban, hogy elképzeljük a korabeli életet. A szkíták nagy mennyiségben hagytak hátra mindenféle használati tárgyat, edényt, harci eszközöket és lószerszámot, kocsifelszerelést.

A harcos szkíták életét Hérodotosz is bemutatja, s ez hitelesíti azt, amit a sírokba került használati tárgyakból kikövetkeztethetünk. A gazdag kul obai kurgánból került elő például az a fésű, melynek fogantyúján harci jelenetet láthatunk. Megfigyelhetjük rajta a szkíták ruházatát, fegyverzetét, észrevehetjük, hogy ők még nem ismerték a kengyelt, s e jelenetben lóról szállva tőrrel és pajzzsal harcolnak. A kopjáját döfésre emelő lovas görög sisakot visel. Láthatjuk, hogy fegyverzetükhöz hozzátartozott az íj és a nyílvesszők, melyek két különálló, de lapjával egymáshoz erősített tegezben foglaltak helyet, s ez a kettős-tegez a derékszíjról lógott le a bal oldalukon. A szkítákat megörökítő legtöbb jelenetben fegyverzetet viselő harcosokat láthatunk.

A szkíták, a Fekete-tenger északi vidékén, szomszédságban éltek a görögökkel. Kereskedtek egymással, s a görögök is gyakran ábrázolták a szkítákat edényeiken. Szkíta királysírokból valók azok az ezüst serlegek, melyeken a szkíták hétköznapi életébe pillanthatunk be. A csertomliki ezüstvázán a szkíta csikóslegények pányvákkal lovakat szakítanak ki a ménesből. Az eredeti fémdomborításon sem, és a mi rajzunkon sem láthatók a pányvák, de a jelenet mozdulatai annyira kifejezőek, hogy e pányvákat, "rejtvényfejtésként" akár, mi is odarajzolhatjuk. A régészeti leletek tanúsága szerint a lovat éppen ezen a tájon, a pontuszi sztyeppén, a mai Ukrajna vidékén háziasították, s kezdtek tenyésztésébe a szkíták elődei, mintegy 6000 évvel ezelőtt.

• 
  Samruk Griff Tuekta (V. B.C.) Altáj hegység
• 
  Berel (IV.-III. B.C.) Kazahsztán
• 
  Berel Griff(IV.-III. B. C.) Kazahsztán
• 
  Berel (V.-III. B.C.) Kazahsztán
• 
  Macskaszerű ragadozó, Berel (IV.-III. B.C.) Kazahsztán
• 
  Lovas, Tenlik (III.-II. B.C.) Kazahsztán
• 
  Ragadozó, Berel (IV. - III. B.C.) Berel Kazahsztán
• 
  Griff, Berel (V.-III. B.C.) Kazahsztán
• 
  Sas griff, Chilikti (VII. - VI. B.C.) Kazahsztán
• 
  Chilikti (VII. - VI. B. C.) Kazahsztán
• 
  (V. - III. B. C.) Kazahsztán
• 
  Tigris (IV.-III. B.C.) Kazahsztán

• Szkíta aranykincsek, Magyar Nemzeti Múzeum, 2009. március 24 – június 2.

• Pazirik
• Arzsán

• Bérczi Sz. (2000): Katachi U Symmetry in the Ornamental Art of the Last Thousands Years of Eurasia. FORMA, 15/1. 11-28. Tokyo;
• Bérczi Sz. (2004): The Role of Curie Principle in Understanding Composite Plane Symmetry Patterns: New Ethnomathematic Relations in Ancient Eurasian Ornamental Arts from Archaeologic Finds of the Period 1. M. B. C. and 1. M. A. D. FORMA, 19/3. pp. 265-277. Tokyo
• Diószegi Vilmos (1998): Sámánok nyomában Szibéria földjén. Terebess Kiadó, Budapest;
• Erdélyi I., Sugár L. (1982): Ázsiai lovas nomádok. Gondolat, Budapest;
• von Gamber O. (1978): Waffe und Rüstung Eurasiens. Klinkhardt und Biermann, Braunschweig;
• Hoppál M. (2005,): Sámánok Eurázsiában. Akadémiai Kiadó, Budapest
• Jettmar K. von (1964): Die Frühen Steppenvölker. Baden-Baden
• László Gyula (1974): A népvándorláskor művészete Magyarországon. Corvina, Budapest;
• Miniaev, S. (1996): Xiongnu archaeology in Russia - new finds and some problems. Arts Asiatiques, 51, Paris;
• Rolle R. (1980): Die Welt der Skythen. Bucher, Luzern und Frankfurt
• Rugyenko Sz. I. (1953): Kultura naszelényija gornava Altaja v szkifszkoje vrémja. Akademija Nauk Sz. Sz. Sz. R. Moszkva i Leningrad
• Talbot-Rice, T. (1965): Ancient Arts of Central Asia, Thames and Hudson, New York
• Művészeti lexikon, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1968
• szkíta.lap.hu. (Hozzáférés: 2011. szeptember 10.)
• Prof. John Haskins' Slide Collection (Department of Art History, University of Pittsburgh). [2021. január 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. május 10.)