Szuhány – Wikipédia
Szuhány (Sucháň) | |
Közigazgatás | |
Ország | Szlovákia |
Kerület | Besztercebányai |
Járás | Nagykürtösi |
Rang | község |
Első írásos említés | 1349 |
Polgármester | Anna Triznová |
Irányítószám | 991 35 |
Körzethívószám | 047 |
Forgalmi rendszám | VK |
Népesség | |
Teljes népesség | 264 fő (2021. jan. 1.)[1] |
Népsűrűség | 16 fő/km² |
Földrajzi adatok | |
Tszf. magasság | 493 m |
Terület | 16,33 km² |
Időzóna | CET, UTC+1 |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 48° 18′ 47″, k. h. 19° 13′ 20″48.313056°N 19.222222°EKoordináták: é. sz. 48° 18′ 47″, k. h. 19° 13′ 20″48.313056°N 19.222222°E | |
Szuhány weboldala | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Szuhány témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség | |
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info |
Szuhány (szlovákul: Sucháň) község Szlovákiában, a Besztercebányai kerületben, a Nagykürtösi járásban.
Fekvése
[szerkesztés]Nagykürtöstől 17 km-re északnyugatra, a Szuhány-patak partján fekszik.
Története
[szerkesztés]Területe a régészeti leletek tanúsága szerint már az őskorban lakott volt, de kerültek elő innen bronzkori tárgyak is.
A mai falu valószínűleg a 13. században keletkezett akkor, amikor az Ipoly völgyéből érkeztek ide telepesek. Hozzájuk később északról gorálok csatlakoztak. A falu neve először 1349-ben szerepel oklevélben "Zwhan" alakban. A 15. századig a bozóki premontrei apátság birtoka. Később a Dacsó, Kéry, Kelecsényi, Ebeczky és Benyiczky családoké. 1715-ben malom és 38 adózó háztartás volt a településen. A 18. században lakói közül sokan vándoroltak délre, Békéscsaba környékére a jobb megélhetés reményében. 1828-ban 112 házában 673 lakos élt. Lakói a mezőgazdaság és a szőlőtermesztés mellett főként juhtenyésztéssel foglalkoztak. Határában több láz, azaz pásztorszállás keletkezett, melyek többsége csak nyáron volt lakott. Jól jövedelmező megélhetést biztosított a juhsajt és a gyapjú értékesítése. Később többen vállaltak idénymunkát a közeli nagybirtokokon.
Vályi András szerint "SZUHÁNY. Tót falu Hont Várm. földes Urai a’ Tudom. Kintstár, és több Urak, lakosai többfélék, fekszik Litavához nem meszsze, és annak filiája; a’ Bozóki Uradalomhoz tartozik; határja középszerű, fája, legelője elég van."[2]
Fényes Elek szerint "Szuhány, tót falu, Honth vmegyében, Szenográdhoz 1 mfd. 2 kath., 634 evang. lak. Evang. szentegyház. Legelője, erdeje jó, de földjei soványak. F. u. a bozóki uradalom."[3]
Hont vármegye monográfiája szerint "Szuhány, tót kisközség, 100 házzal és 636 ág. h. ev. lakossal; vasúti állomása és távirója Korponán, postája helyben van. a falu hajdan a bozóki uradalomhoz tartozott és annak sorsában osztozott. a község nevét Zwhan alakban 1423-ban említi oklevél, melylyel Terbelédi Leusták özvegye, Keszi Dacsó Miklósnak leánya, gyermekei nevében birtokosztó egyezséget köt Dacsó János fiaival; ez egyezség révén jutottak később a Dacsók e birtokrészhez, melyet a mult századig megtartottak. Jelenleg nagyobb birtokosa nincsen. Az itteni templom 1699-ben épült."[4]
A trianoni békeszerződésig Hont vármegye Korponai járásához tartozott.
Népessége
[szerkesztés]1910-ben 589, túlnyomórészt szlovák lakosa volt.
2001-ben 303 lakosából 296 szlovák volt.
2011-ben 260 lakosából 227 szlovák.
Nevezetességei
[szerkesztés]- Evangélikus temploma 1530 körül épült reneszánsz stílusban, 1699-ben átépítették, 1784-ben és 1870-ben megújították.
- A falu gazdag népi hagyományokkal rendelkezik, melynek tárgyai egy régi parasztházból kialakított falumúzeumban tekinthetők meg.
Külső hivatkozások
[szerkesztés]Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
- ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.
- ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.
- ↑ Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája – A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu – Sziklay János. Budapest: Országos Monográfia Társaság. 1896–1914. → elektronikus elérhetőség Hont vármegye.