Szvámi – Wikipédia
A sorozat témája Hinduizmus |
---|
Hindu források |
Összehasonlítása más világvallásokkal |
Kapcsolódó fogalmak |
Szanszkrit szavak |
A szvámi (szanszkrit: स्वामी, angol átírás: swami) a hinduizmusban olyan aszkéta vagy jógi, aki beavatást nyert a vallási szerzetesrendbe [1] és a legmagasabb spirituális megvalósításnak és/vagy az emberiség szolgálatának szenteli az életét. A szó jelentése: "ura önmagának" vagy "mester", de a bengáli nyelvben (sámi-nak ejtve) kettős jelentésű, és férjet is jelent.
A szvámi szót tiszteletbeli megszólításként is használják jóga-mesterek esetén. Ha Indiában valaki a "szvámidzsi" címzettje, akkor nem mindig szerzetes, lehet házas is.
A női szerzeteseket szvámini-nak vagy szádviknak hívják.
Jellegzetes ruhájuk az okker vagy narancssárga, a fehér és a piros is.
A szvámik
[szerkesztés]Szigorúan véve minden szvámí az ősi szerzetesrendhez tartozik, amelyet mai formájában Sankara szervezett meg. (Mára azonban bármely jógaiskola alapítóját szváminak nevezhetnek a követői, illetve vannak önmagukat szváminak elnevező, spirituális úton járó személyek is.) A belépéshez azt a követelményt kell teljesíteni, hogy olyan végezze a beavatást, aki maga is szvámí. A szvámí rend minden szerzetese tehát egy közös gurura, Ádi ("az első") Sankaracsárjára (Sankara) vezeti vissza szellemi leszármazását. Valamennyien szegénységet (a magántulajdonról való lemondást = aparigraha) és szüzességet (brahmacsarja) fogadnak, valamint engedelmességet vezetőiknek, az istenségnek vagy Istennek.[2]
Amikor szvámivá avatnak valakit, egy új nevet kap, és az új nevéhez a szvámí még egy szót tesz hozzá, amely azt mutatja meg, hogy a rend tíz ága közül melyikhez tartozik. Például Paramahansza Jógánanda eredeti neve Mukunda Lál Ghós volt; ebből lett a Szvámi Jógánanda, és a szvámi rend giri ágához került. (Később a paramahansza vallási-teológiai címet kapta, amit magas rangú hindu spirituális tanítóknak adományoznak.)
A dasanámík, vagyis a szvámi rendeket jelölő szók a következők: giri (hegy), szágara (tenger), bhárati (föld), purí (ösvény), szaraszvatí (a természet bölcsessége), tírtha (a zarándoklat helye) és aranja (erdő).[2] A rendek az advaita védánta bölcseletét követik - de ettől eltérően számos, egyéb világnézetű tanító is tevékenykedik szvámí elnevezéssel.
Az egész emberiség önzetlen szolgálatának, valamint a személyes kötelékekről és törekvésekről való lemondásnak az eszménye a legtöbb szvámít emberbaráti és oktató tevékenység felé vezérli Indiában, s némely esetben idegen földön is. Miután leszámolt a kaszt, a felekezet, a társadalmi osztály, a bőrszín, a faj és a nem előítéleteivel, a szvámí az egész emberi testvériség érdekében munkálkodik. Célja a Szellemmel (Brahman) való maradéktalan egyesülés. Éber és alvó tudatát egyetlen gondolat tölti be: "Én Ő vagyok."[2]
A vividisá, azaz a bonyolult szvámivá való avatási szertartás többek között egy tűzrítust foglal magában. Ez voltaképpen jelképes temetés, hisz a jelölt testi valója meghalt a világ számára, s elhamvadt a bölcsesség lángjában. Az újonnan felavatott szvámí ezért a következő mantrát kapja: "Ez az átman: Brahman", azaz "Te az vagy", "Én Ő vagyok".[2] (lásd: advaita)
A szvámí elégedetten jár-kel a világban, de nem e világból való. Így mutatja meg, hogy megszolgálta a címét, hiszen szvámí az, aki a szvával, vagyis az önvalóval való egységet keresi. Talán felesleges hozzáfűzni, hogy nem minden formálisan szváminak nevezett személy egyformán sikeres magas céljai elérésében.[2]
Nevezetes szvámik
[szerkesztés]- Szvámi Mahesvaránanda,
- Szvámi Nirandzsanananda Szaraszvati,
- Szvámi Szatjánanda Szaraszvati,
- A. C. Bhaktivedánta Szvámi Prabhupáda,
- Szvámi Visnu-dévananda
- Szvámi Sivánanda,
- Szvámi Ráma,
- Swami Vivekananda,
- Szatja Szái Bába,
- Paramahansza Jógánanda
stb.
Egy guru a szvámik életéről
[szerkesztés]Szvámi Ráma könyvében így olvashatunk a szvámik életéről[3] (nyitható szakasz) >>>>>>>>>>> |
---|
Gyerekként a mesteremmel a hegyek között éltem, és naponta csak egyszer ettem. Étkezésem egy csapattiból, némi zöldségből és egy pohár tejből állt. Egy nap már csaknem délután egy körül járt, amikor kezet mostam, leültem és megkaptam az ennivalót. Asztali áldást mondtam, majd éppen nekiláttam volna az evésnek, amikor mesterem lépett be és így szólt: Nem sok választja el az önzést, az önzetlenségtől, a szeretetet, a gyűlölettől. Ha valaki túllép e határvonalon, örömét lelheti abban, ha másokért tehet anélkül, hogy viszonzást várna cserébe. Ez a legnagyobb öröm mind közül; alapvető lépés a megvilágosodáshoz vezető úton. Az önző ember sohasem juthat el idáig, mert az egója által kiépített határok között marad. Az önzetlen ember megedzi egóját és magasabb szintű célokra tartogatja. Világunkban az emelkedett szellemű férfiak és nők általános jellemvonása az önzetlenség. Semmit sem érhetünk el önzetlen szolgálat nélkül. Az Írások minden rítusa és tudása hiábavaló, ha tetteink nélkülözik az önzetlenséget. .... Az első nap, miután felvettek a szvámi rendbe, mesterem így szólt: Ha az ember a lemondás útján jár, Isten sokszor megkísérti. Csak akkor érkezhet el a célhoz, ha minden kísértésnek ellenáll. Eltelik bizonyos idő, míg az anya karjába veszi a gyermekét, először azonban számtalan más dologgal próbál hatni rá. Ugyanez történik velünk is az önmegvalósítás útján. Felfedeztem, hogy akik teljes mértékben bírják a Mindenható kegyelmét, megkapják az élethez szükséges táplálékot és hajlékot. Ha az élelem és a hajlék miatt aggódunk, ez azt jelenti: a hitünk nem teljes még. Utolsó leheletemig hiszem, hogy egyedül Istent bírhatom, és ha Istenen kívül bármi mástól függővé teszem magam, az csak bajt hoz az életemben. Úgy érzem, hogy az Úr mindvégig előttem jár, és biztosítja számomra mindazt, amire szükségem van. .... 21 éves koromban egy szalmatetős kis kunyhóban éltem a Gangesz partján, 8 km-re Risikéstől. Mivel egyedül voltam, sokan azt hitték, hogy nagy bölcs vagyok. Ha elvonulsz, sárga ruhát viselsz, van melletted pár szent írás (lehet, hogy beléjük sem pillantasz soha), és nem veszel tudomást azokról, akik meglátogatnak, akkor az emberek arra a következtetésre jutnak, hogy biztos jelentős szvámi vagy. A megvilágosodás eléréséhez nem feltétlenül kell a lemondottak öltözékét hordanunk. Ami valóban számít: a folyamatos spirituális szádhana, mely tudatunk, tetteink és szavaink fegyelmezésére szolgál. Mily csodálatos szváminak lenni, de mily nehéz, hogy valóban azok legyünk! |
Kapcsolódó cikkek
[szerkesztés]- Szannjásza (a lemondás jegyében élt élet)
- Szádhu (vallásos aszkéta)
- Jógi
- Egyszerűség (vallás)
- Szolgálat (vallás)
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Brewer, E. Cobham (2009). Rockwood, Camilla (ed.). Brewer's Dictionary of Phrase and Fable. London: Chambers Harrap. "Swami" entry. ISBN 9780550104113.
- ↑ a b c d e Paramahansza Jogananda: Egy jógi önéletrajza: Belépek a szvámi szerzetesrendbe
- ↑ Szvámi Ráma: Élet a Himalája Mestereivel, 2004
- ↑ Szvámi Ráma: Élet a Himalája Mestereivel: Szvámivá avatnak
Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben a swami című spanyol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források
[szerkesztés]- Swami
- Paramahansza Jogananda: Egy jógi önéletrajza, 2003
- Szvámi Ráma: Élet a Himalája Mestereivel, 2004