TTT – Wikipédia

Tiltott, Tűrt, Támogatott (a szavak sorrendje néha változó), azaz a „Három T” a kommunista kultúrpolitika „terméke”. Közismerten működött a Szovjetunióban a támogatás és a tiltás, majd a második világháború után hamarosan a befolyási övezetébe tartozó szocialista országban megjelent. Magyarországon az úgynevezett Három T „kifinomult” változata a köztudatban Aczél György nevéhez kapcsolódik, pedig már az ő fellépése előtt is jól „működött”.^[1][2][3][4]

Már a Rákosi-korszak tudományos és művészeti életére (is) jellemző volt az úgynevezett kézi irányítás. 1948 után betiltottak minden polgári jellegű kulturális szervezetet,^[6] folyóiratokat tömegével.^[7] A közvetlen politikai irányításnak a művészeti, tudományos területeken intézményes hivatali rendszere is volt.

A képzőművészet és iparművészet területén alkotók számára a „munkaelosztó bizottság” határozta meg, hogy ki milyen megrendelést kapjon, kaphat. A törvény által szigorúan meghatározott zsűrizés kényszere segítette, hogy látszólag a művészeti színvonal megtartása érdekében végzett munka során, leginkább ideológiai kérdéseket szem előtt tartva válogassák ki a műveket. A művészet különböző ágait mint a politikai propaganda eszközét igyekeztek irányítani, felhasználni.

A mű és alkotója elválaszthatatlan, tehát azok a művészek, akik a politikailag nemkívánatos „imperialista” művészeti stílusokhoz kapcsolódó műveket hoztak létre, legyenek azok alkotóművészek (például: képzőművészek, iparművészek, szerzők, írók, költők) vagy előadóművészek (például: énekesek, színészek, zenészek), maguk is nemkívánatosak lettek. Ők kerültek a le nem írt, de a politikai bürokrácia olajozottan működő gépezetében ismert Tiltott kategóriába. Találunk példát arra is, hogy meggyőződéses baloldali alkotókat – ma már nyilvánvaló – progresszív művészeti tevékenységük miatt szigeteltek el (pl. Kassák Lajos).

A politikailag megbízható, a rendszert kritika nélkül kiszolgáló alkotók jelentették az ellenpólust, akik az állami kitüntetések és elismerések mellett, a többség számára elérhetetlen, esetenként rendkívül kiemelkedő anyagi elismerésben részesültek.^[8] Ők alkották a Támogatott művészek csoportját, számtalan megrendelést kaptak, alkotásaikat rendszeresen az állampárt mecenatúrájának köszönhetően bemutathatták külföldön, a „nyugati” országokban is.^[9] Mint szakértők meghatározták, hogy ki milyen megrendelést kaphat, nyilvánosság elé kerülhet-e művészete.

A két szélső pont között helyezkedtek el a Kádár-rendszer szabadabb légkörében megjelenő Tűrt kategóriába tartozó alkotók.^[10] Sokan a Tűrt és Tiltott besorolás között „ingáztak”, természetesen nem saját belátásuk, hanem a hatalom kénye-kedve szerint. Itt az átmenet már megvolt, de ebből a helyzetből a támogatott körbe bekerülni csak kivételes esetben lehetett.

A Művelődésügyi Minisztérium fennhatósága alá tartozó Színházi és Zenei Főigazgatóság 1959-ben megalapította a hírhedt Táncdal- és Sanzonbizottságot, amely a korabeli könnyűzenei szakma számára meghatározó cenzúra szerepet töltött be.^[11]

A Kádár-rendszer fokozatos „felpuhulása” következtében ez a három kategória is szétfoszlani látszott, de gyakorlatilag a rendszerváltásig megmaradt.

1981-ben elkezdődött a szabadfoglalkozású zenei előadóművészek szakszervezetének megalakulása, amitől a hatalom – az ekkori lengyelországi események miatt is – először volt hajlandó a hazai könnyűzenészekkel szakmai párbeszédet folytatni.^{[12][13][14][15]} Az évtized folyamán olyan, a hazai kultúrpolitikától távoli külföldi előadók koncertjei is megrendezésre kerülhettek, mint az Iron Maiden 1984-es,^[16] a Depeche Mode 1985-ös,^[17] vagy a Queen 1986-os budapesti fellépései.

• Erdős Péter (menedzser)

• Kultúrpolitika – három t-vel..., mnl.gov.hu

• Haraszti Miklós: Civil kurázsitól civil társadalomig Archiválva 2007. március 25-i dátummal a Wayback Machine-ben
• Tűrt, Támogatott, Tiltott – A bakelitborítók és a Kádár-rendszer – Kiállítás
• Szőke Annamária: piros – fehér – zöld
• Standeisky Éva: Gúzsba kötve. A kulturális elit és a hatalom; 1956-os Intézet–Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára, Bp., 2005