Tamsweg – Wikipédia

Tamsweg
Tamsweg címere
Közigazgatás
Ország	Ausztria
Tartomány	Salzburg
Járás	Tamswegi járás
Irányítószám	5580
Körzethívószám	06474
Forgalmi rendszám	TA
Népesség
Teljes népesség	5717 fő (2018. jan. 1.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	1022 m
Terület	117,45 km²
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
é. sz. 47° 07′, k. h. 13° 48′47.116666666667, 13.847.116667°N 13.800000°EKoordináták: é. sz. 47° 07′, k. h. 13° 48′47.116666666667, 13.847.116667°N 13.800000°E
Tamsweg weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Tamsweg témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Tamsweg osztrák mezőváros, Salzburg tartomány Tamswegi járásának székhelye. 2019 januárjában 5730 lakosa volt. Ez az ausztriai járási központok közül a legmagasabban fekvő, és az egyetlen, melynek nincs városi rangja.

Tamsweg Salzburg tartomány Lungau régiójában, a Lungaui-medencében fekszik, a 2740 m magas Preber tövében, a Mura mentén, ahol a Lungauer Taurach és a Leißnitzbach a folyóba ömlik. Északról az Alacsony-Tauern hegység övezi a medencét. Az önkormányzat 8 településrészt és falut egyesít: Haiden (244 lakos 2019-ben), Keusching (48), Lasaberg (169), Mörtelsdorf (979), Sauerfeld (432), Seetal (141), Tamsweg (3536) és Wölting (181).

A környező önkormányzatok: délre Ramingstein, délnyugatra Unternberg, nyugatra Mariapfarr, északnyugatra Sankt Andrä im Lungau, északra Lessach, északkeletre Krakau, keletre Ranten, délkeletre Sankt Georgen am Kreischberg és Stadl-Predlitz (utóbbi négy Stájerországban).

A Lungau régióba i.sz. 600 körül szlávok, 700 után pedig bajorok települtek. Tamsweget (Taemswich formában) először 1156 környékén említik, amikor Eberhard von der Drau karintiai nemes egy itteni birtokot adományozott a salzburgi székesegyház káptalanjának. 1246-ban II. Eberhard salzburgi érsek megvásárolta a Pettau család lungaui birtokait és szintén a káptalannak adományozta őket. Tamsweg templomáról először 1231-ben tesznek említést, ekkor még a mariapfarri plébánia filiáléja volt.

1433-ra megépült Szt. Leonhard kegytemploma, a falutól délre eső dombon, amely messze földről, a határokon túlról is vonzotta ide a zarándokokat. 1490-ben Mátyás magyar király csapatai szállásolták be magukat az erődített kegytemplomba, míg III. Frigyes császár katonái kifosztották a települést. A zarándokok számában a reformáció is jelentős visszaesést hozott; azonban újabb jelentős fellendülés következett be amikor az ellenreformáció következtében rekatolizálták a lakosságot és 1644-ben a kapucinusok megtelepedtek Tamswegben. 1571-ben a Kuenburgok szerezték meg a mezővárost (a vásártartási privilégium legalább 1416-ig vezethető vissza), amelynek Georg von Kuenburg érsek 1587-ben címert adományozott.

1700 után a polgárság elsődleges jövedelemforrásává a vas és só kereskedelme vált. 1797-ben a Napóleon elleni első koalíciós háborúban francia csapatok szállták meg Tamsweget és 4518 guldennyi hadisarcot vetettek ki rá, ezenfelül 222 ökröt és nagyobb mennyiségű élelmiszert rekviráltak. A lunéville-i béke eredményeképpen a salzburgi érsekséget más veszteségeiért cserébe Ausztria kapta meg. A 19. században a régió gazdasági jelentősége csökkent, az elszegényedő lakosság egy része elvándorolt.

Újabb gazdasági fellendülésre a 19-20. század fordulóján került sor. 1894-ben megnyitották a Mura-völgyi vasutat, 1897-ben bevezették az elektromosságot és megépült a vízmű; 1908-ban pedig megnyílt Tamsweg kórháza.

1936-ban hat környező község Tamswegbe olvasztásával kialakult a mai önkormányzat.

A tamswegi önkormányzat területén 2019 januárjában 5730 fő élt. A lakosságszám a csúcspontját 2001-ben érte el 5936 fővel, azóta egy alacsonyabb szinten stabilizálódott. 2017-ben a helybeliek 90,5%-a volt osztrák állampolgár; a külföldiek közül 1,6% a régi (2004 előtti), 4,9% az új EU-tagállamokból érkezett. 1,5% a volt Jugoszlávia (Szlovénia és Horvátország nélkül) vagy Törökország, 1,5% egyéb országok polgára volt. 2001-ben a lakosok 90,1%-a római katolikusnak, 1,3% evangélikusnak, 3,4% mohamedánnak, 3,8% pedig felekezeten kívülinek vallotta magát. Ugyanekkor 21 magyar élt a mezővárosban. A legnagyobb nemzetiségi csoportot a német (94,1%) mellett a horvátok alkották 1,8%-kal. A lakosság számának változása:

• Schlossberg várának romjai
• Klausegg várának romjai
• a Kuenburg-kastély
• a 15. századi városháza (eredetileg fogadó)
• a Szt. Leonhard-kegytemplom
• a Szt. Jakab-plébániatemplom
• a seetali Keresztelő Szt. János-templom
• az 1738-an alapított Tamswegi Egylet temetkezési társaságot az UNESCO 2010-ben elismerte Ausztria szellemi örökségének részeként

Tamsweg a Mauterndorfot Klagenfurttal összekötő 95-ös autóút mellett fekszik. Itt van a nyugati végállomása az Unzmarktból induló Murtalbahn keskenynyomközű vasútnak. Közvetlen autóbuszösszeköttetésben áll St. Michaellel és Mauterndorffal, valamint Radstadttal.

• Eva Moser (1982–2019) sakkozó

• Klaus, Anton und Josefine Heitzmann: Tamsweg. Die Geschichte eines Marktes und seiner Landgemeinden. Wolfgang Pfeifenberger Verlag, Tamsweg 2008, ISBN 978-3-901496-15-8.
• Franz Martin: Die Denkmale des politischen Bezirkes Tamsweg in Salzburg. Österreichische Kunsttopographie 22, Wien 1929.
• A település honlapja
• 50510 – Tamsweg Statistik Austria

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Tamsweg című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.