Tarantói Klemencia amendoleai úrnő – Wikipédia

Ez a szócikk az amendoleai úrnőről szól. Hasonló címmel lásd még: Anjou Klemencia (egyértelműsítő lap).

Tarantói Klemencia (1362 előtt – 1383 után/1419 előtt/után) vagy Konstancia, franciául: Clémence de Tarente, spanyolul: Clemencia de Tarento, katalánul: Clemència de Tàrent, okcitánul: Clamença de Tarent, olaszul: Clemenza/Costanza d'Angiò-Taranto, latinul: Clementia Tarentina, Amendolea, Montesardo, Montesano és Specchia úrnője. I. Lajos magyar király másodfokú unokatestvére. A Capeting-ház Anjou-ágának tarantói oldalágából származik.

Tarantói Lajos iure uxoris^[1] nápolyi királynak, I. Johanna nápolyi királynő második férjének egy ismeretlen nevű és származású ágyasától született házasságon kívüli leánya. Apai nagyszülei I. Fülöp tarantói herceg és II. Katalin címzetes konstantinápolyi latin császárnő voltak.

Apja 1346. június 20-án kötött házasságot I. Johanna nápolyi királynővel. A házasságból két lány, Katalin (1348–1349) és Franciska (1351–1352) született, de mindketten csecsemőkorban meghaltak. Klemenciának született még egy harmadik féltestvére (esetleg édestestvére) is, Esclarmunda, akinek a férje I. (Capuai) Lajos, Altavilla grófja volt.

Apja, Tarantói Lajos király 1362. május 25-én halt meg. Klemencia 1383 körül feleségül ment I. János (Antal) (?–1419 után), amendoleai úrhoz, akinek két leányt szült.

• Férjétől, I. János (Antal) (?–1419 után), amendoleai, montesardói, montesanói és specchiai úrtól, 2 leány:
  • Margit (1383 után–1439 után), apja örököse Amendolea úrnőjeként, férje Balzo Rajmund (?–1412), Rutino és Pozzomagno bárója. Molfetta, Giovinazzo, Caprarica és Tiggiano ura, az Anjou Hercegség főkapitánya, királyi tanácsos, 1 fiú
    • Balzo Jakab (?–1444), Rutino, Specchia és Pozzomagno bárója. Amendolea ura, felesége Toccói Covella (?–1468/9), martinai grófnő, 5 gyermek
  • Antónia, férje 1399/1400-tól Ruffo Jakab (?–1435 előtt), Condoianni, Brancaleone és Palizzi ura, gyermekei nem születtek

• Dümmerth Dezső. Az Anjou-ház nyomában [archivált változat] (magyar nyelven). Budapest: Panoráma (1982). Hozzáférés ideje: 2019. április 16. [archiválás ideje: 2016. április 15.] 
• Kulcsár Zsuzsanna: Nápolyi Johanna In: K. Zs.: Rejtélyek és botrányok a középkorban, Gondolat, Budapest, 277–306, 1978. ISBN 963-281-359-6
• Rittershausen, Nicolaus. Genealogiae Imperatorum, Regem, Ducum, Comitum Precipuorumque Aliorum Procerum Orbis Christiani (latin nyelven). Tübingen: Johann Georg Cotta nyomtatásában és Johann Heinrich Reis betúivel (1664). Hozzáférés ideje: 2019. április 16. 

• Gli Angioini (Dinastia di Angiò) (olasz nyelven). Libro d’Oro della Nobilità Mediterranea. (Hozzáférés: 2019. április 16.)
• Del Balzo (De Baux) (olasz nyelven). Libro d’Oro della Nobilità Mediterranea. (Hozzáférés: 2019. április 16.)
• Cawley, Charles: Sicily/Naples: Counts & Kings (angol nyelven). Foundation for Medieval Genealogy. (Hozzáférés: 2019. április 16.)
• Marek, Miroslav: Capet family (Naples) (angol nyelven). Euweb. (Hozzáférés: 2019. április 16.)
• Ruffo: Linee antiche (olasz nyelven). Sistema Bibliotecario Territoriale Ionico. (Hozzáférés: 2019. április 17.)

Előző ?

Aamendolea úrnője ? – 1419 előtt/után

Következő Toccói Covella