Tioxantén – Wikipédia

Tioxantén
IUPAC-név 9H-tioxantén
Kémiai azonosítók
CAS-szám 261-31-4
PubChem 67495
ChemSpider 60819
EINECS-szám 205-972-1
ChEBI 51055
SMILES
c1ccc2c(c1)Cc3ccccc3S2
InChI
1S/C13H10S/c1-3-7-12-10(5-1)9-11-6-2-4-8-13(11)14-12/h1-8H,9H2
Beilstein 133941
UNII 1J3P67894A
Kémiai és fizikai tulajdonságok
Kémiai képlet C13H10S
Moláris tömeg 198,28 g/mol
Sűrűség 1,197 g/cm³
Olvadáspont 128,5 °C
Forráspont 323 °C (más források szerint 340–341 °C)
Oldhatóság (vízben) oldódik
Oldószerei kloroformban jól, alkoholban és éterben mérsékelten
Törésmutató (nD) 1,671
Veszélyek
MSDS Sigma Aldrich
EU osztályozás Környezetre veszélyes N Ártalmas anyag Xn
R mondatok R22 R50/53
S mondatok S24/25
Lobbanáspont 146,3 °C
Rokon vegyületek
Rokon vegyületek xantén(en), fenotiazin, tioxanton[1]
Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak.

A tioxantén heterogyűrűs vegyület, mely több fontos vegyület alapváza, melyek többsége antipszichotikum.

A tioxantén kémiailag és a származékok biológiai tulajdonságait illetően is hasonlít a fenotiazinhoz, mely az antipszichotikumok egy másik csoportját alkotja. A származékok mindkét vegyületnél három csoportba sorolhatók:

Dimetilaminok(en):

Piperazinok:

Piperidinek:

A izopropil-tioxanton(en) nyomtatáskor használt fotoiniciátor.[4]

Jegyzetek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]

Fizikai/kémiai tulajdonságok:

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés]