Edo-bakufu – Wikipédia

Ebben a szócikkben a japán nevek magyaros átírásban és keleti névsorrendben szerepelnek.

Edo-bakufu 江戸幕府
megszűnt
1600 – 1868
Edo-bakufu címere Edo-bakufu zászlaja
Általános adatok
Fővárosa	Edo
Hivatalos nyelvek	japán
Vallás	buddhizmus, sintó
Kormányzat
Államforma	monarchia
Uralkodó	Tennó (tényleges hatalom nélkül)
Államfő	Sógun
Elődállam Utódállam ←   →  →
A Wikimédia Commons tartalmaz Edo-bakufu 江戸幕府 témájú médiaállományokat.

Az Edo-bakufu (江戸幕府) vagy Tokugava-sógunátus a Tokugavák katonai kormányzata (bakufu), amely 1603-tól 1867-ig uralta Japánt „a császár nevében” Edóból, a mai Tokióból. A Minamotók ez egyenes ági leszármazottainak hegemóniáját Tokugava Iejaszu alapozta meg, aki a szekigaharai csatában (1600) legyőzte Tojotomi Hidejosi fiának párthíveit, és 1603-ban megkapta a császártól a szeii tai sógun címet. Az Edo-bakufu, legalábbis az első száz évben, politikailag és gazdaságilag is erősebb volt a két előzőnél (Kamakura-bakufu, Muromacsi-bakufu), így rá tudta kényszeríteni akaratát és rendszerét a daimjókra, az országot hermetikusan elzárta a külvilág elől, s békés körülményeket teremtett a félfeudális-félpolgári fejlődésnek, megszilárdítva egyben a konfucianizmus alapjain nyugvó kasztrendszert. A 19. század közepére azonban a kormányzat pénzügyi gondjai, a vidéki szamurájok, parasztok és városlakók elégedetlensége s a külföldi nyomás válságba sodorta a bakufut, előkészítve a Meidzsi-restaurációt (1868).

• Gy. Horváth László: Japán kulturális lexikon. Budapest: Corvina. 1999. ISBN 9631347567