Ungtavas – Wikipédia

	Ungtavas (Kaluža)
	; Ungtavas zászlaja
	; Ungtavas zászlaja
	Közigazgatás
Ország	Szlovákia
Kerület	Kassai
Járás	Nagymihályi
Rang	község
Első írásos említés	1336
Polgármester	Marek Misár
Irányítószám	072 36
Körzethívószám	056
Forgalmi rendszám	MI
Testvérvárosok	Lista Cieszanów
	Népesség
Teljes népesség	442 fő (2021. jan. 1.)
Népsűrűség	36 fő/km²
	Földrajzi adatok
Tszf. magasság	117 m
Terület	9,93 km²
Időzóna	CET, UTC+1
	Elhelyezkedése
	é. sz. 48° 48′ 25″, k. h. 22° 00′ 00″48.806944°N 22.000000°EKoordináták: é. sz. 48° 48′ 25″, k. h. 22° 00′ 00″48.806944°N 22.000000°E
	Ungtavas weboldala
	A Wikimédia Commons tartalmaz Ungtavas témájú médiaállományokat.
	Sablon • Wikidata • Segítség
	Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Ungtavas (1899-ig Kalusa, szlovákul: Kaluža) község Szlovákiában, a Kassai kerület Nagymihályi járásában.

Fekvése

Nagymihálytól 10 km-re északkeletre, a Széles-tó északi partján fekszik.

Története

A régészeti leletek tanúsága szerint területén már a kőkorszakban éltek emberek. A tiszapolgári kultúra emberének használati tárgyai kerültek itt elő. Határa később is lakott volt, ezt bizonyítják a bronzkori, vaskori és római kori leletek.

A mai települést 1336-ban „Kalasamezow” alakban említik először. 1419-ben „Kalwsa”, 1427-ben „Kalowza”, „Kalwsa” alakban említik a korabeli források. A nagymihályi uradalom része volt. 1427-ben 16 portával adózott.

1715-ben 2, 1720-ban 6 adózó háztartása volt. 1715-ben említik szőlőskertjét is. 1773-ban „Kaluzsa” néven írják a korabeli források.

A 18. század végén, 1799-ben Vályi András így ír róla: „KALUSSA. Kalus. Tót falu Ungvár Várm. földes Urai több Uraságok, lakosai katolikusok, fekszik a’ Zsobrántzi járásban, Vinnának filiája, határja jó, réttye, fája, legelője elég van.”^[2]

1828-ban 61 házában 405 lakos élt.

Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Kalusa, orosz falu, Ungh vmegyében, Vinnához keletre egy órányira: 7 rom., 315 g. kath., 19 zsidó lak. Gör. kath. paroch. templom. Lakosai részint föld-, részint szőlőmivelésből élnek. Erdeje sok. F. u. gr. Waldstein. Ut. p. Szobráncz.”^[3]

Kiterjedt erdei a 20. században a Sztáray család birtokában álltak. Lakói mezőgazdasággal és erdei munkákkal foglalkoztak.

1920-ig Ung vármegye Szobránci járásához tartozott.

Népessége

1910-ben 347, túlnyomórészt szlovák anyanyelvű lakosa volt.

2001-ben 385 lakosából 373 szlovák volt.

2011-ben 358 lakosából 328 szlovák volt.

Nevezetességei

Szent Tamás apostol tiszteletére szentelt, görögkatolikus temploma.

Jegyzetek

↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.
↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.

További információk

Földrajzportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[1a51c02e0fdfeab92df411283c0efd8f3e0c312b-1] The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal

[2] Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.

[3] Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.

[1]

[2]

[3]