Vahot Imre – Wikipédia

Vahot Imre
SzületettVachott Imre
1820. február 25.[1]
Gyöngyös
Elhunyt

Budapest, Budaújlak
Állampolgárságamagyar
Foglalkozása
SírhelyeFiumei Úti Sírkert (34/1-1-24)
A Wikimédia Commons tartalmaz Vahot Imre témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség
Vahot Imre sírja Budapesten. Kerepesi temető: 34/1-1-24.[m 1]

Vachottfalvi Vahot Imre (született: Vachott) (Gyöngyös, 1820. február 25. – Budapest, Budaújlak, 1879. február 21.)[3] magyar ügyvéd, színműíró, lapszerkesztő.

Életpályája

[szerkesztés]

Apja Vachott Imre, az Eszterházy hercegi uradalom ügyésze volt, édesanyja Hercsúth Janka. A gyöngyösi katolikus iskolában nyerte első kiképeztetését, 1831-től Eperjesen járt iskolába. 1836-ban az eperjesi evangélikus iskolájában az iskolai nyelvművelő társaság jegyzőjévé választották, mint jogász az elöljáróság felhívására a magyar nyelv- és irodalomból tartott felolvasásokat. Ekkor lépett fel az irodalomban is először, különösen a Rajzolatokban (1837) jelent meg több műve. Lovassy László és társai bebörtönzése ellen tiltakozó fáklyásmenetet szervezett, emiatt rövid időre börtönre ítélték. 1838-ban Pestre költözött és jogot tanult. Ekkor írta meg „Zách nemzetség” című tragédiáját, melyet a cenzúra csak később engedett megjelentetni. 1839-ben egészsége helyreállítása céljából Graefenbergbe utazott, ahol a vízgyógymódot fél évig használván, Priesnitz- és graefenbergi gyógymódról könyvet írt, melyből egyes töredékek meg is jelentek. Ausztriában, Csehországban és Poroszországban utazott, hosszabb időt töltött Bécsben, ahol Henszlmann Imre serkentésére a birodalmi főváros műkincseit tanulmányozta. 1840-ben visszajött Pestre, és mindenhol kifejtette lesújtó magánvéleményét az operáról mint műfajról, Erkel Ferenc Bátori Mária című műve kapcsán. 1841. március 19-én letette az ügyvédi vizsgáját.

Ezután egészen az irodalomnak szentelte magát. 1842–1843-ban kiadója volt az Országgyűlési Almanachnak. 1844-től szerkesztette a Regélő Pesti Divatlapot, melynek kiadását Pesti Divatlap címen folytatta 1844. július 6-tól 1848. június 25-ig. Felismerte Petőfi Sándor tehetségét, és egy évig segédszerkesztőként alkalmazta, később azonban szembefordult vele, sőt a szabadságharc idején – egy névtelen hírlapi cikkben – durván megtámadta. Számos irodalmi vitája volt, 1845-ben még párbajt is vívott a Honderű szerkesztőjével. E mellett 1846-ban Magyar föld és népei címmel folyóiratot adott ki.

1849 elején, mikor a császári sereg Budapestre bevonult, a többek közt Vahotot is elfogták, majd rövid időre bebörtönözték. Az 1856. év elején a Budapesti Visszhang mellé szegődött segédszerkesztőnek. 1857. január 11-től 1862. szeptember 30-ig a Napkelet című hetilapot szerkesztette.

Legnagyobb érdeme a nemzetiségünk érdekében kifejtett lankadatlan buzgalma és ő volt az, aki a közfigyelmet régi építészeti műemlékeink, népviseleteink iránt képben felébreszteni kezdte.

Mikszáth Kálmán Vahot Imrét úgy jellemezte, mint aki ritkán szól, fukar a beszéddel, csak néha-néha teszi bőbeszédűvé egy-egy kötekedő szó. Mikszáth írja: „Nagyon jellemző az, hogyha dicsekedni akart, mindig azt hozta föl: – Én neveltem fel Petőfi Sándort. Azért éltem én. Az az én dicsőségem. A sors engem választott ki eszközül arra. Petőfi sohasem lett volna az nélkülem, amivé lett.”

Művei

[szerkesztés]
  • Még egy szózat a magyar színház ügyében. Pest, 1840
  • Zách nemzetség, eredeti tört. szomorújáték 5 szakaszban. Buda, 1841
  • Országgyűlési szállás. Vígjáték. Pest, 1844
  • Restauráczió. Vígjáték. Buda, 1845 Online
  • Még egy tisztújítás. Vígjáték Buda, 1845
  • Éljen a honi! és Sorsjáték. Két egyfelvonásos vígjáték. Pest, 1845
  • Szerelmi és házaséleti ismeretek tára (Conversations-Lexikon). Első füzet. 1845
  • Költő és király. Vígjáték Mátyás korából; Beimel Ny., Pest, 1846
  • A honvéd őrangyala. Regényes korrajz. 1850
  • A magyar menekültek Törökországban. Ismeretlen adatok az 1849-ki emigratió történetéhez. 1850
  • Losonczi Phönix. Történeti és szépirodalmi emlékkönyv, 1–3.; szerk. Vahot Imre; Vahot Imre, Pest, 1851–1852
  • Ködfátyolképek. Pest, 1853. Három kötet
  • Magyarország és Erdély képekben, 1–4. köt.; szerk. Kubinyi Ferenc, Vahot Imre; Emich Ny., Pest, 1853–1854; hasonmás: Kossuth, Bp., 2006
  • Dalok a Huszárcsíny népszinműből. 1855
  • Magyar írók pályakönyve; szerk. Vahot Imre; Gyurian Ny., Pest, 1856
  • Vándorórák. Utazási kalauz Bécstől Triesztig… Padua, Verona, Bergamo, Milano, Monza, Como… 1859. Két kötet.
  • Dalok a Bányarém című eredeti népregéből. 1860
  • Magyar történelmi képcsarnok. A „Hunyady-ház diadalünnepe», „Mátyás az igazságos”, „Báthory István lengyel király bevonulása Krakkóba” és „Egervár hősi megvédése” című képek költői magyarázata. 1860
  • Honvédek könyve : történelmi adat-tár az 1848-ki és 1849-ki magyar hadjáratból. Szerk. 1861
  • Az 1862. londoni világkiállítás emlékkönyve. 1863
  • A budai császárfürdő leírása. 1863.
  • Napkeleti virágnyelv a legjelesebb magyar írók műveiből. 1863
  • Lisznyay Kálmán élet- és jellemrajza. 1863
  • A magyar nép testi, lelki bajai és szenvedései. 1864
  • Budapesti Kalauz. 1864
  • Magyar honvéd, vagy Budavár bevétele 1849-ben. 1870
  • Gróf Batthyány Lajos, az 1. magyar ministerelnök élet- és jellemrajza; kiad. Vahot Gyula; Kunosy-Réthy Ny., Bp., 1873
  • Vahot Imre és Petőfi Sándor emlékezete, 1–2. köt.; összeáll. Vahot Gyula; Kocsi Ny., Bp., 1880
  • Petőfi Sándor élete és művei. uo., 1884
  • Levelei Egressy Gáborhoz 1856–1860. In. Irodalomtörténeti Közlemények 1903
  • Pesti Divatlap; szerk. Vachot Imre, vál., utószó Rigó Béla; Minerva, Bp., 1974
  • Vahot Imre válogatott színházi írásai, 1840–1848; hasonmás kiad.; vál., utószó, jegyz. Szigethy Gábor; MSZI, Bp., 1981 (Színháztörténeti könyvtár)
  • Magyar táj- és életképek. Vallomások, tanulmányok és útirajzok; vál., szerk., szöveggond. Fülöp Lajos és Lisztóczky László; Pallas, Gyöngyös, 2006
  • A néma-barátok emlékei Majkon; in: Majk, remeteség és posztógyár; szerk. Forgács József; Forgács József, Oroszlány, 2010 (Vértesi legendák)

Megjegyzések

[szerkesztés]
  1. ↑ A síron tévesen szerepel 1870 a halál dátumául.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  2. ↑ Vahot, Emmerich (BLKÖ)
  3. ↑ Demmel József: Az irodalom (szociális) hálója. Közelítések Vahot Imréhez Sic Itur Ad Astra 59. (2009) 20. évf., 255. old.

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]
  • Ferenczy Jakab-Danielik József: Magyar írók. Életrajz-gyűjtemény. Pest, Szent István Társulat, 1856; 600-601. old.
  • Evangélikus arcképcsarnok. Szerk. Tóth-Szöllős Mihály. Bp., Evangélikus Sajtóosztály, 2002.
  • Farkas Zsuzsa: Festő-fényképészek 1840-1880. Kecskemét, Magyar Fotográfiai Múzeum, 2005.
  • Kozma György: Heves megyei színészek és színházközeli emberek életrajzai az anyakönyvi bejegyzések tükrében. (I. rész. Ezerkilencszáznégyig). = Archivum 2005. 17. sz. 179-261.
  • Leszler József: Nótakedvelőknek. Bp., Zeneműkiadó, 1986.
  • Magyar Nagylexikon. Főszerk. Élesztős László (1-5. k.), Berényi Gábor (6. k.), Bárány Lászlóné (8-). Bp., Akadémiai Kiadó, 1993-.
  • Magyar színházművészeti lexikon. Főszerk. Székely György. Bp., Akadémiai Kiadó, 1994.
  • Magyar Színművészeti Lexikon. Szerk. Erődi Jenő és Kürthy Emil összegyűjtött anyagának felhasználásával... Schöpflin Aladár. [Bp.], Országos Színészegyesület és Nyugdíjintézete, [1929].
  • ponori Thewrewk József: Magyarok születésnapjai. Pozsony, Schmidt Antal, 1846.
  • Új magyar irodalmi lexikon. Főszerk. Péter László. Bp., Akadémiai Kiadó, 1994.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Vahot_Imre&oldid=26776026”