Vasadi Péter – Wikipédia

Vasadi Péter
A Szép versek antológiában megjelent portréinak egyike Csigó László felvétele
A Szép versek antológiában megjelent portréinak egyike
Csigó László felvétele
SzületettVasadi Péter
1926. június 1.
Újpest
Elhunyt2017. november 24. (91 évesen)[1]
Budapest[1]
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar
Foglalkozásaköltő
író
esszéíró
műfordító
IskoláiMÚOSZ Újságíró Iskola (–1970)
KitüntetéseiJózsef Attila-díj (1991)
Füst Milán-díj (1996)
Kossuth-díj (2012)
A Nemzet Művésze (2014)
SírhelyeFiumei Úti Sírkert[2]
Sablon • Wikidata • Segítség

Vasadi Péter (Újpest, 1926. június 1. – Budapest, 2017. november 24.) a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth-díjas és József Attila-díjas magyar költő, író, esszéíró, irodalomkritikus, műfordító.

Életútja

[szerkesztés]

Hadapródiskolába járt Nagyváradon és 1944-től Thaidorfban (Bajorország). 1947-49-ben Budapesten egy bőrkereskedésben inaskodott. 1948-ban esti iskolában érettségizett. 1951-ben az Eötvös Loránd Tudományegyetemen magyar-német (orosz) szakos középiskolai tanári diplomát szerzett. Egyetemi tanulmányai alatt segédmunkából és műszaki rajzolásból tartotta fenn magát. 1952-1967 közt tervezési csoportvezetőként működött a Konzerv- és Húsipari Szállítási Vállalatnál (KOHUSZ). 1967-től az Új Ember és a Vigilia c. keresztény lapok munkatársa lett, közben 1970-ben elvégezte a MÚOSZ újságíróiskolát.

Munkássága

[szerkesztés]

A magunk kenyerén című antológiában (Budapest, 1971) jelentkezett verseivel (Erdei óda, Hát így mész el, Megtérsz alkonyatkor, Fegyvertelenül, Kiáramlik a szél, Homokakol).[3] Később is szerepelt antológiákban, például Az év esszéi (Budapest, 2003-2006), Karácsony fényei : vallomások, elbeszélések, versek (Budapest, 2011). Egyre több önálló kötettel jelentkezett. Az elvont tárgyiasság versalkotói módszerét alkalmazza, transzcendens ihletésű verseiben és prózájában az irgalom, a szeretet, az emberség kapaszkodóit kutatja.

Németh István Péter költő-irodalomtörténész „Az égi tanonc” című esszéjében (2001) faggatja Vasadi Fényromok c. verskötetét és Innen című válogatott verseit, mintegy érzékelteti Vasadi hitelességét, amire már Esterházy Péter is rámutatott: „Szegény Vasadi Péter! nem elég neki, hogy mi, olvasói, állandóan fiatalságát emlegetjük, pedig Esterházy rég figyelmeztetett: nem mintha VP örökifjú volna, most a hetvenedik életévéhez közelebb olyan könyvvel jelentkezett, mint egy elsőkötetes csodagyerek. Ki más mondhatná ki, s ki másnak hinnénk el olyan evidenciákat, hogy a violának hatalma van, s hogy nem az erőszak erős, hanem a lélekzet.”[4]

Magánélete

[szerkesztés]

1952-ben feleségül vette Marcsek Editet.

Ars poeticája

[szerkesztés]

„Az én ars poeticám az akaratlan kiszolgáltatottság; ez nem esztétikai fogalom, bár nem vagyok benne biztos, hogy csak az esztétikai fogalom, amit annak tartunk. Filozófiából, tudományból is átúszik sok minden, utóbbi a legelvontabb költészet; nem az szól bele a költészetbe, hanem benne van.”[5]

Kötetei

[szerkesztés]
  • Jelentés Babylonból, versek, Szépirodalmi Könyvkiadó, 1974
  • Ének a szomjúságról, versek, Szépirodalmi Könyvkiadó, 1976
  • Tamariszk, versek, Szépirodalmi Könyvkiadó, 1978
  • Tűzjel, esszék, Szent István Társulat, 1978
  • Hó és madarak, versek, Szépirodalmi Könyvkiadó, 1982
  • Az ember reménye, esszék, Ecclesia Kiadó, 1982
  • Nem kő, se csillag, versek, Szépirodalmi Könyvkiadó, 1984
  • Fényromok, versek, Szépirodalmi Könyvkiadó, 1987
  • Fahíd, válogatott és új versek, Szépirodalmi Könyvkiadó, 1990
  • A szív szüntelen mormolása, levélregény, Szent István Társulat, 1991
  • A szív tágassága, esszék, Hatodik Síp Alapítvány, Új Mandátum, 1993
  • Ahogy én tudom, esszék, Hatodik Síp Alapítvány, Új Mandátum, 1994
  • A viola hatalma, versek, Széphalom Könyvműhely, 1995
  • Tettetés nélkül, karcolatok, elbeszélések, Nemzeti Tankönyvkiadó, 1995
  • Sürget az idő, esszék, Magyar Helikon, 1996
  • Különben szétesik..., esszék, Nemzeti Tankönyvkiadó, 1996
  • Kinéz tengerre ablakon, versek, Kortárs Kiadó, 1997
  • Csoportkép – Látás, jelek, jelentés, irodalomkritikák, Kortárs, 1998
  • Mézízű vas, versek, Új Forrás Könyvek, 1998
  • Üdvösség ideje, esszék, Széphalom Könyvműhely, 1998
  • Egy nap süt idebent, irodalomtörténeti tanulmányok, Nemzeti Tankönyvkiadó, 1999
  • Nem ragyogtak hiába, prózai írások, Kairosz Kiadó, 2002
  • A zendülés vízszaga, versek, Széphalom Könyvműhely, 2002
  • Ha az áldozat elszabadul, próza, Széphalom Könyvműhely, 2004
  • Hajnal Kentuckyban, versek, Kortárs, 2005
  • A kígyó bőre, nyolc dialógus a létről, Kortárs, 2005
  • Séta tűzben, virágban, versek, Szent István Társulat, 2005
  • Körülnéz. Megköszöni., jegyzetlapok hitről, emberről, világról, Szent István Társulat, 2006
  • Intarzia, versek, Kortárs Kiadó, 2007
  • A figyelem kertvárosa, versek, szerzői kiadás, 2008
  • Kenyeret adtál..., prózai írások, Szent István Társulat, 2009
  • Vasadi Péter válogatott versei, válogatott versek, Magyar Napló, 2009
  • Opál beszéd, versek, Parnasszus, 2011
  • Világpor, versek, Magyar Napló, 2012
  • Sokan vagyok, esszék, Magyar Napló, 2014
  • Tetőzés; Napkút, Budapest, 2014
  • Csönd születik; Napkút, Budapest, 2016
  • Szerelem és Szerelem. Válogatott versek; szerk. Szénási Zoltán; Új Forrás, Gerecse–Tata, 2018 (Új Forrás könyvek)
  • A kórus kitart. Zenei témájú művek és válogatott versek; vál. Halmai Tamás, Zsille Gábor; Magyar Napló, Budapest, 2018
  • Tenger mögötte. "Új versek, 2016. IV.–"; szerk., szöveggond., utószó Bende József; Vigilia, Budapest, 2018
  • Vasadi Péter összes verse; szerk., szöveggond. Zsille Gábor; Magyar Napló–Írott Szó Alapítvány, Budapest, 2021–2022
    • 1. 1961–1987
    • 2. 1988–2005
    • 3. 2006–2017

Fordításaiból

[szerkesztés]
  • Lanza del Vasto:[6] Júdás. Regény; ford., utószó Vasadi Péter; Ecclesia, Budapest, 1983. 236 p.

Díjak, elismerések

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ a b [1]
  2. ↑ Jövő pénteken temetik Vasadi Pétert, 2017. december 12.
  3. ↑ Szerzőtársai ezen antológiában: Bertók László, Czigány György, Dobai Péter, Horváth Lajos, Ízes Mihály, Kassai Ferenc, Nádasdi Éva, Nádor Tamás, Sorbán-Szabó Zoltán, Suhai Pál, Szabó Sándor, Verbőczy Antal, Veress Miklós.
    A bevezető ismertetéseket írták: Tüskés Tibor, Borsos Miklós, Csoóri Sándor, Fodor András, Juhász Ferenc, Fodor József, Szécsi Margit, Török Endre, Sipos Gyula, Kenyeres Zoltán, Rónay György, Kormos István, Takács Imre. Fotósok: Balla Demeter, Koffán Károly, Moser Zoltán, dr. Varga Gyula.
  4. ↑ Németh István Péter: Az égi tanonc - rec. - triptichon Vasadi Péter költészetéről-, 2001.. [2010. június 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. március 16.)
  5. ↑ Vasadi Péter 85 éves, Litera, 2011. május 18.
  6. ↑ Lanza del Vasto (1901-1981) olasz katolikus költő, író és filozófus.
  7. ↑ Vasadi Péter Kossuth-díjas, Litera, 2012

Források

[szerkesztés]
  • Új magyar irodalmi lexikon III. (P–Zs). Főszerk. Péter László. Budapest: Akadémiai. 1994. 1223–1224. o. ISBN 963-05-6807-1  
  • Ki kicsoda 2000: Magyar és nemzetközi életrajzi lexikon, csaknem 20 000 kortársunk életrajza, főszerk. Hermann Péter, I–II, Budapest, Greger-Biográf, 1999, ISSN 1215-7066 Vasadi Péter szócikkét ld. II. köt. 1708. o.
  • Bozók Ferenc: Szeretet és elfogadás Vasadi Péter írásaiban; in. Vigilia folyóirat, 2016. szeptemberi lapszám
  • Halmai Tamás: Szegénység és ragyogás. Írások Vasadi Péter műveiről; Cédrus Művészeti Alapítvány–Napkút, Budapest, 2012
  • Szénási Zoltán: Vasadi Péter; Balassi, Budapest, 2014 (Kortársaink)
  • Németh István Péter: Vaslármából fuvolaszó. Írások Vasadi Péterről; Cédrus Művészeti Alapítvány, Budapest, 2021
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Vasadi_Péter&oldid=26776550”