Velics Antal – Wikipédia

Velics Antal
Született1855. március 14.
Szécsény
Elhunyt1915. február 15. (59 évesen)
Budapest
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar magyar
Foglalkozásaorvos,
földbirtokos,
amatőr orientalista, nyelvész
IskoláiBudapesti Tudományegyetem (–1879, orvostudomány)

Velics Antal aláírása
Velics Antal aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Velics Antal témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Lászlófalvi Velics Antal (Szécsény, 1855. március 14.Budapest, 1915. február 15.) orvos, földbirtokos, amatőr orientalista, nyelvész.

Élete

[szerkesztés]

Velics Antal ügyvéd és Haynald Teréz fia. Apját négyéves korában elveszítette és neveltetéséről anyai nagybátyja, Haynald Lajos kalocsai érsek gondoskodott.

Orvosi tanulmányait a budapesti, bécsi és párizsi egyetemen végezte. 1879-ben Budapesten avatták orvosdoktorrá. Budapesten a Rókus Kórházban praktizált.

Járt Algériába, Egyiptomban, évekig élt Kínában, Japánban és Mexikóban. Kiválóan tudott németül, angolul és franciául, de elsajátította a héber, arab, török és valamilyen fokon a japán és kínai nyelvet is.

Lefordította azokat a kincstári deftereket, amelyek valószínűleg gróf Marsigli révén kerültek a bécsi császári könyvtárba. Ezeket az MTA adta ki. 1899-ben saját költségén jelentette meg tanulmányát a kínai–magyar nyelvrokonságról.

A fiatal Ágner Lajos tőle kezdett japánul és kínaiul tanulni. A Turáni Társaságnak 1910-es megalakulásától kezdve tagja volt.

Egy baleset során eltörte a lábát, amely sohasem gyógyult meg teljesen és mankóval kényszerült járni. Idős korára fél szemére megvakult. 1915. február 15-én öngyilkosságot követett elː a saját tulajdonú, Erzsébet körúti bérházának harmadik emeletéről a belső udvarra vetette magát.

Művei

[szerkesztés]
  • 1885 Török levelek a kismartoni levéltárból 1607–1643. Történelmi Tár.
  • 1886/1890 Magyarországi török kincstári defterek 1543–1639 I-II. Budapest. (társszerző Kammerer Ernő)
  • 1899 A khinai nyelv szerepe az ural-altáji, indo-európai és sémi nyelvekben. Budapest, Stephaneum.
  • 1900 Über die Urquelle aller Sprachen. Leipzig, Otto Harrassowitz'sche Buchhandlung.
  • 1901 A nyelvek egységéről, vagy, Hogyan beszéltek magyar eleink? Budapest, Athenaeum.
  • 1905 Nyelvegység és hangutánzás. Rendszertani tanulmány. Budapest.
  • 1905 Versuch eines natürlichen Systems in der Etymologie. Breslau.
  • 1906 Keresztényszocialis irányeszmék. Adalékok a keresztényszociális programmhoz. Budapest.
  • 1909 Onomatopöie und Algebra. (Eine etymologische und sprachphilosophische Studie). Budapest.

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]