Venyera–5 – Wikipédia

Venyera–5
Ország	Szovjetunió
Űrügynökség	NPO Lavocskin
Gyártó	NPO Lavocskin
Küldetés típusa	űrszonda
Küldetés
Célégitest	Vénusz
Indítás dátuma	1969. január 5.
Indítás helye	Bajkonuri űrrepülőtér, 1. indítóállás
Hordozórakéta	Molnyija–M
Megérkezés	1969. május 16.
Az űrszonda
Tömeg	1130 kg
A Wikimédia Commons tartalmaz Venyera–5 témájú médiaállományokat.

A Venyera–5 a szovjet Venyera-program ötödik űrszondája volt. A szovjet Vénusz-szonda leszállóegysége méréseket végzett a bolygó éjszakai oldalának légkörében. Feladata megegyezett a korábbi, Venyera–4 jelzésű űrszonda küldetésével.

A Venyera-4 mérései alapján a leszállóegységet megerősítették, így az egész űrszonda tömege 1130 kg-ra nőtt. A megerősítés miatt a leszállóegység 2,7 MPa elviselésére is alkalmas lett. Ejtőernyőjét kisebbre tervezték elődeinél, hogy a leszállás gyorsabban történjen. Műszereit a pontosság növelése érdekében továbbfejlesztették.

Az űrszondát 1969. január 5-én indították. Mivel pályája 25 ezer km-rel elkerülte volna a Vénuszt, ezért a Földtől 15,5 millió km távolságban pályakorrekciót hajtottak végre. 131 napi repülés után 1969. május 16-án 7 óra 1 perckor belépett a Vénusz légkörébe. A Vénusztól 37 ezer km-re leválasztott leszállóegységet először a légkör, majd az ejtőernyő fékezte. Leereszkedés közben a légköri mérések 53 percen keresztül tartottak. 17 km-re a felszíntől megszakadt a kapcsolat a leszállóegységgel. Ennek oka, hogy a külső nyomás elérte a 2,7 MPa-t, amit az egység már nem volt képes elviselni.

A Venyera–5 és Venyera–6 űrszondák közös küldetésükön több mint 70 légnyomás- és 50 hőmérsékletmérést végeztek. Méréseikből adiabatikus változást feltételezve az következett, hogy a Vénusz felszínén 500+-60 °C a hőmérséklet, 10+-4 MPa a légnyomás. Ezen adatokat felhasználva vált lehetővé olyan szondák tervezése, melyek képesek voltak leszállni a bolygó felszínén.

• Űrhajózási lexikon. Főszerk. Almár Iván. Budapest: Akadémiai – Zrínyi. 1984. ISBN 963 326 544 4