Vincze Imre (zeneszerző) – Wikipédia

Ez a szócikk a zeneszerzőről szól. Hasonló címmel lásd még: Vincze Imre (egyértelműsítő lap).

Vincze Imre (Kocs, 1926. szeptember 26. – Budapest, 1969. május 3.) magyar zeneszerző, Erkel Ferenc-díjas (1952, 1956).

Édesapja Vincze Imre, Kocs község református elemi népiskolájának az igazgatója volt, édesanyja is ott tanított. Középiskolai tanulmányait a tatai Piarista Gimnáziumban végezte, majd 1945-ben felvételt nyert a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolára, Budapestre. Itt Szabó Ferenc növendékeként diplomázott 1951-ben.

Lediplomázva, volt tanára mellett tanársegéd, majd tanár lett. Ezt követően haláláig főiskolai docensként a zeneszerzés tanszakot vezette. Súlyos betegségben hunyt el, 42 évesen, Budapesten.

Életműve gerincét komolyzenei művek, népdalfeldolgozások és filmzenék alkották, de színpadi művet is komponált. A dodekafónia magyarországi meghonosítása részben az ő nevéhez fűződik.

• I. szimfónia (1951)
• I. vonósnégyes (1952)
• II. szimfónia (1953)
• Hegedű-zongora szonáta (1956)
• Movimento sinfonico (1957)
• II. vonósnégyes (1958)
• Aforismo (1959)
• Cantanta senza parola (1960)
• Fantázia és fúga (1960)
• Concertino (1961)
• III. vonósnégyes (1961)
• Divertimento (1962)
• III. szimfónia (1963)
• Per fagotto e pianoforte (1964)
• IV. vonósnégyes (1965)
• Rapsodia concertana (1966)
• Perzsa dalok (1967) – szöveg: Omár Khajjám
• Jegyzetlapok (1967)
• Andante és allegro (1967)
• Korál és fúga (1968)

• Bújdosik az árva madár (1953)
• Szerelem, szerelem (1955)
• Édesanyám rózsafája (1967)

• Kiskrajcár (1953)
• Budapesti tavasz (1955)
• Egy pikoló világos (1955)
• Külvárosi legenda (1957)
• Égi madár (1957)
• Vasvirág (1958)
• Csempészek (1958)
• Álmatlan évek (1959)
• Hosszú az út hazáig (1960)
• Próbaút (1960)
• Párbeszéd (1963)
• Karambol (1964)
• Fügefalevél (1966)
• Kötelék (1968)
• Imposztorok (1969)

• Devecseri Gábor: Odüsszeusz szerelmei (1961)

• Erkel Ferenc-díj (1952 és 1956)

• Magyar életrajzi lexikon

• Egy pikoló világos