Visočane – Wikipédia

Visočane
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeZára
KözségPoličnik
Jogállásfalu
Irányítószám23241
Körzethívószám(+385) 023
Népesség
Teljes népesség350 fő (2021. aug. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság98 m
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 44° 12′ 14″, k. h. 15° 20′ 49″44.203922°N 15.346992°EKoordináták: é. sz. 44° 12′ 14″, k. h. 15° 20′ 49″44.203922°N 15.346992°E
SablonWikidataSegítség

Visočane falu Horvátországban Zára megyében. Közigazgatásilag Poličnikhoz tartozik.

Fekvése

[szerkesztés]

Zára központjától légvonalban 13 km-re, közúton 16 km-re északkeletre, községközpontjától 4 km-re északnyugatra, Dalmácia északi részén, Ravni kotar közepén fekszik.

Története

[szerkesztés]

Ravni kotar legősibb falvai közé tartozik. A falutól északra fekvő temetőben álló régi plébániatemploma a 12. században épült. Első írásos említése 1446-ban történt, amikor plébániája mellett akkori papját is megemlítik.[2] Területe a 14. század végétől velencei uralom alatt állt. 1581-ben Poličnik várának elestével török uralom alá került, majd 1669-ben a kandiai háborút lezáró békével került vissza a Velencei Köztársasághoz. A 18. század végén Napóleon megszüntette a Velencei Köztársaságot. 1797 és 1805 között Habsburg uralom alá került, majd az egész Dalmáciával együtt az Első Francia Császárság része lett. 1815-ben a bécsi kongresszus újra Ausztriának adta, amely a Dalmát Királyság részeként Zárából igazgatta 1918-ig. 1857-ben 190, 1910-ben 298 lakosa volt. Ezt követően előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. Lakói főként mezőgazdaságból és állattartásból éltek, de sokan dolgoztak a közeli Zárán is. 2002-ben Ivan Kevrić plébános a falu szülötte kiadta “Visočane” című monográfiáját, melyben feldolgozza a falu történetét, az itt szolgált papok tevékenységét, az iskola történetét, az itt élő családok eredetét, a honvédő háború itteni eseményeit és a néprajzi hagyományokat.[2] A településnek 2011-ben 372 lakosa volt.

Lakosság

[szerkesztés]
Lakosság változása[3][4]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
190 473 211 278 258 298 530 444 506 526 547 534 488 524 396 372

Nevezetességei

[szerkesztés]
  • Páduai Szent Antal tiszteletére szentelt plébániatemploma a falu közepén áll. A 18. században építették, 1875-ben Josip Toth plébános idejében meghosszabbították, akkor nyerte le mai formáját. 1896-ban, majd 1986-ban teljesen megújították. A templom egyhajós épület, sekrestyével, márvány főoltárán Paduai Szent Antal szobra áll baljában a kis Jézussal, jobbjában fehér liliommal. Berendezéséből említésre méltó még Szent Mihályt ábrázoló fából faragott szobra (eredetije ma a zárai egyházi műtárgyak állandó kiállításán látható), a szintén fából faragott Szeplőtelen fogantatás szobor, valamint a kőből faragott keresztelőkút és szenteltvíztartó. A homlokzat feletti harangtornyában két harang látható. Ezek egyike az I. világháborúban beolvasztásra került, de 1988-ban pótolták. A templom előtt helyezték el 2002-ben a két világháború áldozatainak emlékművét. A plébániaházat a 18. században építették, 1996 és 2000 között bővítették és megújították.[2]
  • Mihály arkangyal tiszteletére szentelt régi plébániatemploma a 12. században épült. Több évszázadig szolgált a falu plébániatemplomként. Legértékesebb tárgya az 1497-ben öntött harang, mely az egyik legrégibb megmaradt harang Dalmácia területén. A templomot 1977-ben megújították. Benne egy kőoltár és Szent Antal szobra látható. A templomot a falu temetője övezi.[2]
  • A Poličnik felé vezető út mellett egy 1988-ban épített kis úti kápolna áll a Boldogasszony tiszteletére szentelve.

További információk

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]