Walkman – Wikipédia

A Walkman (stilizálva: WALKMAN) a Sony hordozható médialejátszó készülékeinek összefoglaló neve. Az eredeti, 1979-ben megjelent Walkman egy hordozható kazettás magnetofon volt, amely lehetővé tette, hogy az emberek helyváltoztatás közben is zenét hallgathassanak.^[1][2] Népszerűségének köszönhetően „walkmannek" hívták a más gyártók által előállított hasonló készülékeket is.^[3] 2010-es megszűnéséig a Sony nagyjából 200 millió kazetta-alapú Walkmant készített.^[4]

A Walkman márkaelnevezést a Sony szinte összes hordozható eszközénél használta, például a DAT, MiniDisc, CD lejátszók (amelyet eredetileg Discmannek hívtak, majd váltottak CD Walkmanre), rádiók, digitális hang- és médialejátszók és mobiltelefonok esetében is.^[5][6] A 2020-as években már csak digitális hang- és médialejátszó termékeket gyártottak.

Japánul (ウォークマン) „uwokman", angolul walkman, magyarul pedig a sétálómagnó elnevezést kapta.

Az első Walkman prototípust egy átalakított Sony Pressmanből készítették.^[7] Ez egy újságírók számára kifejlesztett kompakt magnetofon volt, amely 1977-ben jelent meg.^[8]

A fémházas kék-ezüst Walkman TPS-L2 volt a világ első olcsónak számító személyes sztereó készüléke. 1979. július 1-jével került forgalomba Japánban, ¥33.000-os áron,^[9] s bár a Sony arra számított, hogy nagyjából 5000 darabot fognak belőle havonta eladni, az első két hónapban több mint 30 000 kelt el belőle.^[7]

A Walkman a nemzetközi piacra is betört. A tengerentúli forgalmazó cégek eleinte ellenállni próbáltak a wasei-eigo elnevezésnek, így történhetett, hogy az Egyesült Államokban Soundabout, Ausztráliában és Svédországban Freestyle, Angliában pedig Stowaway néven próbálták értékesíteni.^[10] Az 1980-as évekre azonban világszerte elterjedtté vált a Walkman név, így a Sony a későbbiekben mindenhol ezt használta. Magyarországra az 1980-as évek közepén érkezett.^[11][12]

A Sony az 1980-as években folyamatosan fejlesztette Walkman termékeit. 1981-ben mutatta be a második Walkman modelljét, a WM-2-t, amely jóval kisebb volt a TPS-L2-nél, köszönhetően annak, hogy megfordították benne a motoros mágneses fejet és puha nyomógombokat kapott. Az első Dolby zajszűrős rendszerrel ellátott széria 1982-ben látott napvilágot,^[13] a WM-20, az első ultra-kompakt, kazetta méretű Walkman, amely könnyebben elfért táskában és zsebben is,^[6] 1983-ben jelent meg, az első automata visszatekeréssel ellátott modell pedig 1984-ben jött ki.^[14]

1985 októberében a WM-101 lett az első gumstick tölthető akkuval rendelkező lejátszó,^[6] 1986-ban pedig bemutatásra került az első olyan készülék, amelyhez távirányító és napelem is társult (WM-F107).

1989-ben, a tizedik évfordulóra Japánban korlátozott példányszámban piacra kerültek a réz- és ezüstborítású modellek (WM-701S/T). Mindkettőből csak párszáz darabot gyártottak.^[15] 1994. július 1-én, a 15. évfordulón szintén megjelent egy ünnepi modell, amelybe függőlegesen kellett elhelyezni a kazettát,^[16] az 1999. július 1-i 20. évfordulón pedig kijött a „presztízs” modell.

1989-re, 10 évvel az első modell megjelenését követően a Sony több mint 50 millió Walkmant gyártott, 1992-ig ez a szám 100 millióra, majd 1995-ig 150 millióra nőtt.^[17] 1999-ig, 20 évvel az első készülék megjelenését követően a Sony összesen 186 millió kazettás Walkmant készített.^[18]

A hordozható CD lejátszók végül kiszorították a Walkmant,^[19] s Japánban gyártása 2010-ben véget is ért. Az utolsó elérhető kazetta-alapú, Amerikában forgalmazott modell a WM-FX290W volt,^[20][21] amely 2004-ben került piacra.

A Walkman marketingjének köszönhetően épült be a globális kultúrába a „japánság”, amely egyet jelent a miniatürizálással és a high-tech fogalmával. A reklámokban szereplő „Walk-maneket" és „Walk-womaneket" (sétálómagnós férfiakat és nőket) igyekeztek a nézők képére formálni.^[2]

A reklámkampány során külön kihangsúlyozták a termékek személyre szabhatóságát. A Walkman megjelenése előtt a legáltalánosabb hordozható zenelejátszó-eszköz a táskarádió volt, amelyen kizárólag a rádiócsatornák adásait lehetett hallgatni.^[22] A személyre szabható lejátszási lista megváltoztatta az emberek zenefogyasztási szokását. A potenciális vevőnek lehetősége nyílt kiválasztani a számára legmegfelelőbb mobil zenehallgatási technológiát, emellett a termék használója maga választhatta ki, milyen zenét szeretne hallgatni, erre pedig kifejezetten fogékonyak voltak a tinédzserek, akik nagyban hozzájárultak a termék(ek) sikerességéhez.^[22] A Sony változatos funkciókkal és megjelenéssel igyekezett elérni, hogy mindenki megtalálja a magának megfelelő típust. A nagyközönséget célzó, mindeközben a személyre szabhatóságot kihangsúlyozó marketingstratégiájával a Sony megalkotta a tökéletes receptet.^[2]

Meghatározó kulturális hatása volt a Walkmannek, s a világon mindenhol elterjedtté vált.^[23] A Time magazin szerint a készülék „forradalmi módon egyesítette a hordozhatóságot (két AA-s elemmel működött), és az egyszemélyes élményt (volt fejhallgató jack bemenete, hangszóróval viszont nem rendelkezett). Felhasználók ezrei számára jelentette a Walkman az ideális terméket, akik olyan kompakt hanglejásztó készülékre vágytak, amelyet bárhová magukkal vihetnek."^[7] A The Verge szerint a Walkman megjelenésével „megváltozott a világ".^[24]

Komoly hatással volt az 1980-as évek kultúrájára:^[7] 1986-ban a „Walkman" szó bekerült az Oxford English Dictionary-be,^[7] milliók kezdték el használni sportoláshoz (például az akkoriban népszerűvé vált aerobichoz),^[7] 1987 és 1997 között népszerűsége és a sétát előnyben részesítők száma 30%-kal nőtt,^[7] emellett más gyártók, mint az Aiwa, Panasonic és Toshiba is készítettek hasonló termékeket és 1983-ban először fordult elő, hogy több kazetta került eladásra, mint bakelitlemez.^[7]

A Walkman nem csak a zenéhez, hanem a technológiához fűződő viszonyunkat is gyökeresen megváltoztatta „egyszemélyes” tulajdonságának köszönhetően, ugyanis lehetővé tette, hogy a felhasználók a saját maguk által választott zenéket hallgathassák rádió helyett. A személyes tech, mint például a személyi számítógép vagy a mobiltelefon előfutáraként is emlegették.^[25] Hatására az emberek nyilvános helyeken is elkezdtek fejhallgatót viselni, ennek kapcsán az Egyesült Államokban 1982-ben Woodbridge, New Jersey polgármestere betiltotta a Walkman nyilvános használatát, hivatkozva a gyalogosokat ért balesetek megnövekedett számára.^[26]

A Walkmannek köszönhetően a magnókazetta is jóval népszerűbbé vált, pár év alatt letaszította a trónról a bakelitlemezt, s egészen 1991-ig, a CD megjelenéséig első számú hanghordozónak számított.^[27][28]

Német nyelvterületen minden hang lejátszó eszközt elkezdtek „walkmannek" hívni, ezért 2002-ben az Osztrák Legfelsőbb Bíróság úgy határozott, hogy a Sony nem tilthat el másokat attól, hogy "walkman" névvel illessék a hasonló termékeket (lásd fajtanévvé vált névjegy jelenség).^[3]

2019-ben, a termék 40. évfordulójának emlékére Tokió Ginza negyedében emeltek egy gigantikus Sports Walkman FM szobrot.^[29]

1989-ben a Sony piacra dobta hordozható Video8 rögzítőjét „Video Walkman" néven, 1990-ben pedig előrukkolt a Digital Audio Tape (DAT) lejátszóval, amelyet „DAT Walkman" néven forgalmazott,^[30] majd 1992-ben MiniDisc lejátszóit is „MD Walkman" néven mutatta be. 1997-ben a Sony hordozható CD lejátszóját, vagyis Discmanjét átnevezte „CD Walkmanné".^[18]

A Sony 1999. december 21-én mutatta be első digitális hanglejátszó eszközét „Network Walkman" néven, VAIO néven futó egyéb lejátszói mellett. Az első eszköz, amely Memory Stick tárolással operált, „MS Walkman" névre hallgatott,^[31] soron következő termékei pedig már beépített solid-state flashmemóriát kaptak. 2000-től a Walkman márka (a kazettától a Memory Stick lejátszóig) összeolvadt, s apró "W." ikont kapott.^[32] A Sony Ericsson a későbbiekben Walkman-márkájú mobiletelefonokat is gyártott.^[33]

A 21. századi digitális hanglejátszók (DAP) piacán a Sony már nem tudott akkora sikert aratni termékeivel, mint annak idején sétálómagnójával, ugyanis a rivális Apple iPodja vált a legkeresettebbé,^[34] így nemzetközi szinten is visszaesett a Walkman termékek eladása.^[35][36] A Walkman DAP-ok hazai pályán egy darabig még viszonylag jól teljesítettek, és 2005-ben, 2009-ben és 2010-ben sikerült megelőzniük az iPodot.^[37][38]

Egészen 2007-ig a Walkman DAP-ok és Hi-MD lejátszók üzemeltetéséhez szükség volt a SonicStage PC szoftverre.

A Sony napjainkban is gyárt Walkman típusú hordozható, digitális hang- és médialejátszó eszközöket.

Ez a szócikk részben vagy egészben a Walkman című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

• A Wikimédia Commons tartalmaz Walkman témájú kategóriát.
• A Sony hivatalos oldala