Yaya Touré – Wikipédia

Yaya Touré
Yaya Touré 2013-ban
Yaya Touré 2013-ban
Személyes adatok
Teljes névGnegneri Yaya Touré
Születési dátum1983. május 13. (41 éves)
Születési helyBouake, Elefántcsontpart
Állampolgárság
Magasság191 cm
Testtömeg90 kg
Posztközéppályás
Junior klubok
IdőszakKlub
1996–2000Elefántcsontpart ASEC Mimosas
Felnőtt klubok1
IdőszakKlubMérk.(Gól)
2001–2003Belgium Beveren70(3)
2003–2005Ukrajna Metalurh Doneck33(3)
2005–2006Görögország Olimbiakósz19(3)
2006–2007Franciaország AS Monaco27(5)
2007–2010Spanyolország FC Barcelona51(3)
2010–2018Anglia Manchester City220(62)
2018Görögország Olimbiakósz2(0)
2019–2020Kína Csingtao Huanghaj14(2)
Válogatottság
2004–2015Elefántcsontpart Elefántcsontpart101(19)
Edzőség
IdőszakKlub
2021ukrán Olimpik Doneck (segédedző)
2021orosz Ahmat Groznij (segédedző)
2022–angol Tottenham Hotspur (utánpótlás)
1 A felnőtt klubokban játszott mérkőzések és gólok csak a bajnoki mérkőzések adatait tartalmazzák.
A Wikimédia Commons tartalmaz Yaya Touré témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Gnegneri Yaya Touré (Bouake, 1983. május 13. –) elefántcsontparti válogatott labdarúgó,[1] edző.[2] Általában védekező középpályásként szerepelt klubjaiban, azonban támadóbb poszton is megállta a helyét.

Családjában nem ő az egyetlen focista, bátyja, Kolo Touré a Liverpoolban is játszott, míg öccse, Ibrahim Touré haláláig a francia Nice alkalmazásában állt.

Játékosként

[szerkesztés]

Klubcsapatokban

[szerkesztés]

A kezdetek

[szerkesztés]

Yaya 1996-ban kezdett játszani az ASEC Mimosas akadémiában. Ebből a klubból indult útjára Yaya mellett többek között Kolo Touré, Aruna Dindane, Salomon Kalou, Didier Zokora, Emmanuel Eboué, Gilles Yapi, Donald-Olivier Sié vagy Abdoulaye Traoré. Yaya két év után, 1998-ban sok klubtársához hasonlóan, a belga KSK Beveren csapatához került, ahonnan újabb két év után az ukrán Metalurh Doneck gárdájához igazolt. Ez a klubváltás annak ellenére csalódásnak számított, hogy új csapatából válogatták be először hazája válogatottjába, hiszen több elefántcsontparti kortársa, mint például Eboué, már Franciaországba vagy Angliába szerződött. 2005-ben az Eurosport a legígéretesebb fiatal tehetségek sorába választotta.[3]

Olimbiakósz

[szerkesztés]

2005-ben aláírt az Olimbiakósz csapatához,[4] ami Yaya eddigi pályafutásának egyik legfontosabb állomása volt. Először is együtt játszhatott a Barcelona egyik legnagyobb legendájával, Rivaldóval, másrészt ebben a csapatban szerezte első címeit: bajnoki elsőség és kupagyőzelem, harmadrészt a görög csapattal mutatkozhatott be először a Bajnokok ligájában, ezzel megalapozva nemzetközi elismertségét. 2006-ban az Olimbiakósz játékosaként fontos válogatott mérkőzéseken is megmérettetett az „Elefántokkal": először az Afrikai Nemzetek Kupája döntőéig masírozott csapatával, ahol büntetőkkel véreztek el Egyiptommal szemben, majd a németországi világbajnokság következett, ahonnan győzelem nélkül kellett búcsúznia az afrikai gárdának. Touré eközben már a továbblépésen gondolkozott, jelezte is távozási szándékát az Olimbiakósz vezetőinek. Az Arsenal csapatába szeretett volna igazolni, hogy együtt játszhasson testvérével, de meghiúsult az üzlet, így az eligazolása végül igen botrányosra sikerült.

Nem csatlakozott csapata keretéhez az előszezonban, és követelte, hogy adják el. Azzal vádolta az Olimbiakószt, hogy nem fizették ki a járandóságát, ezzel szemben a görögök állítása szerint éppen Yaya hazudott, hogy kierőszakolja az eladását.[5][6]

AS Monaco

[szerkesztés]

A furcsa helyzetben több kérő közül (Chelsea, Manchester United, Arsenal, Marseille, Monaco, Lens, Lyon, Milan) az AS Monaco csapata lett a befutó.[7] Yaya így beszélt a Monacóról: "Amikor kissrác voltam Elefántcsontparton, a Monaco partneregyesülete volt az edzőközpontnak ahol játszottam, és a csapattársaimmal mind arról álmodtunk, hogy odamehessünk! Az, hogy felfedezhetem a Championnat-ot a Monacóval, olyan, mint egy gyermekkori álom megvalósulása."[8]

A nagy várakozás ellenére a bemutatkozása új csapatában nem volt zökkenőmentes. Az edzője, Bölöni László a bajnokság első 10 mérkőzésén a kispadon hagyta, és csak az idény közben aláíró új edző, Laurent Banide érkezése után lett belőle meghatározó játékos. Banide támadó szellemű focit játszatott csapatával, amiben Yaya játéka kulcsfontosságú volt mind labdaszerző, mind támadó középpályásként.

Az idény végeztével újra felmerült Yaya eladásának lehetősége, de az egyik lehetséges kérőt nagyon korán kizárta a játékos: egy hónappal ezelőtt azt nyilatkozta, hogy eleget játszik bátyjával a nemzeti csapatban, és hosszas beszélgetések után úgy döntöttek, hogy jobban szeretnék egymás ellen megmérettetni magukat, mint együtt játszani hétről hétre.

Barcelona

[szerkesztés]

2007 nyarán az elefántcsontparti játékos végül a Barcelona csapatát választotta, ahová 2010. június 30-ig írt alá, 9 millió euró ellenében.[9] Itt a 24-es mezt kapta meg. Első bajnoki találatát 2007. szeptember 2-án szerezte az Athletic Bilbao ellen.[10] Első Bajnokok Ligája gólját az FC Schalke ellen szerezte 2008. április 9-én, így nyertek a német klub ellen.[11] Első szezonjában azonban csak a 3. helyen végzett a Barcával,[12] míg a BL-ben a legjobb négy között a Manchester United csapata ejtette ki őket 1–0-s összesítéssel.[13]

A következő szezon nagyszerűen sikerült az ő és a Barcelona számára egyaránt. A 2008–2009-es bajnoki szezonban két gólt szerzett, az elsőt 2009. január 3-án a Mallorca ellen, a másodikat pedig az Espanyol elleni hazai mérkőzésen február 21-én, bár ennek a gólnak nem örülhetett igazán, mivel csapata 2–1-es vereséget szenvedett.[14][15] Bejutottak a Copa del Rey döntőjébe is, ahol 4–1 arányban nyertek az Athletic Bilbao ellen. Ő szerezte a Barcelona egyenlítő gólját 1–0-s Bilbao vezetésnél. A 89. percben lecserélte őt Pep Guardiola vezetőedző és beküldte helyette a brazil védőt, Sylvinhot.[16] Megnyerte csapatával a BL-t is, 2009. május 27-én Rómában 2–0-ra diadalmaskodtak a címvédő Manchester United ellen Samuel Eto'o és Lionel Messi góljával. Mivel ezen a mérkőzésen Dani Alves és Éric Abidal is eltiltott volt, ezért Tourénak belső védőt kellett játszania.[17]

Az új szezon kezdetén 5–1-es összesítéssel hódította el a csapatával a Spanyol Szuperkupát a Bilbao ellen.[18] 2009. augusztus 28-án megnyerte az európai szuperkupát, az ellenfél az UEFA-Kupa győztes, ukrán Sahtar Doneck volt. A mérkőzést 1–0-ra nyerte a Barca, Pedo 115. percben szerzett góljával. Yaya 100 percet játszott, majd átadta helyét az ifjú spanyolnak, Sergio Busquets-nek. Szintén még 2009 decemberében elhódították a klubvilágbajnoki címet is.[19]

Manchester City

[szerkesztés]
Touré 2012-ben több csapattársával a Manchester City mezében.

2010. július 2-án ötéves szerződést írt alá az angol Manchester City csapatával körülbelül 24 millió angol fontért.[20] A 42-es számú mezt kapta, ami a Barcelonában viselt 24-es mezének a fordítottja, mivel Patrick Vieira már a 24-es számot viselte.[21] Július 28-án Touré bemutatkozott a Club América elleni felkészülési barátságos mérkőzésen, amelyet a City büntetőkkel nyert meg 4–1-re. Hazai debütálásakor augusztus 7-én, a Valencia elleni barátságos mérkőzésen a meccs emberének választották.[22]

2010. augusztus 14-én megejtette debütálását a Premier League-ben a Tottenham Hotspur elleni 0–0-s döntetlennel a White Hart Lane-en.[23] Szeptember 19-én megszerezte első City-gólját a Wigan Athletic ellen. A gól a 70. percben született Carlos Tévez passzából.[24]

Kulcsjátékosként, időnként a csapatkapitányi karszalagot is viselve, nagy szerepet játszott abban, hogy a következő években a Manchester City meghatározó és állandó élcsapata lett az angol bajnokságnak. Bár a Barcelonában főleg a védekező középpályán szerepelt, a Manchester Cityben általában támadóbb szerepkörben kapott lehetőséget.[25] Az itt töltött első szezonjában ő szerezte az egyetlen gólt a városi rivális Manchester United elleni meccsen az FA-kupa elődöntőjében, ezzel csapata bejutott a döntőbe.[26] Ott a Stoke City ellenfeleként végül 1–0-ra győztek, a gólszerző ezúttal is Touré volt, így a klub szurkolói 35 év után először nyerték meg a címet.[27]

2013 áprilisában további négy évvel, a 2016–2017-es szezon végéig meghosszabbította szerződését. 2018 májusában Pep Guardiola vezetőedző bejelentette, hogy Touré a szezon végén elhagyja a Manchester Cityt.[28] A szezon utolsó hazai meccsén, 2018. május 9-én hivatalosan is utolsó találkozóját játszotta a Manchester City mezében.[29]

Olimbiakósz

[szerkesztés]

2018. szeptember 2-án újra megállapodott a görög szuperligában szereplő Olimpiakósszal, ahova 2006 óta tért vissza először.[30] Ezt a kontraktust 2018 decemberében közös megegyezéssel felbontották.[31]

Csingtao Huanghaj

[szerkesztés]

2019. július 3-án csatlakozott a kínai másodosztályban résztvevő Csingtao Huanghaj egyesülethez.[32][33][34] Három nap elteltével mutatkozott be a Hangzhou Greentown elleni 1–1 alkalmával. Tizennégy bajnoki meccs és két találat után, 2020. január 1-jén hagyta el a klubot.[35]

Leyton Orient

[szerkesztés]

2020 júliusában Touré újra edzésekbe kezdett az angol negyedosztályú (League Two) Leyton Orient csapatánál,[36] de végül nem írt alá szerződést.[37]

Edzőként

[szerkesztés]

2021. február 10-én hivatalosan edzőnek állt és csatlakozott az ukrán Olimpik Doneckhez, mint segédedző.[38] Mindössze 4 hónap után elhagyta az egyesületet.[39]

2021. június 14-én Tourét az orosz élvonalbeli RFK Ahmat Groznij csapata segédedzőnek nevezte ki 2022 júniusáig.[40] 2021. december 13-án fél év elteltével bejelentették, hogy itt sem tölti ki a szerződést és távozik.[41]

2022 augusztusában egy rövid megbízatás után az angol Tottenham Hotspur ifijúsági akadémiáján kezdett dolgozni, elsősorban az U16-os utánpótlás-csapatot irányítva.[42][43]

Statisztika

[szerkesztés]

Klubcsapatokban

[szerkesztés]
Klub Szezon Bajnokság Kupa Európa[44] Összesen
Meccs Gól Meccs Gól Meccs Gól Meccs Gól
ASEC Mimosas 2001
Összesen
Beveren 2001–02
2002–03
Összesen
Metalurh Doneck 2003–04
2004–05
Összesen 33 3 ? ? ? ? ? ?
Olimbiakósz 2005–06 19 3 ? ? 6 0 25 3
Összesen 19 3 ? ? 6 0 25 3
AS Monaco 2006–07 27 5 ? ? ? ? ? ?
Összesen 27 5 ? ? ? ? ? ?
Barcelona 2007–08 26 1 2 0 9 1 37 3
2008–09 25 2 4 1 10 0 43 3
2009–10 23 1 1 0 8 0 31 1
Összesen 74 4 7 1 27 1 11 7
Manchester City 2010–11 25 8 8 3 8 1 41 12
2011–12 32 6 1 0 9 3 42 9
2012–13 32 7 5 2 5 1 42 10
2013–14 35 20 7 3 7 1 49 24
2014–15 29 10 4 1 5 1 38 12
2015–16 32 6 5 1 10 1 47 8
2016–17 25 5 4 2 2 0 31 7
2017–18 10 0 4 0 3 0 17 0
Összesen 220 62 38 12 49 8 307 82
Összesen 271 65 45 13 68 9 388 87

A válogatottban

[szerkesztés]
Nemzet Év Meccs Gól
Elefántcsontpart Elefántcsontpart 2004 3 0
2005 2 0
2006 15 1
2007 5 1
2008 11 1
2009 8 2
2010 13 2
2011 5 2
2012 10 1
2013 10 6
2014 10 2
2015 9 1
Összesen[45] 101 19

Sikerei, díjai

[szerkesztés]

ASEC Mimosas

Olimbiakósz

Barcelona

Manchester City

Elefántcsontpart

Egyéni

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ „Yaya Touré ötéves szerződést kötött a Man. Cityvel”, nemzetisport.hu, 2010. július 2. (Hozzáférés: 2010. július 2.) 
  2. ↑ Media, P. A.: Yaya Touré takes full-time coaching role at Tottenham’s academy (angol nyelven). the Guardian, 2022. július 26. (Hozzáférés: 2023. január 26.)
  3. ↑ Célkeresztben: Yaya Touré (hu-HU nyelven). Eurobarca.hu. (Hozzáférés: 2023. január 26.)
  4. ↑ Yaya - Olimpiakos FC. (Hozzáférés: 2023. január 26.)
  5. ↑ Yaya Touré. IMDb. (Hozzáférés: 2023. január 26.)
  6. ↑ OFFICIAL: Yaya Toure rejoins Olympiakos after having left the club in 2006| All Football (angol nyelven). AllfootballOfficial. (Hozzáférés: 2023. január 26.)
  7. ↑ „Yaya Toure agrees Monaco move”, 2006. augusztus 15. (Hozzáférés: 2023. január 26.) (brit angol nyelvű) 
  8. ↑ Player (angol nyelven). Ligue1. (Hozzáférés: 2023. január 26.)
  9. ↑ Continental football: Barcelona keep spending to snap up Yaya Touré from Monaco (angol nyelven). the Guardian, 2007. június 25. (Hozzáférés: 2023. január 26.)
  10. ↑ Touré első bajnoki golja a Barcában-video. youtube.com. (Hozzáférés: 2007. szeptember 2.)
  11. ↑ Yaya Touré első BL-gólja. kicker.de. (Hozzáférés: 2008. április 9.)
  12. ↑ 2007-08-as spanyol bajnokság. skysports.com. (Hozzáférés: 2008. május 26.)
  13. ↑ man utd-barcelona bl-elődöntő. focikatalógus.hu. (Hozzáférés: 2008. április 29.)
  14. ↑ Barca1-2Espanyol. goal.com. (Hozzáférés: 2009. február 21.)
  15. ↑ Barca-Mallorca 3-1. marca.com. (Hozzáférés: 2009. január 3.)
  16. ↑ 2009-es Copa del Rey Finale. Marca.com. (Hozzáférés: 2009. május 13.)
  17. ↑ 2009-es Bajnokok Ligája döntő. nemzetisport.hu. [2016. december 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. május 27.)
  18. ↑ Barcáé a Spanyol Szuperkupa 2009-ben. focikatalogus.hu. (Hozzáférés: 2009. augusztus 23.)
  19. ↑ 2009-es klub vb. nemzetisport.hu. (Hozzáférés: 2009. december 4.)
  20. ↑ Tariq, Umer: Manchester City Complete £28m Signing of Barcelona's Yaya Toure (angol nyelven). Bleacher Report. (Hozzáférés: 2023. január 26.)
  21. ↑ Manchester City - Squad 2010/2011 (angol nyelven). worldfootball.net. (Hozzáférés: 2023. január 26.)
  22. ↑ Published, App: New-look Manchester City see off Valencia (angol nyelven). fourfourtwo.com, 2010. augusztus 7. (Hozzáférés: 2023. január 26.)
  23. ↑ Tottenham Hotspur 0-0 Manchester City - Premier League - August 14, 2010 - Match Guide, Data Analysis, Standings - Football (brit angol nyelven). Sports Mole. (Hozzáférés: 2023. január 26.)
  24. ↑ „Wigan 0-2 Man City”, 2010. szeptember 19. (Hozzáférés: 2023. január 26.) (brit angol nyelvű) 
  25. ↑ Toure Yaya (angol nyelven). Manchester City FC. (Hozzáférés: 2023. január 26.)
  26. ↑ „Man City 1-0 Man Utd”, 2011. április 16. (Hozzáférés: 2023. január 26.) (brit angol nyelvű) 
  27. ↑ 35 év után Trófea - Manchester City FC. (Hozzáférés: 2023. január 26.)
  28. ↑ Yaya Touré elhagyja a Manchester Cityt (magyar nyelven). 24.hu, 2018. május 4. (Hozzáférés: 2023. január 26.)
  29. ↑ Cox, Gareth: On this day, May 9, 2018: Manchester City smash Premier League records (angol nyelven). The National, 2020. május 9. (Hozzáférés: 2023. január 26.)
  30. ↑ Yaya Touré Görögországban folytathatja (magyar nyelven). 24.hu, 2018. augusztus 30. (Hozzáférés: 2023. január 26.)
  31. ↑ „Toure leaves Olympiakos after three months”, BBC Sport (Hozzáférés: 2023. január 26.) (brit angol nyelvű) 
  32. ↑ nemzetisport.hu: Játékossors: Yaya Touré a kínai másodosztályba igazolt - NSO (magyar nyelven). NSO.hu, 2019. július 3. (Hozzáférés: 2023. január 26.)
  33. ↑ Yaya Touré Kínában folytatja. (Hozzáférés: 2023. október 26.)
  34. ↑ „Toure to play in Chinese second division”, BBC Sport (Hozzáférés: 2023. január 26.) (brit angol nyelvű) 
  35. ↑ Yaya Touré Transfers. (Hozzáférés: 2023. október 26.)
  36. ↑ MTI: Játékossors: angol negyedosztályú csapatnál edz Yaya Touré - NSO (magyar nyelven). NSO.hu, 2020. július 24. (Hozzáférés: 2023. január 26.)
  37. ↑ Yaya Toure training with English 4th tier side (angol nyelven). ESPN.com, 2020. július 24. (Hozzáférés: 2023. január 26.)
  38. ↑ Boakye, Kwame: Yaya Toure 'is set to join Olympic Donetsk as an assistant coach'. Mail Online, 2021. január 22. (Hozzáférés: 2023. január 26.)
  39. ↑ Yaya Toure 'is set to join Ukrainian outfit Olympic Donetsk as assistant coach'| All Football (angol nyelven). AllfootballOfficial. (Hozzáférés: 2023. január 26.)
  40. ↑ Philémon: Akhmat Grozny: Yaya Toure appointed assistant coach (amerikai angol nyelven). Sport News Africa, 2021. június 14. [2022. augusztus 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. január 26.)
  41. ↑ РФК «Ахмат» Грозный. fc-akhmat.ru. [2023. január 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. január 26.)
  42. ↑ Yaya Toure joins Tottenham staff as academy coach (brit angol nyelven). BBC Sport. (Hozzáférés: 2023. január 26.)
  43. ↑ Két igazi legenda csatlakozott a Tottenham edzői stábjához | Goal.com. www.goal.com. (Hozzáférés: 2023. január 26.)
  44. ↑ UEFA-szuperkupa
  45. ↑ Yaya Touré - Century of International Appearances. www.rsssf.org. (Hozzáférés: 2023. január 26.)
  46. ↑ MTI: Yaya Toure az év afrikai futballistája. Sport Géza, 2011. december 23. (Hozzáférés: 2011. december 23.)

Külső hivatkozások

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Yaya_Touré&oldid=27173936”