Zygnematophyceae – Wikipédia

Zygnematophyceae
Konjugáció a Spirogyra nemzetségben.
Konjugáció a Spirogyra nemzetségben.
Rendszertani besorolás
Domén: Eukarióták (Eukaryota)
Csoport: Cam
Csoport: Archaeplastida
Csoport: Viridiplantae
Csoport: Streptophyta
Osztály: Zygnematophyceae
Szinonimák
  • Akontae Blackman & Tansley, 1902
  • Conjugatophyceae Engler, 1892
  • 'Conjugatae' Engler, 1892
  • Gamophyceae
  • Saccodermae Pascher ex Kossinskaja, 1952
  • Zygnemaphyceae Round 1971
  • Zygophyceae Widder, 1960[1]
Alosztályok
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Zygnematophyceae témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Zygnematophyceae témájú kategóriát.

A Zygnematophyceae (más néven Conjugatophyceae) a Streptophyta zöldmoszatainak parafiletikus Charophyta csoportjának osztálya[2] több mint 4000 ismert fajjal.[3] A Zygnematophyceae az Embryophyta (embriós növények) testvércsoportja.[4][5][6]

A Zygnematophyceae gyakori tagjai például a Spirogyra, a Mougeotia fonalas algák, valamint a kis, szimmetrikus és összetett sejtekből álló Desmida.[7]

Morfológia

[szerkesztés]

A Zygnematophyceae szerveződése egyszerű, a csoport feltehetően másodlagosan vesztette el morfológiai összetettségét.[8] Legbazálisabb tagjai egysejtűek, de legalább 5-ször fejlődtek ki fonalas fajai,[9] és néhány faj kolóniákat alkot.[7] Minden sejt egy sejtmaggal rendelkezik.[7]

A Zygnematophyceae kloroplasztiszai nagyok, általában axiálisak, de néha parietálisak, és egy vagy több pirenoid van bennük. Egy sejtben 1 vagy több kloroplasztisz lehet jelen. Lehetnek csillag (a Zygnema esetén), szalag (a Spyrogyra esetén) alakúak vagy kidolgozottan lebenyesek és tagoltak. Egyes taxonok, különösen a Mougeotia esetén a kloroplasztisz az eltérő fényre válaszolva mozoghat.[7]

A sejtfalak háromrétegűek, külső rétegük nyálkából, elsődleges faluk mikrofibrillumokból, belső rétegük cellulózból áll. Egyes fajok elsődleges falukat lebontják, és csak a belső réteget tartják meg. A sejtfal számos csíkkal, granulummal vagy tüskével rendelkezhet. A Desmidiales sejtfalai pórusosak, lehetővé téve a nyálka kibocsátását a védekezéshez.[7]

Az osztály számos tagja tartalmaz a szárazság ellen védő géneket, melyek feltehetően a baktériumoktól kerültek át horizontális géntranszferrel, és csak növényekben, a Zygnematophyceaeben és baktériumokban találták. Ezek segíthették a növények szárazföldi élethez való alkalmazkodását.[10][11]

A „zselés gombócra” hasonlító egysejtű szubaeriális Spirogloea muscicola fajt Kölnhöz közeli sziklán való 2006-os újbóli felfedezésekor új alosztályba, a Spirogloeophycidaebe sorolták, miután először Franciaországban fedezték fel 1845-ben.[12]

Szaporodás

[szerkesztés]

A Zygnematophyceae ivarosan és ivartalanul is képes szaporodni. Az ivartalan szaporodás fragmentálódással, osztódással, akinéta-létrehozással vagy partenospórákkal történik.[7]

Az ivaros szaporodás konjugációval történik a Zygnematophyceaeben.[13] A gamétáknak nincsenek ostoraik[7] és centriólumaik, ez alapján ezek nem másodlagosan tűntek el. Ez a Zygnematophyceaet a vörösmoszatok kivételével minden algacsoporttól elkülöníti.[1] Az ivarsejtek kevéssé térnek el a vegetatív sejtektől.[7]

A konjugáció során az ellentétes ivarú sejtek vagy fonalak párba állnak, és csövek jelennek meg az egyes sejtek közt. A hímivarsejtek amőboiddá válnak, és a nőstényen át haladnak, vagy mindkét sejt összekötő csőbe kerül. A sejtek zigótává egyesülnek, mely meiózis után további sejteket vagy fonalakat alkot. A szárazföldi növényekhez hasonlóan csak a nőstény kloroplasztiszai jelennek meg az utódban. A hímivarsejt kloroplasztiszának DNS-ét szelektíven bontja az Ezy-1.[14]

Taxonómia

[szerkesztés]

A Zygnematophyceae monofiletikus. Eredetileg 2 rend volt benne, a Zygnematales és a Desmidiales.[7] Azonban a Zygnematalesről kiderült, hogy a Desmidialeshez képest parafiletikus, így felbontották. 2023-ban 5 rendje és 2 alosztálya ismert, a Spirogloeales a Spirogloeophycidaeben és a Serritaeniales, a Zygnematales, a Spirogyrales és a Desmidiales a Zygnematophycidaeben van:[9]

Classis: Zygnematophyceae[15]

Filogenetika

[szerkesztés]

A Zygnematophyceae családjainak filgoenetikája alább látható:[16][11]

Zygnematophyceae
Spirogloeophycidae
Spirogloeales

Spirogloeaceae



Zygnematophycidae
Serritaeniales

Serritaeniaceae



Zygnematales

Zygnemataceae



Mesotaeniaceae




Spirogyrales

Spirogyraceae


Desmidiales

Gonatozygaceae




Closteriaceae




Peniaceae



Desmidiaceae









Élőhely

[szerkesztés]

A Zygnematophyceae tagjai a legtöbb édesvízi élőhelyen gyakoriak, különösen a fonalas nemzetségek, például a Spirogyra és a Mougeotia. Egyes Spirogyra-fajok a zavart élőhelyeket tolerálják. Ezzel szemben a Desmidiales tagjai gyakran a mocsarakat, a tavakat és a lápokat kedvelik.[17]

Fosszíliák

[szerkesztés]

A Zygnematophyceae vegetatív sejtjei sérülékenyek és általában nem őrződnek meg, de zigospóráik ellenállnak a bomlásnak és fosszilizálódhatnak. Legkésőbb a késő devonban megjelentek tagjaik, és a karbon kor előtt minden fő csoportja elvált. A zigospóra-fosszíliák a melegedő éghajlat és a sekély, stagnáló mezotróf élőhelyek jelei.[7]

Genomok

[szerkesztés]

A Zygnematophyceae tagjairól közzétett első genomok a Mesotaenium endlicherianumé és a Spirogloea muscicoláé.[11] Ezután genomokat közöltek a Penium margaritaceumról,[18] a Zygnema spp.-ról[19] és a Closterium peracerosum-strigosum-littorale komplexről.[20] Ezenkívül a Mesotaenium endlicherianum génmodelljei frissültek.[21]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. a b Guiry, Michael D. (2013. március 15.). „Taxonomy and nomenclature of the Conjugatophyceae (= Zygnematophyceae)”. Algae 28 (1), 1–29. o. DOI:10.4490/algae.2013.28.1.001.  
  2. Gontcharov, A. A. (2003. december 5.). „Are Combined Analyses Better Than Single Gene Phylogenies? A Case Study Using SSU rDNA and rbcL Sequence Comparisons in the Zygnematophyceae (Streptophyta)”. Molecular Biology and Evolution 21 (3), 612–624. o. DOI:10.1093/molbev/msh052. PMID 14739253.  
  3. Pichrtová, Martina (2018. október 8.). „Molecular and morphological diversity of Zygnema and Zygnemopsis (Zygnematophyceae, Streptophyta) from Svalbard (High Arctic)”. European Journal of Phycology 53 (4), 492–508. o. DOI:10.1080/09670262.2018.1476920. PMID 30487730.  
  4. Wickett, Norman J. (2014. november 11.). „Phylotranscriptomic analysis of the origin and early diversification of land plants”. Proceedings of the National Academy of Sciences 111 (45), E4859–E4868. o. DOI:10.1073/pnas.1323926111. PMID 25355905.  
  5. (2016. június 1.) „Streptophyte Terrestrialization in Light of Plastid Evolution”. Trends in Plant Science 21 (6), 467–476. o. DOI:10.1016/j.tplants.2016.01.021. PMID 26895731.  
  6. (2018. március 1.) „Plastid phylogenomic analysis of green plants: A billion years of evolutionary history”. American Journal of Botany 105 (3), 291–301. o. DOI:10.1002/ajb2.1048. PMID 29603143.  
  7. a b c d e f g h i j Handbook of the Protists, 135–163. o.. DOI: 10.1007/978-3-319-28149-0_41 (2017). ISBN 978-3-319-28149-0 
  8. Nishiyama, Tomoaki (2018. július 1.). „The Chara Genome: Secondary Complexity and Implications for Plant Terrestrialization”. Cell 174 (2), 448–464.e24. o. DOI:10.1016/j.cell.2018.06.033. PMID 30007417.  
  9. a b (2022. szeptember 1.) „A phylogenomically informed five-order system for the closest relatives of land plants” (english nyelven). Current Biology 32 (20), 4473–4482.e7. o. DOI:10.1016/j.cub.2022.08.022. ISSN 0960-9822. PMID 36055238.  
  10. Zimmer, Carl. „How Did Plants Conquer Land? These Humble Algae Hold Clues”, The New York Times, 2019. november 14. 
  11. a b c d Cheng, Shifeng (2019). „Genomes of Subaerial Zygnematophyceae Provide Insights into Land Plant Evolution”. Cell 179 (5), 1057–1067.e14. o. DOI:10.1016/j.cell.2019.10.019. PMID 31730849.  
  12. Ancient plants learned to survive on land by stealing other species' DNA
  13. (2006. november 30.) „Nuclear DNA Content Estimates in Green Algal Lineages: Chlorophyta and Streptophyta”. Annals of Botany 99 (4), 677–701. o. DOI:10.1093/aob/mcl294. PMID 17272304.  
  14. Permann C, Píchrtová M, Šoljaková T, Herburger K, Jouneau P-H, Uwizeye C, Falconet D, Marechai E, Holzinge A (2023. augusztus 23.). „3D-reconstructions of zygospores in Zygnema vaginatum (Charophyta) reveal details of cell wall formation, suggesting adaptations to extreme habitats”. Physiologia Plantarum 175 (4), e13988. o. DOI:10.1111/ppl.13988. PMID 37616005.   Szabadon hozzáférhető, regisztráció sem szükséges
  15. . AlgaeBase. National University of Ireland, Galway. World Register of Marine Species. (Hozzáférés: 2023. április 30.)
  16. (2014. július 1.) „Phylogenetic position of Zygogonium ericetorum (Zygnematophyceae, Charophyta) from a high alpine habitat and ultrastructural characterization of unusual aplanospores”. Journal of Phycology 50 (5), 790–803. o. DOI:10.1111/jpy.12229. PMID 25810560.  
  17. Hall, John D.. Chapter 9. Conjugating Green Algae Including Desmids, Freshwater Algae of North America: Ecology and Classification, 2, Elsevier Inc. (2014. augusztus 14.). ISBN 978-0-12-385876-4 
  18. (2020. május 1.) „The Penium margaritaceum Genome: Hallmarks of the Origins of Land Plants” (angol nyelven). Cell 181 (5), 1097–1111.e12. o. DOI:10.1016/j.cell.2020.04.019. PMID 32442406.  
  19. (2023. február 1.) „Chromosome-level genomes of multicellular algal sisters to land plants illuminate signaling network evolution” (angol nyelven), Kiadó: Evolutionary Biology. DOI:10.1101/2023.01.31.526407. PMID 36778228.  
  20. (2023. március 1.) „A divergent RWP‐RK transcription factor determines mating type in heterothallic Closterium” (angol nyelven). New Phytologist 237 (5), 1636–1651. o. DOI:10.1111/nph.18662. ISSN 0028-646X. PMID 36533897.  
  21. (2023. augusztus 28.) „Environmental gradients reveal stress hubs pre-dating plant terrestrialization” (angol nyelven). Nature Plants 9 (9), 1419–1438. o. DOI:10.1038/s41477-023-01491-0. ISSN 2055-0278. PMID 37640935.  

Fordítás

[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Zygnematophyceae című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk

[szerkesztés]