1984-es amerikai elnökválasztás – Wikipédia

50. elnökválasztás az Egyesült Államokban
1980 1984. november 6. 1988
Részvétel	53,3%
Párt	Republikánus Párt	Demokrata Párt
Elnökjelölt	Ronald Reagan	Walter Mondale
Állam	Kalifornia	Minnesota
Alelnökjelölt	George H. W. Bush	Geraldine Ferraro
Elektorok	525	13
Szavazatok	54 455 472 58,8%	37 577 352 40,6%
Az elnökválasztó elektorok száma az USA tagállamai szerint
A Wikimédia Commons tartalmaz 1984-es amerikai elnökválasztás témájú médiaállományokat.

Az Amerikai Egyesült Államok alkotmányának előírása szerint 1984. november 6-án, kedden az országban elnökválasztást tartottak. A Republikánus Párt jelöltje, Ronald Reagan hivatalban lévő elnök földcsuszamlásszerű győzelmet aratott a Demokrata Párt jelöltje, Walter Mondale volt alelnök felett. Az Egyesült Államok történelmében Reagan 525 elektori szavazatát és a lakosságtól kapott 58,8%-os szavazatát egyetlen elnökjelölt egyetlen választáson sem múlta felül.    

Reagannek csak kisebb ellenállással kellett szembenéznie az újra jelölésért való küzdelemben és őt és George H. W. Bush alelnököt könnyen újra jelölték. Mondale legyőzte a demokrata előválasztáson Gary Hart szenátort, Jesse Jackson aktivistát és számos más jelöltet, mielőtt Geraldine Ferraro New York-i képviselőt választotta alelnökjelöltjének, az első nőt, aki szerepelt az egyik nagy párt elnöki jegyén.

Reagan az 1970-es évek stagflációjából és a Carter-kormány idejéni recesszióból való erőteljes gazdasági fellendülést, valamint azt a széles körben elterjedt felfogást tartotta számon, hogy elnöksége alatt az Egyesült Államok tekintélye megnövekedett.^[1] 73 éves korával Reagan volt a legidősebb amerikai, akit valaha is elnöknek jelöltek valamelyik nagy pártban. A Reagan-kampány hatékony televíziós reklámokat produkált és ügyesen semlegessítette a Reagan életkorával kapcsolatos aggodalmakat. Mondale bírálta Reagan kínálat-oldali gazdaságpolitikáját és a nukleáris fegyverhasználat azonnali leállítása és az egyenlő jogok módosításának megerősítését szorgalmazta.

Reagan földcsuszamlásszerű újraválasztási győzelmet aratott, az 50 államból 49-et vitt magával, így ez a második elnökválasztás a 20. században, ahol egy párt 49 államot nyert, 1972-ben történt ehhez hasonló eset. Mondale csak hazáját, Minnesotát nyerte meg csupán csak 0,18%-os különbséggel és Kolumbia Kerületet.^[2] Reagan az 538 elektori szavazatból 525-öt megnyert, ami a legtöbb az Egyesült Államok történetében.^[3] Reagan volt az első elnök Dwight D. Eisenhower óta, aki mindkét elnökválasztási kampányában abszolút népszerűségi többséget szerzett. A 73 éves Reagan a legidősebb megválasztott elnök volt Joe Biden 2020-as megválasztásáig. Ez a legutóbbi elnökválasztás, amelyen az egész déli régiót egyetlen jelölt nyerte meg. Ez a legutóbbi elnökválasztás, amelyen mindkét nagy párt elnök- és alelnökjelöltjei már meghaltak.

A Republikánus Párt jelöltjei, 1984
Ronald Reagan	George H. W. Bush
elnökjelölt	alelnökjelölt
Az Egyesült Államok elnöke (1981–1989)	Az Egyesült Államok alelnöke (1981–1989)

A hivatalban lévő elnök, Ronald Reagan volt a Republikánus Párt biztos jelöltje, kisebb ellenzékkel.

A republikánus előválasztások eredményei:

• Ronald Reagan: 6 484 987 (98,78%)
• Harold Stassen: 12 749 (0,19%)
• Benjamin Fernandez: 202 (0,00%)

Reagant a Republikánus Nemzeti Konvención 2233 szavazattal újra jelölték, csak két küldött tartózkodott. Az amerikai történelemben ez az egyetlen alkalom, hogy az alelnökjelölti névsorolvasást az elnökjelöltivel egyidejűleg vették. George H. W. Bush alelnököt is elsöprő többséggel újra jelölték.  

A Demokrata Párt jelöltjei, 1984
Walter Mondale	Geraldine Ferraro
elnökjelölt	alelnökjelölt
Az Egyesült Államok volt alelnöke (1977–1981)	New York képviselője (1979–1985)

Csak három demokrata jelölt nyert állami előválasztásokat: Walter Mondale, Gary Hart és Jesse Jackson. Kezdetben Edward Kennedy szenátort tekintették az 1984-es előválasztás éllovasának, miután sikertelenül pályázott az 1980-as demokrata elnökjelöltségért. Kennedy azonban 1982 decemberében bejelentette, hogy nem szándékozik indulni.^[4][5] Mondale volt alelnököt tekintették a demokrata elnökjelöltség favoritjának. Mondale élvezte a legtöbb pártvezető támogatását és több pénzt gyűjtött, mint bármely más jelölt. Azonban Jackson és Hart meglepő és zavaró ellenfelekként jelentkeztek.

Fritz Hollings szenátor szellemessége és tapasztalata, valamint a költségvetés befagyasztására való felhívása pozitív figyelmet kapott, de viszonylag konzervatív rekordja elidegenítette a liberális demokratákat. Hollings két nappal azután esett ki, hogy súlyosan kikapott a new hampshire-i előválasztáson és egy héttel később Hartot támogatta.

Alan Cranston szenátor azt remélte, hogy maga mögé sorakoztatja annak a mozgalomnak a vezetőit, akik azt követelték az Egyesült Államoktól, hogy állítsa le a meglévő nukleáris fegyverek telepítését és újak kifejlesztését. John Glenn és Reubin Askew azt remélték, hogy elnyerik a mérsékelt és konzervatív demokraták támogatását. Egyikük sem rendelkezett Mondale adománygyűjtő képességével, Hart és Jackson támogatásával és egyikük sem nyert meg semmilyen versenyt.

Jackson volt a második afroamerikai (Shirley Chisholm után), aki országos kampányt indított az elnökségért és ő volt az első afroamerikai jelölt, aki komoly versenyző volt. Az előválasztáson 3,5 millió szavazatot kapott, Mondale és Hart mögött a harmadik helyen végzett. Megnyerte az előválasztást Louisianában és Mississippiben. Az előválasztásokon keresztül Jackson megerősítette a fekete választók fontosságát a déli Demokrata Párt számára. A kampány során azonban Jackson a zsidókra „bibsiként” (Hymies), New Yorkra pedig „Biboldográdként” (Hymietown) utalt, amiért később bocsánatot kért. Ennek ellenére megjegyzését széles körben nyilvánosságra hozták és kampánya kisiklott.^[6] Jackson végül megnyerte az országos előválasztási szavazatok 21%-át, de a nemzeti konvención a küldöttek szavazatának csak 8%-át kapta meg. Kezdetben azt állította, hogy kampányát ugyanazok a pártszabályok sértették, amelyek lehetővé tették Mondale győzelmét. Mondale-t is megvetette, mondván, hogy Hubert Humphrey volt az „utolsó jelentős politikus a Minneapolis – Saint Paul területéről”.^[7]

Hart volt az, aki komolyabb veszélyt jelentett Mondale számára. Miután megnyert több korai előválasztást úgy tűnt, mintha ő is elveheti a jelölést Mondale-tól. Hart meglepő módon második helyen végzett az iowai előválasztáson a szavazatok 16,5%-ával. Ezzel Mondale fő riválisa lett, gyakorlatilag kizárva John Glennt, Ernest Hollingst és Alan Cranstont a versenyből.^[8] Hart bírálta Mondale-t, mint „régimódi” New Deal demokratát, aki a múlt „bukott politikáját” szimbolizálta. Hart (akárcsak Bill Clinton nyolc évvel később) fiatalabb, frissebb és mérsékeltebb demokrataként pozícionálta magát, aki vonzó lehet a fiatalabb szavazók körében. Félelmetes jelöltként lépett fel, megnyerte a kulcsfontosságú new hampshire-i, ohioi és kaliforniai előválasztásokat, valamint számos más előválasztást, különösen Nyugaton. Azonban nem tudta legyőzni Mondale pénzügyi és szervezeti előnyeit, különösen a középnyugati és az ipari északkeleti szakszervezeti vezetők körében.

Hartot súlyos csapás érte a Mondale-el folytatott előválasztási televíziós vitájuk során, amikor a volt alelnök egy  népszerű televíziós reklámszlogent használt Hart homályos „Új ötletek” programjának nevetségessé tételére. Mondale elmondta Hartnak, hogy amikor hallotta Hartot beszélni az „Új ötletektől”, emlékeztették a Wendy's gyorsétterem szlogenjére: „Hol a marhahús?” A megjegyzés hangos nevetést és tapsot váltott ki a nézőközönségből. Hart soha nem épült fel teljesen Mondale vádjából, hogy az „Új ötletek” sekélyek és hiányoznak a konkrétumok.

A három megmaradt jelölt közötti kerekasztal-vitán Mondale és Hart olyan heves vitába keveredett a közép-amerikai politika kérdésében, hogy Jacksonnak meg kellett csapnia a vizespoharát az asztalon, hogy segítsen nekik abbahagyni.

Mondale fokozatosan lehagyta Hartot a küldöttek számában. Május végén a Time arról számolt be, hogy Mondale széles körű előnyben van a küldöttek számában (1564-941) a nagy ipari államokban aratott győzelmei miatt is. A június 5-i kaliforniai előválasztás után, amelyet Hart nyert meg, Mondale-nak körülbelül 40-el volt kevesebb küldöttje, mint ami a jelöléshez szükséges.^[9] Július 16-án a San Franciscoban tartott Demokrata Nemzeti Konvención Mondale azonban elsöprő győzelmet aratott.

Mondale jelölése volt a negyedik alkalom 1924 óta, hogy a Demokrata Párt egy olyan polgárt jelölt az elnöki posztra, aki a választás idején semmilyen hivatalos kormányzati tisztséget nem töltött be. Mondale volt az utolsó ilyen egészen 2016-ig. Mondale volt 2020-ig az utolsó olyan alelnök, aki miután távozott hivatalából, a Demokrata Párt elnökjelöltje lett.

Mondale a konvención tartott elfogadó beszédében ezt mondta: „Mondjuk el az igazat. Mr. Reagan emeli az adókat, ahogy én is. Ő nem fogja elmondani.” Bár Mondale képmutatóvá akarta tenni Reagant és becsületes jelöltként pozícionálni magát, az adóemeléssel kapcsolatos kijelentése károsította választási esélyeit.

Nevezetes jóváhagyások:

Walter Mondale: Zell Miller, Dean Rusk, Tom Harkin, Jimmy Carter

Gary Hart: Chuck Schumer, Mo Udall, Warren Beatty

Jesse Jackson: Shirley Chisholm, Muhammad Ali

Mondale Geraldine A. Ferraro képviselőt választotta futótársának, így ő lett az első nő és Al Smith óta az első amerikai olasz, aki szerepelt az egyik nagy párt jegyében. Bár a libertárius Tonie Nathan 1972-ben szerepelt az elektori kollégiumban alelnökjelöltként, Ferraro lett az első nő, aki szavazatokat kapott egy állam összes elektorától. Mondale ezzel azt remélte, hogy vonzó lesz a női szavazók számára, hiszen 1980-ra már ők alkották a szavazók többségét. Azonban csalódnia kellett, Reagan végig nagy előnnyel vezetett a közvélemény-kutatásokban.  

A Nemzeti Egység Párt John Anderson 1980-as elnökválasztási kampányának eredményeként jött létre. Anderson azt remélte, hogy a párt képes lesz kihívni a „két régi pártot”, amelyekről úgy vélte, hogy különböző érdekcsoportokhoz kötődnek, és képtelenek a felelős költségvetési reformra. A szándék az volt, hogy megszervezze az új pártot azokban az államokban, ahol jelöltsége a legjobban sikeresnek bizonyult. Anderson kezdetben ellenezte az indulást, remélve, hogy egy másik figyelemre méltó politikus beviszi a pártot az 1984-es választásokra, mert attól tartott, hogy saját jelöltsége azt eredményezheti, hogy a pártot „személyi kultusznak” bélyegzik. Azonban egyetlen jelölt sem jelentkezett, így Anderson lett a jelölt a várakozás során. Anderson az 1980-as választásokon a republikánusok és a demokraták egyenlő támogatottságára tett szert, az előbbiek nagy többsége azóta megváltozott, aminek következtében az új pártot elsősorban azok támogatták, akik általában a demokratákra szavaztak. Ennek fényében Anderson végül visszautasította az indulást, sőt később támogatta a demokrata jelöltet, Mondale-t. Anderson abban reménykedett, hogy a párt tovább fejlődik és az 1988-as választásra tud jelöltet állítani (kijelentette, hogy nem ő lesz), de a párt megbukott és végül feloszlott.

A Libertárius Párt jelöltségére kezdetben Gene Burns volt a legesélyesebb, de visszalépett, arra hivatkozva, hogy a párt nem lesz képes megfelelően finanszírozni egy kampányt. Az elnökjelölt végül David Bergland lett, futótársa James A. Lewis volt. A jegy 39 állam szavazólapján jelent meg.

A Polgári Párt, a Béke és Szabadság Párt, és a Fogyasztói Párt Sonie Johnson női jelöltet, míg a Kommunista Párt Gus Hallt indította.

Mondale liberális kampányt folytatott, támogatva a nukleáris befagyasztást és az egyenlő jogokra vonatkozó alkotmánymódosítást. Felszólalt Reagan gazdaságpolitikájának általa méltánytalannak tartott dolgai ellen és a szövetségi költségvetési hiány csökkentésének szükségessége mellett állt ki.

Míg Ferraro választása népszerű volt a demokrata aktivisták körében, közvetlenül a bejelentést követő közvélemény-kutatások azt mutatták, hogy a nőknek csak 22%-a örült a kiválasztásának, szemben a 18%-al, akik rossz ötletnek tartották. Az összes szavazó 60%-a gondolta úgy, hogy a női csoportok nyomása vezetett Mondale döntéséhez, míg 22%-a úgy vélte, hogy a lehető legjobb jelöltet választotta.^[10] A római katolikus egyház hierarchiájának néhány tagja bírálta a katolikus Ferraro-t, amiért kiállt az abortusz mellett. Ferraro felemelkedő csatát vívott a szavazókkal, és a kampány közepén egy sor váddal szembesült, amelyek férje, John Zaccaro ellen irányultak. Ezek a vádak magukba foglalták Zaccaro lehetséges múltbeli részvételét a szervezett bűnözésben, a pornográfia terjesztésében és a kampány-hozzájárulás megsértésében. Ferraro a férje elleni vádakra úgy reagált, hogy 1984. augusztus 21-én nyilvánosságra hozta családi adóbevallásait a médiának. Kampányának azonban továbbra is súlyos kárt okoztak ezek.

A New Jersey állambeli Hammontonban tartott kampánybeszédében Reagan ezt mondta: „Amerika jövője ezer álomban nyugszik a szívetekben. A remény üzenetében nyugszik egy olyan férfi dalaiban, akit oly sok amerikai fiatal csodál, a New Jersey-i Bruce Springsteen.” A Reagan-kampány rövid ideig használta a „Born in the U.S.A” című dalt, amely kritizálta a vietnámi háborús veteránokkal való bánásmódot, mint kampánydalt, engedély nélkül, amíg a demokratákkal szimpatizáló Springsteen ragaszkodott ahhoz, hogy hagyják abba.^[11]

A Reagan-kampány egyik legemlékezetesebb televíziós reklámja, a „Reggel Amerikában” azt sugallta, hogy az amerikai gazdaságban az 1980-as választás óta bekövetkezett javulás Reagan politikájának volt köszönhető. A másik a „Medve az erdőben”, amelyben egy grizzly medve bolyong az erdőben, elbeszélés kíséretében, mely azt sugallta, hogy a medve veszélyes lehet és bölcs dolog felkészülni egy vele való találkozás esetén. Az utolsó jelenetben megjelenik egy férfi és a medve egy lépést tesz hátra. A medve hagyományosan a Szovjetuniót szimbolizálta, a férfi pedig Reagant, ami arra utalt, hogy az elnök jobban felkészült a globális stabilitást fenyegető veszélyek felismerésére és kezelésére.

A „Reggel Amerikában” kampányreklám teljes szövege:

Reagan 73 éves korával a legidősebb elnök volt, aki addig szolgált és kérdéses volt, hogy képes-e lesz elviselni az elnökség fárasztó munkáját azután, hogy október 7-én a Mondale-al folytatott első vitáján rosszul szerepelt. Utalt arra, hogy „itt Washingtonban” kezdett el templomba járni, de a vita Louisville-ben volt. A katonai egyenruhákat „gardróbnak” nevezte és bevallotta, hogy összezavarodott volt.^[12] A következő, október 21-i vitában azonban a korára vonatkozó kérdésre válaszolva viccelődött: „Nem fogom az életkort a kampány kérdésévé tenni. Nem fogom politikai célokra kihasználni ellenfelem fiatalságát és tapasztalatlanságát.” A viccen a közönség és maga Mondale is nevetett.

Az 1984-es választások során két elnök- és egy alelnökjelölti vitát rendeztek.^[13]

Reagant a november 6-i választásokon földcsuszamlásszerűen újraválasztották, 49 államot nyert meg, mire a szavazások befejeződtek Iowában éjszaka 23:34-kor. Rekordszámú 525 elektori szavazatot szerzett az 538-ból, és a lakosság által leadott szavazatok 58,8%-át. Ferraro választása ellenére a női szavazók 55%-ra Reaganre szavazott.^[14] Mondale 13 elektori szavazata a leggyengébb eredményt jelentette a republikánus Alf Landon 1936-os veresége óta. Elektori szavazatai szülőhazájából, Minnesotából – amelyet 0,18% különbséggel nyert meg – és Kolumbia Kerületből származott. Mondale veresége egyben a legrosszabb a Demokrata Párt bármely jelöltje közül az amerikai történelemben és elektori szavazata a legkevesebb Stephen A. Douglas 1860-as eredménye óta, amikor a demokrata szavazatok megosztottak. Az 1984-es az egyetlen választás 1820 óta, amelyen valamelyik jelölt megnyerte az Atlanti-óceán partvidékén lévő összes állam szavazatát.  

A republikánus győzelem köszönhető volt annak a több millió demokratának, akik 1980-hoz hasonlóan Reaganre szavaztak. Az ilyen Reagan-demokratákat déli fehérek és északi kékgalléros munkások tették ki, akik úgy vélték, hogy Reagannek volt köszönhető a gazdasági fellendülés, és erősnek látták őt a nemzetbiztonsági kérdésekben, a demokraták pedig a szegényeket és a kisebbségeket támogatják. A Demokrata Nemzeti Bizottság a választás után megrendelt egy tanulmányt, amely ezekre a következtetésekre jutott, de megsemmisítette, attól tartva, hogy az sértené a párt legfontosabb szavazóit. Reagan a harmadik fél szavazatainak szinte teljes összeomlásából is profitált, annak ellenére, hogy Anderson Mondale-t támogatta, az 1980-ban Andersonra szavazók többsége Reaganre adta le voksát 1984-ben, csakúgy, mint azok többsége, akik 1980-ban Ed Clarkra szavaztak.

1984 decemberében Reagant megkérdezték, hogy mit szeretne karácsonyra, viccelődött: „Nos, Minnesota jó lett volna.”^[15] Reagan 1980-hoz hasonlóan elvesztette Minnesotát, így ez volt az egyetlen állam, amelyet egyik választáson sem tudott megnyerni, és ezzel ő lett az első két ciklusos elnök Woodrow Wilson óta, aki nem vitte magával Minnesotát. Ugyanezt ismételte meg George W. Bush republikánus elnökjelölt is. Ez volt az utolsó alkalom, hogy a republikánus jelölt elnyerte az Egyesült Államok egész északkeleti és csendes-óceánparti régióit.

Ez volt az utolsó választás, ahol a republikánus jelölt 2016-ig megnyerte Wisconsint, 2004-ig Iowát, Nyugat-Virginiát 2000-ig, az utolsó választás, amelyen a győztes jelölt kétszámjegyű különbséggel nyert a népszavazás százalékában és ahol nyolc számjegyű különbséggel nyert a népszavazásban (16 878 120).^[16] Minnesotát Mondale igen szűk eredménnyel nyerte meg, Reagan nyolc kongresszusi körzetből ötöt magával vitt, ezzel szemben Richard Nixon tizenkét évvel korábban csak egy massachusettsi körzetet nyert meg, így Reagan lett az egyetlen amerikai elnökjelölt, aki minden államban megnyerte a népszavazást a kongresszusi körzetek többségében. Mondale lett az egyetlen olyan jelölt, aki egyetlen államban sem szerezte meg a népszavazás többségét (nem számítva Stephen A. Douglast 1860-ban és William H. Taftot 1912-ben, amikor pártjaik megosztottak voltak).

Eredmények államonként

Eredmények megyénként

		Zászló	Ronald Reagan Republikánus			Walter Mondale Demokrata			David Bergland Libertárius			Teljes
Állam	elektorok		#	%	elektorok	#	%	elektorok	#	%	elektorok	#
Alabama	9		872 849	60,54	9	551 899	38,28	-	9 504	0,66	-	1 441 713
Alaszka	3		138 377	66,65	3	62 007	29,87	-	6 378	3,07	-	207 605
Arizona	7		681 416	66,42	7	333 854	32,54	-	10 585	1,03	-	1 025 897
Arkansas	6		534 774	60,47	6	338 646	38,29	-	2 221	0,25	-	884 406
Colorado	8		821 818	63,44	8	454 974	35,12	-	11,257	0,87	-	1 295 381
Connecticut	8		890 877	60,73	8	569 597	38,83	-	-	-	-	1 466 900
Delaware	3		152 190	59,78	3	101 656	39,93	-	268	0,11	-	254 572
Dél-Dakota	3		200 267	63,00	3	116 113	36,53	-	-	-	-	317 867
Dél-Karolina	8		615 539	63,55	8	344 470	35,57	-	4 360	0,45	-	968 540
Észak-Dakota	3		200 336	64,84	3	104 429	33,80	-	703	0,23	-	308 971
Észak-Karolina	13		1 346 481	61,90	13	824 287	37,89	-	3 794	0,17	-	2 175 361
Florida	21		2 730 350	65,32	21	1 448 816	34,66	-	754	0,02	-	4 180 051
Georgia	12		1 068 722	60,17	12	706 628	39,79	-	151	0,01	-	1 776 093
Hawaii	4		185 050	55,10	4	147 154	43,82	-	2 167	0,65	-	335 846
Idaho	4		297 523	72,36	4	108 510	26,39	-	2 823	0,69	-	411 144
Illinois	24		2 707 103	56,17	24	2 086 499	43,30	-	10 086	0,21	-	4 819 088
Indiana	12		1 377 230	61,67	12	841 481	37,68	-	6 741	0,30	-	2 233 069
Iowa	8		703 088	53,27	8	605 620	45,89	-	1 844	0,14	-	1 319 805
Kalifornia	47		5 467 009	57,51	47	3 922 519	41,27	-	49 951	0,53	-	9 505 423
Kansas	7		677 296	66,27	7	333 149	32,60	-	3 329	0,33	-	1 021 991
Kentucky	9		822 782	60,04	9	539 589	39,37	-	-	-	-	1 370 461
Kolumbia Kerület	3		29 009	13,73	-	180 408	85,38	3	279	0,13	-	211 288
Louisiana	10		1 037 299	60,77	10	651 586	38,18	-	1 876	0,11	-	1 706 822
Maine	2		336 500	60,83	2	214 515	38,78	-	-	-	-	553 144
Maine 1-es körzet	1		175 472	59,90	1	117 450	40,10	-	-	-	-	292 922
Maine 2-es körzet	1		161 028	62,39	1	97 065	37,61	-	-	-	-	258 093
Maryland	10		879 918	52,51	10	787 935	47,02	-	5 721	0,34	-	1 675 873
Massachusetts	13		1 310 936	51,22	13	1 239 606	48,43	-	-	-	-	2 559 453
Michigan	20		2 251 571	59,23	20	1 529 638	40,24	-	10,055	0,26	-	3 801 658
Minnesota	10		1 032 603	49,54	-	1 036 364	49,72	10	2 996	0,14	-	2 084 449
Mississippi	7		581 477	61,85	7	352 192	37,46	-	2,336	0,25	-	940 192
Missouri	11		1 274 188	60,02	11	848 583	39,98	-	-	3,71	-	2 122 771
Montana	4		232 450	60,47	4	146 742	38,18	-	5 185	1,35	-	384 377
Nebraska	5		460 054	70,55	5	187 866	28,81	-	2 079	0,32	-	652 090
Nevada	4		188 770	65,85	4	91 655	31,97	-	2 292	0,80	-	286 667
New Hampshire	4		267 051	68,66	4	120 395	30,95	-	735	0,19	-	388 954
New Jersey	16		1 933 630	60,09	16	1 261 323	39,20	-	6 416	0,20	-	3 217 862
New York	36		3 664 763	53,84	36	3 119 609	45,83	-	11 949	0,18	-	6 806 810
Nyugat-Virginia	6		405 483	55,11	6	328 125	44,60	-	-	-	-	735 742
Ohio	23		2 678 560	58,90	23	1 825 440	40,14	-	5 886	0,13	-	4 547 619
Oklahoma	8		861 530	68,61	8	385 080	30,67	-	9 066	0,72	-	1 255 676
Oregon	7		685 700	55,91	7	536 479	43,74	-	-	-	-	1 226 527
Pennsylvania	25		2 584 323	53,34	25	2 228 131	45,99	-	6 982	0,14	-	4 844 903
Rhode Island	4		212 080	51,66	4	197 106	48,02	-	277	0,07	-	410 492
Tennessee	11		990 212	57,84	11	711 714	41,57	-	3,072	0,18	-	1 711 993
Texas	29		3 433 428	63,61	29	1 949 276	36,11	-	-	-	-	5 397 571
Utah	5		469 105	74,50	5	155 369	24,68	-	2 447	0,39	-	629 656
Új-Mexikó	5		307 101	59,70	5	201 769	39,23	-	4 459	0,87	-	514 370
Vermont	3		135 865	57,92	3	95 730	40,81	-	1 002	0,43	-	234 561
Virginia	12		1 337 078	62,29	12	796 250	37,09	-	-	-	-	2 146 635
Washington	10		1 051 670	55,82	10	807 352	42,86	-	8 844	0,47	-	1 883 910
Wisconsin	11		1 198 800	54,19	11	995 847	45,02	-	4 884	0,22	-	2 212 016
Wyoming	3		133 241	70,51	3	53 370	28,24	-	2 357	1,25	-	188 968

A különbség 1% alatt volt:

1. Minnesota, 0,18% (3 761 szavazat)

A különbség 1% és 5% között volt:

1. Massachusetts, 2,79% (71 330 szavazat)
2. Rhode Island, 3,65% (14 974 szavazat)

A különbség 5% és 10% között volt:

1. Maryland, 5,49% (91 983 szavazat)
2. Pennsylvania, 7,35% (356 192 szavazat)
3. Iowa, 7.38% (97 468 szavazat)
4. New York, 8,01% (545 154 szavazat)
5. Wisconsin, 9,17% (202 953 szavazat)

A republikánusok legmagasabb szavazati arányú megyéi:

1. Madison megye (Idaho) 92,88%
2. Hansford megye (Texas) 89,38%
3. Ochiltree megye (Texas) 89,15%
4. Grant megye (Nebraska) 88,45%
5. Blaine megye (Nebraska) 88,32%

A demokraták legmagasabb szavazati arányú megyéi:

1. Kolumbia Kerület 85,38%
2. Macon megye (Alabama) 82,71%
3. Shannon megye (Dél-Dakota) 81,41%
4. Jefferson megye (Mississippi) 77,94%
5. Hancock megye (Georgia) 76,61%

• Boyd, Richard W., Paul R. Mencher, Philip J. Paseltiner, Ezra Paul, Alexander S. Vanda, "The 1984 Election as Anthony Downs and Stanley Kelley Might Interpret It", Political Behavior, Vol. 10, No. 3 (Autumn, 1988), pp. 197–213.
• Goldman, Peter, et al. The quest for the presidency 1984 (1985) online
• Ladd, Everett Carll (1985). „On Mandates, Realignments, and the 1984 Presidential Election”. Political Science Quarterly 100 (1), 1–24. o. DOI:10.2307/2150858. JSTOR 2150858. 
• Leuchtenburg, William E.. The 1984 Election in Historical Perspective. Waco: Baylor University Press (1986). ISBN 0-918954-45-2 
• Morris, Lorenzo. The Social and Political Implications of the 1984 Jesse Jackson Presidential Campaign. New York: Praeger (1990). ISBN 0-275-92785-7 
• szerk.: Moore, Jonathan: Campaign for President: The Managers Look at '84. Dover: Auburn House (1986). ISBN 0-86569-132-0 
• Election 84: Landslide Without a Mandate?. New York: New American Library (1985). ISBN 0-451-62424-6 
• Stempel, Guido H., III. The Media in the 1984 and 1988 Presidential Campaigns. New York: Greenwood Press (1991). ISBN 0-313-26527-5 

• Morning in America – video of the original advertisement on YouTube
• The Bear – video of the original advertisement on YouTube

• The Election Wall's 1984 election video page
• 1984 popular vote by counties
• 1984 popular vote by states
• 1984 popular vote by states (with bar graphs)
• Campaign commercials from the 1984 election
• Democratic primaries a Wayback Machine-ben (archiválva 2009. október 26-i dátummal)
• How close was the 1984 election?. [2012. augusztus 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. április 3.) Michael Sheppard, Massachusetts Institute of Technology.
• Election of 1984 in Counting the Votes Archiválva 2016. március 3-i dátummal a Wayback Machine-ben.