Alou Diarra – Wikipédia

Alou Diarra
Személyes adatok
Teljes név	Alou Diarra
Születési dátum	1981. július 15. (43 éves)
Születési hely	Villepinte, Franciaország
Állampolgárság	francia
Magasság	190 cm
Testtömeg	79 kg
Poszt	középpályás
Klubadatok
Jelenlegi klubja	West Ham United
Mezszám	18
Junior klubok
Időszak Klub 1987–1993 Aulnay-sous-Bois 1993–1997 Villepinte 1997–1999 Louhans-Cuiseaux
Felnőtt klubok1
Időszak Klub Mérk. (Gól) 1999–2000 Louhans-Cuiseaux 3 (0) 2000–2002 Bayern München II 41 (5) 2000–2002 Bayern München 0 (0) 2002–2005 Liverpool 0 (0) 2002–2003 → Le Havre 25 (0) 2003–2004 → Bastia 35 (4) 2004–2005 → Lens 34 (2) 2005–2006 Lens 32 (2) 2006–2007 Lyon 15 (1) 2007–2011 Bordeaux 133 (11) 2011–2012 Marseille 18 (1) 2012–2014 West Ham United 4 (0) 2013 → Rennes 10 (0) 2015–2016 Charlton Athletic 44 (1) 2016–2017 Nancy 18 (2)
Válogatottság2
2001–2002 Franciaország U20 5 (0) 2002–2004 Franciaország U21 14 (1) 2004–2012 Franciaország 44 (0)
1 A felnőtt klubokban játszott mérkőzések és gólok csak a bajnoki mérkőzések adatait tartalmazzák. Utolsó elszámolt mérkőzés dátuma: 2017. június 3. 2 Utolsó elszámolt válogatott mérkőzés dátuma: 2012. június 19.
A Wikimédia Commons tartalmaz Alou Diarra témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Alou Diarra (Villepinte, 1981. július 15. –) francia labdarúgó. A francia válogatott tagjaként ott volt a 2006-os és a 2010-es világbajnokságon, valamint a 2012-es Európa-bajnokságon.

Diarra több csapat ifiakadémiáján is megfordult, mielőtt 1997-ben a CS Louhans-Cuiseaux fiataljai közé került. Az 1999/00-es idény második felében hívták fel az első csapathoz. 2000. április 15-én, a Toulouse ellen mutatkozott be a felnőttek között, és megkapta első sárga lapját is. Két héttel később, a Niort ellen kezdőként kapott lehetőséget. A szezon végén a csapat kiesett a harmadosztályba, szerették volna meghosszabbítani Diarra szerződését, de ő távozott a klubtól.

2000 nyarán a Bayern München ingyen leigazolta Diarrát, aki a tartalék csapathoz került. Többek között Owen Hargreavesszel, Philipp Lahmmal és Bastian Schweinsteigerrel játszott ott együtt. Első gólját a VfR Mannheim ellen szerezte. Első szezonjában 28 meccsen négy gólt szerzett, és remek teljesítményt nyújtott. Ennek köszönhetően a 2001/02-es évadban felkerült az első csapathoz. A szezon elején többször is leülhetett a kispadra a Bayern bajnokijain, de nem jutott játéklehetőséghez. 2001 októberében visszakerült a tartalékok közé, de a Interkontinentális kupa döntőjére, a Boca Juniors ellen visszakerült a felnőttek közé, de ekkor sem lépett pályára. Ezután ismét visszatért a második csapathoz, de nem sokkal később megsérült, és hosszú ideig nem játszhatott. 2002 nyarán elhagyta a csapatot, az első csapatban egy meccsen sem lépett pályára.

A Liverpool 2002. július 9-én leigazolta Diarrát, a csapat menedzsere, Gérard Houllier Patrick Vieirához hasonlította szerződtetése után. Egy Le Havre elleni barátságos mérkőzésen lépett pályára először a csapat színeiben. A mérkőzés után a Le Havre jelezte, hogy szívesen kölcsönvenné Diarrát, az üzlet végül augusztus 1-jén létre is jött. Augusztus 17-én, a Strasbourg ellen debütált a francia klubnál. A szezon első felében állandó tagja volt a kezdőnek, de az idény második felében leggyakrabban már csak csereként kapott lehetőséget. Első profi gólját 2003. január 25-én, a Laval ellen szerezte meg, a Francia Kupában.

2003 nyarán úgy nyilatkozott, szeretne visszatérni a Liverpoolhoz, hogy helyet szerezzen magának a csapatban, de Houllier ismét kölcsönadta, ezúttal a Bastiának. Rögtön a kezdőbe került, szeptemberben a Guingamp és az Auxerre is betalált. 2004. március 7-én, a Marseille ellen is gólt szerzett, csapata pedig nagy meglepetésre 4-1-re győzött.

A 2003/04-es szezon végén visszatért a Liverpoolhoz, ahol már nem Houllier, hanem Rafael Benítez volt a menedzser. Részt vett a csapat néhány szezon előtti edzésén, de 2004. július 27-én ismét kölcsönbe került, a Lens játékosa lett. A szezon összes bajnokiján pályára lépett, csapatában egyedüliként. Első gólját az Ajaccio ellen szerezte, rögtön a mérkőzés első percében. 37 meccsen és két góllal zárta a szezont.

A Liverpool menedzsere, Rafael Benítez marasztalta volna Diarrát, de ő a sikeres 2004/05-ös idénye után a Lensnál szeretett volna maradni. 2005. június 24-én a francia klub véglegesen is leigazolta, a hírek szerint 3,2 millió eurót fizettek érte. A Poolban egyetlen tétmeccsen sem lépett pályára. A Lensban megőrizte helyét a kezdő csapatban. Minden sorozatot egybevéve 44 meccsen játszott a szezonban és két gólt lőtt. Góljait a Nancy és a Nice ellen szerezte. 2005. július 3-án, egy Lech Poznań elleni Intertotó-kupa-mérkőzésen az európai porondon is bemutatkozhatott.

A 2006-os világbajnokság után, 2006. augusztus 23-án leigazolta a Lyon, ahol ismét együtt dolgozhatott Gérard Houllier-vel. Nem jutott állandó játéklehetőséghez, mivel Houllier jobban bízott Jérémy Toulalanban és Tiago Mendesben. Diarra 2006. szeptember 16-án, a Lorient ellen mutatkozott be a csapatban. December 6-án, egy Steaua București elleni Bajnokok Ligája-meccsen első gólját is megszerezte, a találkozó 1-1-gyel ért véget. A téli szünet után combsérülést, ami miatt három hónapig nem játszhatott. 2007 márciusában, a Saint-Étienne ellen tért vissza. A szezon során Diarra kétszer is panaszkodott kevés játéklehetőséget miatt, emiatt össze is veszett Houllier-vel, aki 2007. április 6-án a tartalék csapathoz száműzte. Ő nem volt hajlandó az amatőr csapatban szerepelni, ezért az edző megfenyegette, hogy soha többé nem játszhat az ő irányítása alatt. Végül április 18-án, egy Le Mans elleni találkozón tért vissza. A Lyon végül sorozatban hatodszor is megnyerte a bajnokságot.

Diarra 2007 nyarán mindenképpen szerette volna elhagyni a Lyont. A Manchester City és a Portsmouth is szerette volna megszerezni, de ő Franciaországban akart maradni. 2007. július 20-án a Bordeaux-hoz szerződött. Négyéves szerződést írt alá, a csapat 7,75 millió eurót fizetett érte. Augusztus 4-én, korábbi csapata, a Lens ellen debütált, augusztus 29-én pedig belőtte első gólját is, egy Metz ellen találkozón. Sikerült bejátszania magát a kezdőbe, a szezon során összesen 44 meccsen lépett pályára és négyszer volt eredményes. A 2008/09-es idényben is állandó tagja maradt a csapatnak, ott volt a Szuperkupán is, ahol csapata büntetőkkel legyőzte a Lyont. A Bordeaux a Ligakupát is megnyerte, de a döntőről Diarra sérülés miatt lemaradt. 2009. április 19-én győztes gólt szerzett a Lyon ellen, ennek a győzelemnek nagy szerepe volt abban, hogy csapatával bajnok lett.

A következő szezon elején ő lett a Bordeaux csapatkapitánya. Ismét megnyerte csapatával a Szuperkupát, továbbra is alapember maradt a gárdának a január és március közötti időszakban több sérülés is hátráltatta, ami miatt több meccset ki kellett hagynia. 2010. március 13-án lépett pályára legközelebb a bajnokságban, ezután egyetlen bajnokit sem hagyott ki a szezonban. A 2010/11-es idény előtt többször is szóba hozták a Marseille-jel, de végül a Bordeaux-nál maradt. 2010. október 16-án, egy Auxerre elleni találkozón két kézzel meglökte Wilfriend Bien játékvezetőt, miután az sárga lapot adott neki. Bien kiállította, és hatmeccses eltiltást kapott. November 27-én, egy Lille elleni találkozón tért vissza.

2011. július 4-én, 5 millió euróért a Marseille-hez igazolt. Három évre szóló szerződést írt alá a csapattal.

Diarrát 2004. augusztus 13-án hívták be először a francia válogatottba, egy Bosznia-Hercegovina elleni barátságos meccsre, de nem kapott játéklehetőséget. Később egy Írország elleni vb-selejtezőn mutatkozott be a nemzeti csapatban. A 2006-os világbajnokságon két meccsen lépett pályára, egy Togo elleni csoportmeccsen, valamint az olaszok elleni döntőn. Az elveszített büntetőpárbajban nem lőtt tizenegyest.

A Lyonban keveset játszott, így a 2008-as Európa-bajnokságra nem kapott behívót. Miután a Bordeaux-hoz igazolt, a válogatottban is több lehetőséget kapott, így a 2010-es vb-n már ott lehetett. A kereten belüli botrány miatt az utolsó csoportmeccsre, Dél-Afrika ellen ő kapta meg a csapatkapitányi karszalagot, csapata végül 2-1-es vereséget szenvedett és kiesett. A 2012-es Eb-re utazó keretben is ott volt, ahol mindhárom csoportmeccsen játszott.

• Interkontinentális kupa-győztes: 2001

• Francia bajnok: 2006/07

• Francia bajnok: 2008/09
• Francia ligakupagyőztes: 2009
• Francia szuperkupagyőztes: 2008, 2009

• Francia ligakupagyőztes: 2012
• Francia szuperkupagyőztes: 2011

Diarra Villepinte-ben született mali szülők gyermekeként. Három öccse és egy húga van, egyik öccse, Zanké szintén labdarúgó, jelenleg a Quevillyben játszik. Korábban a Paris Saint-Germain tartalékcsapatában játszott, de 2010-ben elküldték. Másik öccse, Idrissa egy weboldalt vezet, melynek a segítségével könnyebben találhatnak klubot az amatőr játékosok.

• Ez a szócikk részben vagy egészben az Alou Diarra című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

A Wikimédia Commons tartalmaz Alou Diarra témájú médiaállományokat.

• Bajnoki statisztikái
• Válogatottbeli statisztikái Archiválva 2012. november 11-i dátummal a Wayback Machine-ben
• Adatlapja az ESPN-en Archiválva 2013. január 2-i dátummal az Archive.is-en
• Profilja a FussballDaten.de-n
• Statisztikái a L'Équipe weboldalán
• Statisztikái a National-Football-Teams.com-on
• Profilja a West Ham oldalán