Baglyasalja – Wikipédia

Baglyasalja
Egyéb elnevezés: Baglyas
Közigazgatás
Település	Salgótarján
Irányítószám	3102
Körzethívószám	32
Népesség
Teljes népesség	ismeretlen
Földrajzi adatok
Távolság a központtól	4 km
Elhelyezkedése
Baglyasalja Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 48° 06′ 02″, k. h. 19° 44′ 30″48.1005326, 19.74180348.100533°N 19.741803°EKoordináták: é. sz. 48° 06′ 02″, k. h. 19° 44′ 30″48.1005326, 19.74180348.100533°N 19.741803°E
Baglyasalja weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Baglyasalja témájú médiaállományokat.

Baglyasalja Salgótarján egyik városrésze. 1950-ben csatolták a városhoz.

Helyközi autóbuszvonalakː 1010, 1020, 1021, 1305, 1307, 1351, 1384, 1447, 3052, 3055, 3064, 3070, 3080, 3126^[1]

Helyi autóbuszvonalak: 4, 4A, 14, 46, 3C. ^[2]

Baglyasalja egy szűk, V alakban mélyedő völgyben helyezkedik el. Ezt a völgyet a Baglyas-patak mélyítette ki. A kimélyítés következtében alakult ki ez a 6 kilométer hosszú és 100 méter mély völgy, mely a Cserhátba fúródik bele, s az etesi völgykatlantól egy kisebb vízválasztó hegy választja el. Ez a völgyzáró gát feltöltődéssel keletkezett.

Legdélebbi fekvésű házai közvetlenül a 21-es főút felüljárója mellett helyezkednek el, a legészakabbiak viszont jó három kilométerrel feljebb, a hegyek között. Főutcája – a Baglyasi út, majd Petőfi út – a 2307-es útból (Rákóczi út) ágazik ki.

Viszonylag közel helyezkednek el hozzá északnyugati irányban Etes, északi irányban pedig Karancsalja községek, de egyikkel sincs közúti kapcsolata.

A Karancs-Medves hegység vidékének éghajlatára a kontinentalitás a jellemző. Az atlanti-óceáni, a kontinentális és a földközi-tengeri éghajlati elemek hatása érződik itt. Az enyhe, csapadékos, mérsékelt nyárban, a szabályos csapadékeloszlásban az atlanti hatás; a hideg télben, a kora nyári csapadékcsúcsban a kontinentális; a száraz, forró nyárban, az őszi-téli esőkben a földközi-tengeri légtömegek hatása nyilvánul meg. Az évi középhőmérséklet 1–2 °C-kal elmarad a 10 °C-os országos átlagtól. A Karancs-vidék évi csapadéka 550–600 mm, a Karancson és a magasabb hegyek nyugati lejtőin 650–700 mm. A vidék uralkodó szele az északnyugati, a keleti lejtőkön gyakori az északkeleti. A napsütéses órák száma évi átlagban 1800.

A Karancs-Medves hegység vízrajzi jelentősége nagy, mivel a Duna-Tisza közötti vízválasztó a Cserhát felől itt halad át. Baglysalja Salgótarján elhelyezkedésének okából vízválasztó szerepet is betölt. Igaz Bagylasalja völgykatlanban helyezkedik el, így vízelvezető szerepben is részt vesz, mivel a Baglyas-patak vizét vezeti le a völgyben.

A településrész állat és növényvilága megegyezik a Mátráéval. Főleg a tölgy és a bükk a jellemző fafajta. A betelepített fafajok a juharfa és az erdeifenyő.

Az állatvilág a környékre a legjellemzőbb. Főleg a vaddisznó a róka a főbb emlősök, de előfordul az őz is. A madarak közül az énekesmadarak a legelterjedtebbek. Itt is jellemző a madarak hajnali 4-től reggel 9-ig tartó csiripelése.

A középkorban is létező település. Felette magasodott Bagolykővár. Innen ered a neve (Bagolykőváralja, Baglyos, Baglyasalja).

Baglyasalja eredetileg a Kacsics nemzetség ősi birtoka volt. A vár alatt elterülő helységet először 1341-ben említették az oklevelek Bagloch alakban.

A Kacsics nemzetség hollókői (Illés) ága építette a falu felett magasodó ősi várat, amely a 14. század elején Péter fiai Mihály, Péter, Leusták, Mikó és Jákó birtoka volt, de ők Csák Máté pártjára álltak, és a várat 1310-ben neki átadták.

1324-ben, Csák Máté hatalmának megtörése után Károly Róbert király a várat Szécsényi Tamás vajdának adományozta.

E várról már az 1327-ben és 1341-ben kelt oklevelek is megemlékeztek.

A vár a 15. században 1455-ben elpusztult, de romjai máig is láthatók. 1455-ben, a vár elpusztulásakor a helység Somoskő várához tartozott és ekkor is a Szécsényi család volt a földesura.

Szécsényi László halála után, 1461-1481-ben Guthi Országh Mihály és Lossonczy Albert nyerték adományul.

1548-ban Lipthay János és Perkedy Mátyás, 1598-ban Forgách Zsigmond volt a helység birtokosa.

A török hódoltság alatt nagyon elnéptelenedett. 1715-ben már csak két, 1720-ban pedig hat háztartást írtak benne össze. A 18. század közepén a Fáy és a Ráday családok voltak a helység birtokosai.

Az 1770-es úrbéri rendezés alkalmával pedig báró Péterffy János, Kubinyi Gáspár és Gömöry János, de 1826-ban gróf Stahremberg Antal volt a birtokosa.

Az 1900-as évek elejének adatai szerint a határbeli kőszénbányatelepeket az Egyesült Kőszénbánya Részvénytársulat aknázta ki.

E helységhez tartoztak: Baglyasalja és Kővár bányatelep, Baglyasalja, Sóslápa, Szurdokalja és Krocsák-puszta, mely Dugdel-puszta néven is ismeretes volt.

A település komoly fejlődése akkor indult meg, amikor környékén szénlelőhelyekre bukkantak. Megépítették az óvodát és az iskolát, valamint a bányászok szórakoztatását szolgáló kaszinót és kultúrházat. Sorra épültek fel a bányászlakások (kolóniák). 1950 óta tartozik Salgótarjánhoz. A városrész a bányászat idejéig fontos iparvidék volt. Ma már eléggé lepusztult a városrész. Itt található a Ezüstfenyő Idősek Otthona.

• Szoborpark
• Bányakaszinó
• Katolikus templom

• Nógrád Volán Baglyasalja Sportpálya^[3]

• Salgótarjáni új almanach (szerk. Cs. Sebestyén Kálmán, Szvircsek Ferenc), Nógrádi Történeti Múzeum Baráti Köre, Salgótarján, 1997. ISBN 963 7224 440

• Baglyasalja.hu