Bajčići – Wikipédia

Bajčići
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeTengermellék-Hegyvidék
KözségKrk
Jogállásfalu
PolgármesterDarijo Vasilić (PGS)
Irányítószám51511
Körzethívószám(+385) 051
Népesség
Teljes népesség123 fő (2021. aug. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság165 m
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 45° 04′ 52″, k. h. 14° 30′ 08″45.081200°N 14.502100°EKoordináták: é. sz. 45° 04′ 52″, k. h. 14° 30′ 08″45.081200°N 14.502100°E
SablonWikidataSegítség

Bajčići (olaszul: Baicici) falu Horvátországban Tengermellék-Hegyvidék megyében. Közigazgatásilag Krkhez tartozik.

Fekvése

[szerkesztés]

A Krk-sziget Šotoventonak nevezett nyugati részén Krk városától 9 km-re északnyugatra, a sziget belsejében, a legközelebbi tengerparttól 4 km-re a 104-es számú főút mellett fekszik. Teljesen egybeépült a szomszédos Nenadići településeel.

Története

[szerkesztés]

A település nevét egykori lakóiról a Bajčić családról kapta, melynek tagjai közül ma is nagy számban élnek a szigeten főként Krk város és Malinska vidékén. Bajčićin ma is ez az egyik leggyakoribb vezetéknév.[2]

Területe a 15. század első feléig csak gyéren lakott volt. A Frangepánok, hogy fokozzák az adóból származó bevételeiket a 15. században velebiti vlachokat telepítettek ide, akik egy sajátos nyelvet az úgynevezett krki románt (krčkorumunjski) beszélték. A nyelv utolsó beszélője is az e családhoz tartozó 1875-ben elhunyt Mate Bajčić Gašpović volt. A Frangepánok krki uralma 1480-ig tartott, amikor Velence tartva attól, hogy a Mátyás magyar király elfoglalja Frangepán VII. Jánost a sziget átadására bírta. Ezt követően Krk szigetét a Velence által kinevezett kormányzók, velencei nemesek igazgatták, akik viszonylagos önállóságot élveztek. A 16. század elején a török veszély miatt a kontinens területeiről számos menekült érkezett ide.

1797-ben a napóleoni háborúk egyik következménye a Velencei Köztársaság megszűnése volt. Napóleon bukása után 1813-ban Krk osztrák kézre került. Ausztria 1822-ben a Kvarner szigeteivel együtt elválasztotta Dalmáciától és Isztriával kapcsolta össze, mely közvetlenül Bécs irányítása alá tartozott. 1867 és 1918 között az Osztrák–Magyar Monarchia része volt. 1857-ben 133, 1910-ben 158 lakosa volt. Az Osztrák-Magyar Monarchia bukását rövid olasz uralom követte, majd a település a Szerb–Horvát–Szlovén Királyság része lett.

A második világháború idején előbb olasz, majd német csapatok szállták meg. A háborút követően újra Jugoszlávia, majd az önálló horvát állam része lett. 2011-ben 156 lakosa volt. Lakói főként mezőgazdasággal, főként földműveléssel, állattartással, kisebb mértékben olajbogyó termesztéssel foglalkoztak. Ma is a mezőgazdaság a legfontosabb megélhetési forrás, de kevés iparos is él a településen. A tengerparttól viszonylagos nagyobb távolsága miatt a turizmus itt nem fejlődött ki annyira, mint a sziget más településein. A település egyik legnagyobb gondja a vízvezeték hiánya volt. A vízvezeték hálózat kiépítése 2005-ben kezdődött, így Bajčići lett a Šotovento legelső vízvezetékkel rendelkező települése.

Lakosság

[szerkesztés]
Lakosság változása[3][4]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
133 146 153 144 150 158 155 161 180 168 131 112 100 114 127 129

Nevezetességei

[szerkesztés]

Szent Lénárd tiszteletére szentelt kápolnája a 18. században épült a régi azonos titulusú žgaljići kápolna anyagából.

Jegyzetek

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]
A fordítás fő forrása a megfelelő horvát Wikipédia-szócikk.
Ez nem jelent semmi megkötést a további szerkesztések szempontjából, de a fordítás alapjául szolgáló szócikk tagolásának követése egyszerűsíti a további munkát. Például könnyebben elkerülhetők az ismétlések, könnyebben kiegészíthetők a hiányzó források. A magyar változatban található értelmi hiba esetén először érdemes az eredetiben megnézni, nem fordítási hibáról van-e szó.