Batthyány Vilmos – Wikipédia

	Batthyány Vilmos
	Batthyány Vilmos fényképe a Vasárnapi Ujságban
Született	1870. március 14.; Zalaszentgrót
Elhunyt	1923. november 24. (53 évesen); Körmend
Állampolgársága	magyar
Foglalkozása	érsek; katolikus pap; katolikus püspök;
Tisztsége	nyitrai püspök; címzetes püspök (1902. január 3. – ); megyéspüspök (1911. március 18. – 1920. december 16.); katolikus érsek (1920. december 16. – ); címzetes érsek (1920. december 16. – );
Sírhelye	Németújvár
	nyitrai püspök
	Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Vallása	római katolikus egyház
Pappá szentelés	1894. július 7.
Püspökké szentelés	1902. február 5.
Szentelők	Csáky Károly (főszentelő); Széchényi Miklós (társszentelő); Jung János (társszentelő);
Hivatal	nyitrai koadjutor püspök
Hivatali idő	1902–1911
Hivatal	nyitrai püspök
Hivatali idő	1911–1920
Elődje	Bende Imre
Utódja	Karol Kmeťko
	Catholic Hierarchy;
	A Wikimédia Commons tartalmaz Batthyány Vilmos témájú médiaállományokat.
	Sablon • Wikidata • Segítség

Németújvári gróf Batthyány Vilmos (Zalaszentgrót, 1870. március 14. – Körmend, 1923. november 24.) kiutasított nyitrai püspök,^[2] Boldog Batthyány-Strattmann László unokatestvére.

Pályafutása

A kalocsai gimnáziumba járt, majd a filozófiát és a teológiát az Innsbrucki Egyetemen és a római Nemesi Akadémián végezte. 1894. július 7-én pappá szentelték. Kánonjogi doktor és XIII. Leó pápa titkos kamarása lett. 1900. július 2-án nyitrai kanonok.^[2]

Püspöki pályafutása

1902. január 3-án titiopolisi címzetes püspökké és Nyitrán Bende Imre koadjutor püspökévé nevezték ki.^[3] február 5-én^[4] szentelte püspökké Csáky Károly váci püspök, Széchényi Miklós győri püspök és Jung János váci segédpüspök segédletével. 1910. március 15-től a nyitrai egyházmegye apostoli adminisztrátora. 1911.március 26-tól megyés püspök, a főrendiház tagja lett.^[2]

A csehszlovák csapatok 1918. december 10-én megszállták Nyitrát, és a püspököt letartóztatták. 19 napig tartották fogva. 1919. március elején körlevelében a zsolnai papi gyűlés határozatait kánonjogilag törvénytelennek és érvénytelennek nyilvánította, ezért a csehszlovák hatóságok március 27-én csomagjaival a pozsonyi Duna-hídon át a magyar határig szállították. Nyitrára nem térhetett vissza. A püspökségről kénytelen volt 1920-ban lemondani, ezért XV. Benedek pápa címzetes érsekké nevezte ki.^[2]

Németújvárban nyugszik.

Művei

1899 Töredékek a modern róm. életből. Nyitra.

Jegyzetek

↑ ^a ^b ^c Magyar Katolikus Lexikon (magyar nyelven). Szent István Társulat, 1993. (Hozzáférés: 2019. március 8.)
↑ ^a ^b ^c ^d Magyar katolikus lexikon I. (A–Bor). Főszerk. Diós István; szerk. Viczián János. Budapest: Szent István Társulat. 1993.
↑ más forrás szerint 1904. november 30-án (Magyar katolikus lexikon I. (A–Bor). Főszerk. Diós István; szerk. Viczián János. Budapest: Szent István Társulat. 1993. )
↑ más forrás szerint 1905. február 15-én (Magyar katolikus lexikon I. (A–Bor). Főszerk. Diós István; szerk. Viczián János. Budapest: Szent István Társulat. 1993. )

További információk

Archbishop Vilmos Batthyány, Catholic-Hierarchy (angol)
Schematismus Nitriensis 1914, 7.
Révai II, 704; XIX, 849.
KL II, 162.
Gulyás II, 724.
A felvidéki magyarság húsz éve 1918-1938. Budapest, 74.
Salacz 1975, 12.
Kiss Balázs 2008: Államfordulat Nyitrán (1918-1923). Kisebbségkutatás 2008/2.
martinus.sk Remény cikkből

Előde:
Bende Imre

Nyitrai katolikus püspök
1911–1919

Utóda:
Karol Kmeťko

Katolicizmusportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[66d7be4a16ec43c873149a23cf83cd029e152fcd-1] Magyar Katolikus Lexikon (magyar nyelven). Szent István Társulat, 1993. (Hozzáférés: 2019. március 8.)

[katlexbat-2] Magyar katolikus lexikon I. (A–Bor). Főszerk. Diós István; szerk. Viczián János. Budapest: Szent István Társulat. 1993.

[3] ás forrás szerint 1904. november 30-án (Magyar katolikus lexikon I. (A–Bor). Főszerk. Diós István; szerk. Viczián János. Budapest: Szent István Társulat. 1993. )

[4] ás forrás szerint 1905. február 15-én (Magyar katolikus lexikon I. (A–Bor). Főszerk. Diós István; szerk. Viczián János. Budapest: Szent István Társulat. 1993. )

[1]

[2]

[3]

[4]