Bene – Wikipédia

Bene (Бене)
A sztálinizmus és a második világháború áldozatainak emlékműve Bene központjában
Bene címere
Közigazgatás
Ország	Ukrajna
Terület	Kárpátalja
Járás	Beregszászi járás (2020–) Beregszászi járás (–2020)
Község	Beregszász község
Rang	falu
Alapítás éve	1269
Polgármester	Vince István
Irányítószám	90261
Körzethívószám	+380 03141
Népesség
Teljes népesség	1409 fő (2001)
Magyar lakosság	1370
Népsűrűség	995,76 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	113 m
Terület	1,415 km²
Időzóna	EET, UTC+2
Elhelyezkedése
é. sz. 48° 09′ 59″, k. h. 22° 45′ 25″48.166388888889, 22.75694444444448.166389°N 22.756944°EKoordináták: é. sz. 48° 09′ 59″, k. h. 22° 45′ 25″48.166388888889, 22.75694444444448.166389°N 22.756944°E
Bene Pozíció Kárpátalja térképén
A Wikimédia Commons tartalmaz Bene témájú médiaállományokat.

Ez a szócikk a településről szól. Hasonló címmel lásd még: Bene (keresztnév).

Bene (ukránul: Бене, korábban Беня [Benya], oroszul: Добросиля [Dobroszilja]) falu Ukrajnában, Kárpátalján, a Beregszászi járásban.

A Borzsa-folyó jobb partján fekszik, Beregszásztól 13 km-re délkeletre.

Neve valószínűleg a Benedek név rövidített változata.

Bene nevét 1269-ben Bhene néven említette először oklevél. IV. Béla király ekkor adományozta a falut János fiainak, Péternek és Mártonnak.

1333-ban szerepelt a pápai tizedjegyzékben is, ez évben papja 3 garas pápai tizedet fizetett.

Régi temploma a 14. század második felében épült.

A falut 1567-ben a tatárok, 1657-ben a lengyelek pusztították el.

1593-ban a község teljes egészében áttért a református hitre.

A település egykori nagyobb birtokosai voltak a Kusalyi Jakcs család, Szilágyi Erzsébet, a Ruszkai, Dobó, Székely, Perényi, Matucsinai, Bélaváry^[1], Rátonyi, Makkay, Vásárhelyi és Pogány családok.

A falu határában van a hagyomány szerint a zászlóbontás helye, ahol Rákóczi kurucai gyülekeztek.

1910-ben 689, túlnyomórészt magyar lakosa volt, ma 1409 lakosából 1270 (90%) a magyar.

A trianoni békeszerződésig Bereg vármegye Tiszaháti járásához tartozott.

Bene határában, a Borzsa folyó medréből került a benei bronzhydria. Az antik görög darab elkészítése az i. e. V. század közepére datálható.

A falu lakói elsősorban mezőgazdaságból élnek, melyre a zöldség- és a gyümölcstermesztés (őszibarack és szőlő) jellemző. Emellett elterjedtek a faluban a falusi turizmushoz kapcsolódó szolgáltatások, több mint egy tucatnyi család foglalkozik turisták elszállásolásával.

A települést érinti a Bátyú–Királyháza–Taracköz–Aknaszlatina-vasútvonal.

• Református temploma 14. századi, a tatár és a lengyel is elpusztította, ezért 1670-ben beomlott tetejét kicserélték. 1782-ben egy tűzvész ismét megrongálta, famennyezete is elpusztult, a 19. században újították fel. Belsejét egykor freskók díszítették, melyeket még nem tártak fel.
• Római katolikus temploma 1940-ben épült, a templomot a római katolikusok és a görögkatolikusok közösen használják.
• Szoborpart a faluház előtt a hét vezért ábrázoló szoborcsoporttal. A fából készült szobrokat Pintér László sárvári fafaragó faragta.
• A második világháború és sztálinizmus áldozatainak emlékműve a helyi iskola udvarán, a falu központjában. Az emlékműre a faluból a málenykij robotra elhurcolt áldozatok és a háborúban elesettek neveit vésték fel.
• Magyar hadifoglyok síremléke a zsidó temető szélén.

Bene testvértelepülései a következők:

	Ország	Város	Megye / Körzet / Régió / Állam
	Magyarország	Inárcs	Pest
	Magyarország	Sárbogárd	Fejér
	Magyarország	Váchartyán	Pest
	Magyarország	Maglód	Pest
	Magyarország	Nagyrábé	Hajdú-Bihar

• Györffy György: Beregvármegye
• Lehoczky Tivadar: Bereg vármegye monographiája, III. kötet, Ungvár, 1881, pp. 65–72.
• Mónus Gyula – Szerényi Ferdinánd 1934: Bene – Beňa – A község jelene és múltja.

• A Kelemen-hegy mondája Archiválva 2020. szeptember 29-i dátummal a Wayback Machine-ben