Kovászó – Wikipédia

Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye.

Kovászó (Квасово)
Kovászó címere
Közigazgatás
Ország	Ukrajna
Terület	Kárpátalja
Járás	Beregszászi járás (2020–) Beregszászi járás (–2020)
Község	Nagybereg község
Rang	falu
Alapítás éve	1270
Irányítószám	90264
Körzethívószám	+380 03141
Népesség
Teljes népesség	899 fő (2001) +/-
Magyar lakosság	49
Népsűrűség	397,79 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	120 m
Terület	2,26 km²
Időzóna	EET, UTC+2
Elhelyezkedése
é. sz. 48° 11′ 11″, k. h. 22° 46′ 13″48.186388888889, 22.77027777777848.186389°N 22.770278°EKoordináták: é. sz. 48° 11′ 11″, k. h. 22° 46′ 13″48.186388888889, 22.77027777777848.186389°N 22.770278°E
Kovászó Pozíció Kárpátalja térképén
A Wikimédia Commons tartalmaz Kovászó témájú médiaállományokat.

Kovászó (ukránul: Квасовo [Kvaszovo/Kvasovo]) egy 899 lakosú (2001) falu Ukrajnában, Kárpátalján, a Beregszászi járásban.

Délkeletre, a Borzsa jobb partján fekszik, Beregszásztól 15 km-re, és a Benét érintő Bátyú–Királyháza–Taracköz–Aknaszlatina-vasútvonaltól 4 km-re.

A falu nevére kétféle magyarázat is van: nevét a határában álló Kovas sziklától kaphatta, vagy az ószláv kvasz szóból keletkezett.

Kovászó nevét 1270-ben említette először oklevél Koazou néven, mint királyi birtokot. Később több család nak is volt itt birtoka, így a Jakcs, a Rédey, Lónyay családok is birtokosai voltak.

13. századi várának romja a Borzsa partján egy dombon áll és valószínűleg a tatárjárás után épült. Először kerek lakótornya készült el, majd a magaslat alakját követő várfalak épültek fel. 1564-ben a császár romboltatta le, mivel tulajdonosa rablótanyának használta.

A települést a 14. században a Nagymihályi család bírtokolta.

A 15. században Hunyadi János besztercei grófot, Magyarország kormányzóját iktatták be Kovászó birtokába. Később felesége, Szilágyi Erzsébet birtokolta, de aztán a Jakchy-ak visszaszerezték. Leányági örökségként, illetve vásárlás útján a Mathuznai család szerezte meg a kovászói uradalmat kászoni Jakchy Katalin hozományaként.

A 16. századi okmányok arról tudósítanak, hogy a közeli Attak folyón kétkerekű malom, a Borzsa folyón pedig őrlőmalom működik, és hogy a kovászói hegyen ekkor már jóféle bor terem, s a szőlőültetvény birtokosa maga a kovászói vár ura.

1540-es években a vár Mathuznai György és Pál tulajdona volt, később eladták Kávássy Kristóf huszti várkapitánynak.

1546-ban a Mathuznai család visszakapták Kovászót. Mathuznai Pál kihasználva a János Zsigmond és I. Ferdinánd közötti viszályt, rablóvárat alakított ki Kovászón. Balassa és Menyhért hűek voltak a császárhoz, ezért János Zsigmond Gyulafehérváron kelt rendeletével Kovászót elkobozta és Gáltői Ferenc munkácsi várnagynak adományozta.

1651-ben Lónyai Zsigmond bírtokába került Kovászó királyi adományként. 1564-ben Schwendi Lázár császári sereggel elfoglalta a vidéket, és a kovászói várat is megostromolta és bevette.

Az 1566-os adóösszeírás alapján a Tokaj alól visszavonuló tatárok 24 házhelyről hurcolták el az ott élőket.

1808-ban az itt lévő birtokok legnagyobb része Pogány Ferenc tulajdonába került. Emellett kisebb-nagyobb birtokokkal rendelkeztek itt a Perényiek és a Lónyaiak. 1809-ben Kovászón timsógyárat létesítettek, amely 1812-ben már 125 mázsa timsót termelt.

1910-ben 668, többségben ruszin lakosa volt, jelentős magyar kisebbséggel.

Az első világháborúban 100 polgár vett részt a faluból, 16-an odavesztek.

A második világháború idején közel 100 kovászói férfi szolgált a magyar hadseregben.

1944 őszén, amikor a szovjet hadsereg elérte e vidéket, 38 helybéli férfi önkéntesként csatlakozott hozzájuk.

1998 őszén a kiömlő Borzsa nyolc házat rongált meg, 2001 tavaszán ennél jóval nagyobb természeti csapás érte az ittenieket: az áradat 50 házat döntött romba.

Bővebben: Kovászói vár

• Kovászói vár

Kovászó vára valamikor a tatárjárás után épülhetett a Borzsa folyó partján emelkedő sziklás magaslatra. Először a kerek lakótorony, később a magaslat alakját követő várfalak készültek el. 1390-ben Zsigmond király Nagymihályi Jánosnak adományozta, ettől kezdve magánvár volt. A török időkben, akkori tulajdonosa, Matuznai Pál, kihasználva az ország megosztottságát rablótanyául használta, gyakran végigrabolva fegyvereseivel a környéket. 1564-ben a rablótanyaként használt várat Schwedli Lázár császári biztos elfoglalta és leromboltatta. Azóta romos állapotában áll.

• Református temploma

1733-ban épült, majd helyette 1895-ben készült el mai temploma.

• Görögkatolikus temploma

1390-ből való, 1750-ben barokk stílusban építették újjá.

• Itt született Gerevich Emil (1854–1902) matematikus, tanár, főreáliskolai igazgató, miniszteri biztos.