Euler-féle szám – Wikipédia

Nem tévesztendő össze a következővel: Euler–Mascheroni-állandó.

Az Euler-féle szám (jele: e) egy matematikai állandó, amit a természetes logaritmus alapjaként használnak. Irracionális és transzcendens.

A π és a képzetes egység i mellett az e az egyik legfontosabb állandó a matematikában.

Az e szám Euler-féle számként is ismert Leonhard Euler matematikus után, de Napier-állandónak is nevezik John Napier skót matematikusnak, a logaritmusfüggvény megalkotójának tiszteletére.

Értéke 500 értékes jegyre megadva:

e = 2,7182818284590452353602874713526624977572470936999595749669676277240766303535475945713821785251664274274663919320030599218174135966290435729003342952605956307381323286279434907632338298807531952510190115738341879307021540891499348841675092447614606680822648001684774118537423454424371075390777449920695517027618386062613313845830007520449338265602976067371132007093287091274437470472306969772093101416928368190255151086574637721112523897844250569536967707854499699679468644549059879316368892300987931

Az e néhány ekvivalens definíciója:

• Az e a következő sorozat határértéke:

${\displaystyle e=\lim _{n\to \infty }\left(1+{\frac {1}{n}}\right)^{n}.}$

• Az e a következő végtelen sor összege:

${\displaystyle e=\sum _{n=0}^{\infty }{1 \over n!}={1 \over 0!}+{1 \over 1!}+{1 \over 2!}+{1 \over 3!}+{1 \over 4!}+\cdots }$

ahol n! a faktoriálisa az n természetes számnak.

• Az e az a pozitív valós szám, amelyre

${\displaystyle \int _{1}^{e}{\frac {1}{t}}\,\mathrm {d} t={1}.}$

Az e^x exponenciális függvény az egyetlen függvény (konstanssal való szorzás erejéig), amely önmaga deriváltja, és így önmaga primitív függvénye:

${\displaystyle \left(e^{x}\right)'=e^{x}}$ és

${\displaystyle \int e^{x}\,dx=e^{x}+C}$, ahol C konstans.

Az e irracionális (bizonyítás) és transzcendens szám (bizonyítás). Az első szám volt, amiről bebizonyították, hogy transzcendens (kivéve azokat a számokat, amiket szándékosan transzcendensre konstruáltak). A bizonyítást Charles Hermite 1873-ban végezte el. Sejtések szerint normális szám, azaz számjegyei véletlenszerűen fordulnak elő. Szerepel az Euler-képletben, amely az egyik legfontosabb matematikai azonosság:

${\displaystyle e^{ix}=\cos x+i\sin x}$,

Az ${\displaystyle x=\pi }$ speciális esetet Euler-azonosságnak nevezik:

${\displaystyle e^{i\pi }=-1\,\!}$

amit Richard Feynman Euler drágakövé-nek nevez.

Az e lánctört alakba fejtve egy érdekes mintát tartalmaz (A005131 sorozat az OEIS-ben), ami így írható le:

Az e hatványait kifejezhetjük a következőképpen:

${\displaystyle e^{x}=\sum _{n=0}^{\infty }{\frac {x^{n}}{n!}}=\lim _{n\to \infty }\left(1+{\frac {x}{n}}\right)^{n}}$

Minden valós x számra teljesül az

${\displaystyle 1+x\leq e^{x}}$

egyenlőtlenség. (Egyenlőség egyetlen esetben, az ${\displaystyle x=0}$ helyen áll fenn.)

Ezt ${\displaystyle {\frac {x}{e}}-1={\frac {x-e}{e}}}$-re alkalmazva:

${\displaystyle 1+{\frac {x-e}{e}}={\frac {x}{e}}\leq e^{\frac {x-e}{e}}=e^{({\frac {x}{e}}-1)}={\frac {e^{\frac {x}{e}}}{e}}}$

amit ${\displaystyle e}$-vel megszorozva ezt kapjuk:

${\displaystyle x\leq e^{\frac {x}{e}}}$

Ha x pozitív valós szám, mindkét oldalból x-edik gyököt vonva kapjuk, hogy ${\displaystyle {\sqrt[{x}]{x}}\leq {\sqrt[{e}]{e}}}$, más szóval pozitív x-re az ${\displaystyle {\sqrt[{x}]{x}}}$ függvény ${\displaystyle x=e}$-ben éri el maximumát (${\displaystyle \approx 1.44466786101}$).

A logaritmusokra vonatkozó azonosságok alapján:

${\displaystyle e=10^{\frac {\lg a}{\ln a}},}$

ahol ${\displaystyle a}$ egytől különböző pozitív szám.

John Napier logaritmusról írt művében jelentek meg az első utalások az e számra 1618-ban. A függelék nem adott közelítést magára a számra, de tartalmazott egy táblázatot a természetes logaritmusról. Ezt a táblázatot feltehetően William Oughtred készítette. Az e számot elsőként Jacob Bernoulli használta, amikor ennek a kifejezésnek az értékét kereste:

${\displaystyle \lim _{n\to \infty }\left(1+{\frac {1}{n}}\right)^{n}}$

A szám első ismert alkalmazása Gottfried Wilhelm Leibniz és Christiaan Huygens levelezésében jelent meg 1690-ben és 1691-ben, ahol is b-vel jelölték. Elsőként Leonhard Euler használta az e betűt 1727-ben, és az 1736-ban megjelent Mechanicá-ban. Egyes kutatók az ezt követő években a c betűt használták, de végül az e terjedt el.

Az e betű választásának okai ismeretlenek, de egyes elméletek szerint az exponenciális szó első betűjéből ered. Egy másik elgondolás szerint ez az első magánhangzó az a után, amivel Euler egy másik számot jelölt. Ez az elgondolás nem magyarázza meg, hogy Euler miért használta ezeket a magánhangzókat. Nem valószínű, hogy a saját nevének kezdőbetűjét használta volna, hiszen nagyon szerény volt, és mindig megadta mások munkáinak a kellő tiszteletet.^[1]

Az e az egyik leghíresebb matematikai konstans, ezért a matematikán kívül is népszerű. Néhány példa:

• 2004-ben az IPO (a Google leányvállalata) 2 718 281 828 dolláros növekedést akart.
• Donald Knuth a METAFONT verziószámait úgy állapította meg, hogy azok az e számot közelítsék. Így a verziószámok 2, 2.7, 2.71, 2.718, …
• Szintén a Google tehet egy rejtélyes hirdetőtábláról, [1] amely először a Szilícium-völgyben, majd a Massachusetts állambeli Cambridge-ben jelent meg, amely így szólt {az első tízjegyű prímszám, amely az e egymást követő számjegyeiben található}.com. Aki megoldotta a feladatot és meglátogatta a megjelölt weblapot, egy sokkal nehezebb megfejtendő feladatot talált. (Az első tízjegyű prímszám, amely az e számjegyeiben előfordul, a 7427466391, amely meglepő módon csak a 101. számjegynél kezdődik.) [2] Archiválva 2007. május 29-i dátummal a Wayback Machine-ben
• A neper (Np) mértékegység, ami két szám arányát adja meg, e-alapú logaritmust használ (ellentétben a decibel 10-es alapjával). Felhasználása: nyomás, térerősség, jelszint stb.^[2]

${\displaystyle A=\log _{e}{\frac {U_{2}}{U_{1}}}\ [Np]}$ ; ${\displaystyle A={\frac {1}{2}}\cdot \log _{e}{\frac {P_{2}}{P_{1}}}\ [Np]}$

• Maor, Eli; e: The Story of a Number, ISBN 0-691-05854-7
• O'Connor, J.J., and Roberson, E.F.; The MacTutor History of Mathematics archive: "Az e szám"; University of St Andrews Scotland (2001)
• O'Connor: "The number e"

• Az e szám 1 millió tizedesjegy pontossággal
• Az e szám 10 millió tizedesjegy pontossággal