F4 objektum – Wikipédia

F4 objektum
Rákosi-bunker
A vészkijárat és szellőztető az egykori MTV-székház mellett (Szabadság tér)
Ország	Magyarország
Település	Budapest V. kerülete
Hely	1054 Steindl Imre u. 12. (vészkijárat: Szabadság tér 17.)
Építési adatok
Építés éve	1952–1963
Típus	katonai bázis bunker
Felhasznált anyagok	vasbeton
Tulajdonos	korábban a Nehézipari Minisztérium, napjainkban a Budapesti Közlekedési Zrt.
Egyéb jellemzők
Teljes befogadóképesség	2200 ember befogadására alkalmas (3500-3800 négyzetméteres)
Elhelyezkedése
F4 objektum Pozíció Budapest térképén
é. sz. 47° 30′ 11″, k. h. 19° 02′ 59″47.502921, 19.04972447.502921°N 19.049724°EKoordináták: é. sz. 47° 30′ 11″, k. h. 19° 02′ 59″47.502921, 19.04972447.502921°N 19.049724°E
A Wikimédia Commons tartalmaz F4 objektum témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Az F4 objektum (gyakran F/4 objektum, a köznyelvben Rákosi-bunker) korábban titkos atombunker Budapest belvárosa alatt. 39 méter mélységben helyezkedik el hozzávetőlegesen a Kossuth tér és a Szabadság tér között, elnyújtott H betű alakban. Közvetlenül kapcsolódik a Magyar Dolgozók Pártjának volt székházához, és 1973 óta a 2-es metróhoz, de az Országházhoz nem. A Rákosi Mátyás kommunista pártfőtitkár megrendelésére készült óvóhely metrós tübingekből (alagútfalazó elemekből) van kifalazva. Ma már hozzátartozik a 2-es metró építésének történetéhez.^[1]

Építésére 1951. december 28-án adott utasítást a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőség (MDP KV) Pártgazdasági Osztálya. A létesítmény célja Rákosi Mátyás és a Magyar Dolgozók Pártja KV-tagjai számára védelmet nyújtani egy esetleges atomtámadás esetén.

„Szigorúan titkos!

Feljegyzés

Tárgy: a földalatti vasút tömegóvóhelyként való felhasználása

A második világháború idején a moszkvai metrót jelentős mértékben használták fel tömegóvóhelyként. A szovjet tapasztalat felhasználásával az itt lévő Seljajev és Merkurov tanácsadó elvtársak segítségével dolgozzuk ki, hogy a földalatti vasút milyen mértékben legyen alkalmas légoltalmi célokra.

……

A levegő regenerálásának kérdését az arra kijelölt Műszaki Művek egyedül megoldani nem tudja. Külön bizottság foglalkozzék a széndioxidnak a levegőből való kivonásával. Foglalkozni kell az oxigénnel való ellátás kérdésével, mivel jelentős mennyiségű folyékony oxigént kell termelni, szállítani és tárolni. A Kelet-Németországban megrendelt oxigéngyártó berendezések egy részét át kell alakítani folyékony oxigén gyártására. A szállítás és tárolás céljaira speciális, nagyméretű, kettős falú tartályok készítendők. Ezekhez szükséges anyag- és gyártási kapacitás biztosítandó. A részkérdések kitárgyalására külön szakbizottságok alakítandók, a BM VI. Főosztálya irányítása alatt

Tóth Károly Ü.T. titkára helyett

Budapest, 1951. augusztus 16.”

– Az Üzemgazdasági Tanács Titkárságának feljegyzése a budapesti metró tömegóvóhelyként való esetleges felhasználásáról.^[2]

A helyszínválasztás nem volt véletlen, közvetlenül a létesítmény fölött helyezkedett el a Magyar Dolgozók Pártjának Akadémia utcai pártközpontja (Akadémia-Zoltán-Steindl-Nádor utcai tömb, hivatalosan Akadémia utca 17.^[3]), a lejárat a székház egyik udvarán épült. A Magyar Televízió egykori székházától (Szabadság tér 17.) délre egy vészkijárat is épült, ez levegőztetőként is szolgál. A labirintusszerű objektumban külön tanácskozóterem van, ahol az ország vezetői az aktuális teendőket vitatták volna meg. Bár soha nem használták, a hetvenes évek közepéig készenlétben volt.

Nevét onnan kapta, hogy akkoriban a föld alatti munkahelyeket F-fel jelölték, mert nem volt külön postacímük és egyszerűbb volt kódnévhez kötni. A BKV F1-2-3-ról nem tud, az F5 és F6 pedig a 2-es és 3-as metróvonalon helyezkedik el.

A BKV gyorsvasúti igazgatósága 1981-ben vette át a bunker üzemeltetését, azóta hetente egyszer szellőztetik és víztelenítik. A szélesebb közönség ekkor szerzett csak tudomást arról, hogy a Szabadság tér alatt egy 3-as kategóriájú búvóhelyet építettek.

Dézsy Zoltán újságíró a Pincebörtön c. – 1992-ben forgatott és 1994 tavaszán a Magyar Televízióban bemutatott – vitatott hitelességű dokumentumfilmjében tárta fel a nyilvánosság előtt az óvóhelyet.^[4]

A bunkerrendszerről 2008-ban a 168 Óra hírportál készített riportfilmet Tiltott város Budapest alatt címmel.^[5]

Az F4 a metróhoz hasonló technológiai megoldásokkal készült (metróállomásra és alagútra hasonlít). Korábbi híresztelések szerint rabokkal építtették a bunkert, de a valóságban vidékről Budapestre szállított bányászok dolgoztak rajta, akik úgy tudták, hogy a 2-es metrót építik. Szintén korabeli legendák szerint az F4-nek közvetlen kapcsolata volt a Parlamenttel, de az építmény jelenlegi kezelője, a BKV az átvizsgáláskor nem talált erre utaló jeleket, bizonyítékokat.

A 2200 ember befogadására alkalmas 3500-3800 négyzetméteres objektum építését 1952. május 1-én kezdték el. Az építkezés a metró építésével egy időben, megszakításokkal folyt, néha csak állagmegóvási szinten, néha nagy anyagi és személyi ráfordítással. A Pártgazdasági Osztály előírása szerint 250 fő „aktív, magas nívójú szellemi munkát végző dolgozó” számára kellett megfelelő védelmet és zavartalan munkahelyet biztosítani egy esetleges háborús légitámadás során. 15 fő részére terveztek külön szobát, a többiek csoportos munkahelyre számíthattak. A maradék hat fő kiváltságos ellátásban részesült: személyzeti szobájukhoz városi telefon, külön mosdó, WC, fürdő, zuhanyozó járt. A külső kapcsolatokat géptávíró összeköttetés, valamint rádió adó-vevő készülékek biztosították volna. Az energiaellátás alaphelyzetben a városi hálózatból történt volna. Tartalékként egyenként 15 kilowattos Ganz-gyártmányú Diesel-generátor szolgált volna áramforrásként, illetve a metró vonalának kiépítése után a földalatti villamoshálózat. Mint az egész metró, az F4 létesítmény is méretezve volt elöntés ellen is (ami a Duna magas vízállása miatt alakulhatott ki), az elzáró kapuk típusai révén. A csatornázás több mint 50 db WC-vel van megoldva. A létesítményen belül ezek elvezetése gravitációs. A közműhálózatba az akna alatt kialakított, 2 méter mély zsompban lévő szivattyúk és kompresszorok emelik át a szennyvizet.

Az 1960-as évek elején a közelben lévő Nehézipari Minisztérium számára fejezték be mint tömegóvóhelyet. Teljes befejezése 1962-63-ban történt, állami beruházásban, de az eredeti tervek csak részben valósultak meg. Építési költsége a mai árakon számolva kb. 6-8 milliárd Ft volt. (Ulrich Rudolf mérnök szerint (1994) 1953-ban, az első Nagy Imre-féle kormány idején befejezték, majd az 1960-as évek elejétől folytatódott ismét az alakítása.)^[6]

A 2-es metró alagútjával 1973-ban kapcsolták össze. A metró a Deák Ferenc tér és Kossuth Lajos tér közötti alagútjából nyílik az egyik bejárat, ezt azonban csak a pályaszakasz áramtalanítása után lehet megközelíteni. 4000 köbméteres kapacitású levegőszűrő rendszerrel szerelték fel, amely a radioaktív por megszűrésére is alkalmas lett volna a szovjet gyártmányú, aktív szén tartalmú, harcigáz-szűrő doboknak köszönhetően. Emellett 150 köbméteres víztartállyal is felszerelték.

• 
  Steindl Imre utca 12.
• 
  A bunker bejárata
• 
  A bejáratra utaló falfirka
• 
  A szomszédos ház udvarából nyíló átjáró

Állapota nagyon leromlott, ennek ellenére a szellőztető berendezések működnek, ezeket rendszeresen karban is tartják és hetente ellenőrzik. A többi berendezés, így a generátorok, a levegőszűrő berendezések már üzemképtelenek. A világítás hiányos. A korábbi bútorokat és berendezéseket már a hidegháború enyhülése idején elhordták. Amikor a BKV 1981-ben átvette az építményt, csak asztalokat és székeket találtak, ágyakat nem. Az átvétel után kitakarították a helyiségeket, azóta teljesen üres és kihasználatlanul áll. Jelenleg állami tulajdonban van, a BKV ellenőrzése alatt. A bunkert a BKV 1 százalékos tulajdonában lévő Nokia TrafiCom bérli, amely a cég belső távközlési szolgáltatásait végzi. A közlekedési vállalat azon dolgozik, hogy hasznosítsa az F4-et, de ennek feltétele, hogy csak kommunikációs célokra lehet használni.

A bunker lejárata egy lakatlan lipótvárosi klasszicista bérház (korábban az MDP pártközpontjának egyik épülete) belső udvarából nyílt (Steindl Imre u. 12.).^[7] Itt állt az a magas betonhenger, amelyből lifttel vagy lépcsőn lehetett lejutni az óvóhelyre. 283 lépcsőfok vezet le a mélybe, a lift a maga idejében Európa leggyorsabb liftje volt. Egy szomszédos ház (Zoltán u. 13.) udvarából nyíló vasajtón át lehetett bejutni ebbe az udvarba. Korábban stratégiailag szigorúan titkos polgári védelmi objektumnak minősült. A látogatását szigorúan szabályozták, a megtekintését titoktartási nyilatkozat aláírását követően engedélyezték. Jelenleg a bérház átépítése folyik, melynek során lakásokat alakítanak ki benne, az óvóhely eredeti lejáratát pedig elbontották, máshová helyezték át.

• Valósággá vált legenda – Atombunker, Budapest szívében – Ma.hu
• Máig rejtegetik Rákosi szupertitkos bunkerét – Index, 2008. szeptember 11.
• Titkos Rákosi-bunker Budapesten, 15 emelet mélységben! – Stop.hu
• Történelemóra Rákosi Mátyás titkos bunkerében – Múlt-kor, 2008. szeptember 12.
• A bunker lejáratának bontása – Indavideo.hu
• Rákosi-bunker a belváros alatt^{[halott link]} – NOL TV
• Képsorozat az F4-es objektumról
• Rákosi bunkerében jártunk – Fővárosi blog, 2011. március 26.
• Szabó Balázs: Legendák helyett tények az F4-ről, Rákosi bunkeréről – Építészfórum, 2011. június 2.
• Nem lehet mit kezdeni Rákosi metróbunkerével – Index, 2018. május 22.

• Köztársaság téri kazamaták

• Szabó Balázs: Rákosi titkos bunkere, 1951–2011. Az F-4 létesítmény, az MDP titkos bunkerének története; Sziklakórház Kft., Bp., 2013 (Sziklakórház Atombunker Múzeum hiteles történelem sorozat)